dr. Zavodnyik József

dr. Zavodnyik József

ügyvéd, fogyasztóvédelmi szakjogász


Ügyvéd, fogyasztóvédelmi szakértő, a Menedzser Praxis állandó szerzője 

Rendszeresen és kiemelt terjedelemben publikál a Menedzser Praxis havi megjelenésű nyomtatott és online kiadványaiban, termékeiben. Főbb szakterülete a fogyasztóvédelemmel összefüggő jogszabályváltozások, ellenőrzési gyakorlat, fogyasztói jogérvényesítési lehetőségek.

Kiemelten figyelemmel és terjedelemben szemlézi a fogyasztóvédelem dinamikusan fejlődő aktuális jogszabályváltozásait, magyar és uniós gyakorlatát.
 

  • Cikkeket és magyarázatokat ír
  • Irat- és szabályzatmintákat készít

Válogatott cikkei

Az elmúlt évtizedekben egyre elterjedtebbek azok a technológiák, amelyek lehetővé teszik a munkáltatók számára járműveik megfigyelését, így a munkavállalók adatainak gyűjtése, a munkavállalók ellenőrzése is megvalósulhat. A GPS navigációs rendszer által tárolt adat tehát a gépjárművet vezető személyes adatának is minősül, szabályozása az adatvédelem körébe tartozik.
A munka világában, a munkaviszonnyal összefüggésben gyakorta kerül sor a munkavállaló személyes adatainak munkáltató általi kezelésére. A munkahelyi adatvédelem kiemelt területe a munkáltatók által rendelkezésre bocsátott céges e-mail fiók használata.
Amint arra a NAIH rámutatott, a GDPR adatvédelmi szabályzat megalkotásának kötelezettségét kifejezetten nem írja elő az adatkezelők számára. Az adatkezelőnek kell mérlegelnie annak elkészítését az „arányosság” alapján. Emellett további dokumentumok, így például az adatkezelési nyilvántartás (adattérkép) elkészítése is felmerülhet.
A Magyar Reklámetikai Kódex új, június 30-ától hatályos 2023. évi változata az előzőekhez képest jóval részletesebben foglalkozik a digitális térben közzétett reklámok kérdéseivel. Az alábbiakban csupán a legtöbb fogyasztót érintő szabályokat emeljük ki, mint a digitális ajánlat, kéretlen reklámok vagy a fiatalkorúak védelme.
Néhány hete jelent meg arról hír, miszerint hatósági szerződést kötött a fogyasztóvédelmi hatóság és az egyik légitársaság a légiutasok jogainak hatékony érvényesülése érdekében. Ez az ügy alkalmat kínál arra, hogy áttekintsük, mi is az a hatósági szerződés és milyen szerepe lehet a fogyasztóvédelmi eljárások lezárásában.
A 2022 decemberében életbe lépő fogyasztóvédelmi változások két ponton is érintik a fogyasztók vállalkozások általi tájékoztatásának kérdését. Ugyancsak változtak a kötelező jótállás szabályai és a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó előírások a csomagküldő kereskedelem körében.
A fogyasztóvédelmi törvényben szabályozott képviseleti kereset a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló kereset, amely lehetőséget nyújt ahhoz, hogy ha a vállalkozás a fogyasztók széles körével szemben sérti meg a fogyasztóvédelmi előírásokat, akkor ezzel szemben a feljogosított szervezet a fogyasztók érdekében felléphessen. Mutatjuk a nyártól hatályos főbb szabályokat!
Az árfeltüntetés szabályi különös jelentőséggel merülnek fel a távollévők közötti (például: online) szerződések esetében. Számos szabály vonatkozik emellett az észszerűen megállapítható ár követelményére és az ún. „csepegtető ár” veszélyére.
A vonatkozó jogszabályok eltérő előírásokat tartalmaznak az üzlethelyiségen kívüli, illetve a távollévők között kötött szerződésekre. Különös jelentősége van tehát annak, hogy egy szerződés üzleten kívül vagy üzletben kötöttnek tekintendő-e, s e minősítésnek milyen következményei lehetnek a jogszabály alkalmazása során.
Az online térben a fogyasztók ügyleti döntéseik, vásárlásaik kapcsán gyakorta végeznek olyan kereséseket, amelyek eredményeként egyfajta rangsorban kapják meg a vásárlás szempontjából releváns vállalkozásokat, termékeket, amelyek közül egyesek kiemelésre kerülnek, "előkelőbb” helyen szerepelnek. A fogyasztók azt várják, hogy a keresési eredmények „semlegesek” legyenek, ez azonban nem minden esetben teljesül
2022. május 28-tól új fogyasztóvédelmi szabályok léptek hatályba, melyek közül kiemelt fontosságúak az árfeltüntetésre vonatkozó rendelkezések. A közelmúltban a szabályok betartása felett őrködő magyar hatóságok is jelentettek meg útmutatót, jól érthetően és gyakorlati megközelítésben tárgyalva a szabályok részleteit.
A közvetlen üzletszerzés (a direkt marketing) egyik formája, amikor a vállalkozás elektronikus levelezés útján küld reklámnak minősülő kereskedelmi kommunikációt a fogyasztók részére. Ez azonban csak a fogyasztóvédelmi és reklámjogi előírások mellett, továbbá az adatvédelmi szabályok által meghatározott korlátok között folytatható.
Minden reklám hazudik? Természetesen nem, de a legtöbb reklámban állítás jelenik meg a reklámozott termékkel vagy a vállalkozással kapcsolatban. Az állítás igazolására a reklámozó vállalkozás köteles, helyzetét nehezíti azonban, hogy ezt csak megfelelő bizonyítékokkal teheti meg.
A megfelelés vagy compliance egy vállalkozás arra irányuló törekvése, hogy a jogszabályok szerint, azoknak megfelelve járjon el. A versenyjogi megfelelési- vagy compliance-programok kidolgozásának alapvető célja a gazdasági versenyre vonatkozó jogszabályi és etikai előírások, tiszteletben tartására törekvés, valamint azok átültetése a vállalati gyakorlatba. A compilance emellett foglalhatja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tilalmazó jogszabályi előírásoknak történő megfelelést is.
A fogyasztókat megtévesztő kereskedelmi eszközöket elemző cikksorozatunkban az akciós felhívás formájában megvalósuló megtévesztő reklámok mellett áttekintettük az ún. agresszív kereskedelmi gyakorlat eseteit is. Ezúttal a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok sorát szemlézzük tovább a megtévesztő szálláshirdetésektől a boltba zárt vásárlókig.
A vállalkozások által folytatott kereskedelmi gyakorlatok fő célja a fogyasztói magatartás befolyásolása azért, hogy a fogyasztó az adott vállalkozást, annak termékét, szolgáltatását válassza. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok (többnyire: reklámok) révén azonban a vállalkozás megtéveszt(het)i a fogyasztókat. Még kritikusabb a helyzet az agresszív kereskedelmi gyakorlat esetében.
A fogyasztóvédelmi törvény értelmében csak akkor állíthatja egy reklám hogy egy termék gyógyhatással bír, ha az megfelel a valóságnak. Ugyanakkor igencsak eltérő szabályok vonatkoznak a gyógyszerekre és mondjuk az élelmiszerekre, vagy más, az egészségre és az emberi szervezetre esetlegesen kedvezően ható termékekre, a gyógyászati segédeszközöktől az orvostechnikai eszközökön át az életmódjavító módszerekig. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a gyógyulásában reménykedő ember az egyik leginkább kiszolgáltatott fogyasztó.
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése bírságkockázatot hordoz magában és kiugróan magas bírságok kiszabásával fenyegethet. A közelmúltban több, milliárdos bírság is kiszabásra került. Hol a határ a bírságolásban és kikkel szemben lehet ilyen extrém mértékű szankciókat alkalmazni? A kérdés különösen azért érdekes, mert 2020-tól hatályát veszítette a korábbi, kis- és középvállalkozások számára kedvező szabályozás.
Az összehasonlító reklám lényege, hogy a hirdetés közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a vállalkozás versenytársát és az általa forgalmazott olyan terméket, amely a reklámozott áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű. A hirdetés emellett azt is bizonyítja, hogy a reklámozott áru, termék jobb a másik piaci szereplőnél. Az összehasonlító reklám önmagában jogszerű eszköz, de nagyon könnyen vezethet a piaci verseny megsértéséhez.
Minden vásárlónak szüksége van arra, hogy tájékozódjon és megfontoltan válasszon a vállalkozások és azok termékei között. Az átgondolt és kiérlelt döntést zavarhatja és megnehezítheti, ha ezt az időt az értékesítő szándékosan, valótlan állításokkal lerövidíti és siettetve, rátukmálással próbálja a terméket értékesíteni. A jelenségre már a fogyasztóvédelmi jog is felfigyelt.
A nyomtatott és az elektronikus sajtóban egyaránt találkozhatunk olyan újságíró által készített, cikkeknek vagy riportoknak tűnő tartalmakkal, amelyek ténylegesen nem független újságírói tevékenység eredményei, hanem egyszerű reklámok. Az ilyen marketingmegoldás tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül függetlenül attól, hogy a kommunikációban pontosan milyen állítások, információk szerepelnek, és azok megfelelnek-e a valóságnak.