Bejelentkezés

Ez a tartalom 112 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Honnan tudjuk, ha egy reklám hazudik?

Minden reklám hazudik? Természetesen nem, de a legtöbb reklámban állítás jelenik meg a reklámozott termékkel vagy a vállalkozással kapcsolatban. Az állítás igazolására a reklámozó vállalkozás köteles, helyzetét nehezíti azonban, hogy ezt csak megfelelő bizonyítékokkal teheti meg.

Ki köteles igazolni a reklámban tett állítást?

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény értelmében a reklámban megjelenített tényállítás valóságát a reklámozó vállalkozás köteles igazolni. 

Fő szabály szerint tehát nem a hatóságnak kell azt bizonyítania, hogy a reklámban tett állítás, a fogyasztóknak szóló ígéret nem felel meg a valóságnak, hanem a reklámozó vállalkozásnak kell képesnek lennie igazolni a reklámban tett kijelentéseket.

Az igazolási kötelezettség alól úgy sem bújhat ki a vállalkozás, hogy a reklámállítást nem saját közlésének minősíti, hanem fogyasztói véleményként tünteti fel. Az így szerepeltetett tartalom is a vállalkozás állításának minősül, és így ebben az esetben is bizonyítani kell, hogy az megfelel a valóságnak.

Mi a következménye az igazolási kötelezettség elmaradásának?

Ha a vállalkozás az erre irányuló hatósági felhívásnak nem tesz eleget, akkor a törvény alapján úgy kell tekinteni, hogy a tényállítás nem felelt meg a valóságnak. Ennek következményeit (adott esetben a bírság megfizetését) a reklámozó vállalkozásnak kell viselnie.

Kinek a szemszögéből kell értelmezni az igazolandó állítást? 

A reklámok, a reklámokban tett egyes állítások tartalmának meghatározása során nem a reklámozó vállalkozás, hanem a fogyasztó értelmezése az irányadó. 

Ha hatósági eljárásra kerül sor, akkor nem bír jelentőséggel, hogy a vállalkozás a kifogásolt állítást miként értelmezi, a reklámmal milyen üzenetet szeretett volna közvetíteni, mivel azt a fogyasztó szempontjából kell értelmezni. Ennek azért van jelentősége, mert az igazolási kötelezettség ehhez igazodik: a fogyasztói értelmezés szerint meghatározható reklámtartalmat (állítást) kell tudni igazolni.

Minden reklámállítást lehet igazolni?

Ha egy vállalkozás jogszabályi tilalomba ütköző, a jogszabály által tilalmazott reklámállítást alkalmaz, akkor a vállalkozásnak az állítás valós voltának bizonyítására tett kísérlete nem bír jelentőséggel.
A vállalkozások reklámtevékenységét korlátok közé kényszerítő jogi szabályozás egyes reklámállítások, reklámközlések alkalmazását megtiltja. Így például az élelmiszerként forgalmazott termékeknek nem lehet gyógyhatást tulajdonítani (vagy a gazdasági reklámtevékenység alapvető szabályairól és egyes korlátairól szóló törvény megtiltja az állatviadal reklámját). Ha tehát egy vállalkozás azt állítja, hogy az adott, élelmiszernek minősülő termék meggyógyítja a fogyasztót, akkor nem bír jelentőséggel, hogy ez az állítás igaz-e vagy sem: a jogszabály megtiltja egy ilyen állítás reklámban történő szerepeltetését, ezért a reklámozó vállalkozásnak nincs lehetősége a bizonyításra. Erre már korábban, a forgalmazás  előtt kellett volna sort keríteni, amelynek eredményeként a termék olyan kategóriába kerülhetett volna, amely esetén alkalmazható a gyógyhatás állítás (ha például megtörtént volna a termék gyógyszerként történő engedélyezése).

Mikor kell rendelkezésre állnia az állítást igazoló bizonyítéknak?

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az elmúlt években igen kiterjedt gyakorlatot alakított ki a (reklám)állítások bizonyítását illetően. Ezen gyakorlat szerint az állítások igazolására szolgáló bizonyítékoknak már a kereskedelmi gyakorlat (a reklámtevékenység) megkezdésekor rendelkezésre kell állnia, méghozzá úgy, hogy azokat például egy hatósági eljárásban minden különösebb nehézség nélkül be tudják nyújtani.

Alkalmatlan bizonyítékok a reklámállítás igazolására

A GVH gyakorlata szerint a reklámban tett állítás valóságnak való megfelelése kapcsán a vállalkozás nem egyszerűen valamilyen előadás megtételére köteles, hanem olyan bizonyítékkal kell szolgálnia, amely kétséget kizáróan igazolja a tényállítás valóságát. 
Egyes, vállalkozások által bizonyítékként benyújtott iratok a GVH gyakorlata szerint alkalmatlanok a reklámállítások igazolására. Ide sorolhatók például az általános tartalmú újságcikkek, közvetett hivatkozások, hiteles vagy pontos forrás nélküli online elérhető tartalmak, a tudományosság szintjét el nem érő tanulmányok, a tudományos ismeretterjesztés szintjén mozgó írások, a fogyasztói visszajelzések. De nem bír jelentőséggel a terméket alkalmazó orvosok, természetgyógyászok véleménye sem, amelyek nem tekinthetők tudományos vagy szakmai szempontból igazolt állításnak. Ugyancsak nem minősül például az egészségre gyakorolt kedvező hatás tudományos bizonyítékának a vállalkozás tulajdonosának PhD dolgozata

Milyenek az elfogadható vizsgálatok, vizsgálati anyagok?

Ha a vállalkozás a reklámállítást vizsgálati alanyokon elvégzett vizsgálat, kutatás anyagával kívánja igazolni, akkor figyelemmel kell lennie a következőkre:

  • a vizsgálati eredmény nem nyugodhat izolált esetismertetéseken, véletlenszerű tapasztalatokon, olyan beszámolókon, amelyek nélkülözik a tudományos értékeléshez szükséges feltételeket és eszközöket (pl. megfelelő és elfogadott statisztikai tervezést, kivitelezést), elismert tudományos módszerrel alá nem támasztott véleményeken, az értékelést befolyásoló körülmények mellőzésével írott publikáción, forrásanyag ellenőrizetlen hivatkozásán;
  • a vizsgálatba bevont személyek esetén a minta kellő nagysággal és reprezentativitással bírjon;
  • a mintába való bekerülés szempontjai olyan személyek mintába való bekerülését eredményezzék, akik a vizsgált termék célcsoportját alkotják;
  • a mintavétel módja legyen megfelelő, a mintába való bekerülés szempontjai ne okozzanak potenciális szelekciós torzítást;
  • a vizsgálatra normál, a mindennapi használattól nem eltérő körülmények között kerüljön sor;
  • a vizsgálat során történő „lemorzsolódás” indokai kerüljenek ismertetésre;
  • a vizsgálati alanyokról álljanak rendelkezésre ún. deskriptív, leíró statisztikák;
  • a vizsgálat lefolytatása oly módon történjék, amely lehetővé teszi a vizsgálat eredményét befolyásoló esetleges szubjektivitási problémák kezelését;
  • a vizsgálat dokumentációban szereplő számítások legyenek ellenőrizhetők az ún. nyers adatok segítségével.

A GVH a vállalkozások által a reklámállítások igazolására benyújtott vizsgálati anyagokkal szemben több esetben fogalmazott meg kifogásokat, adott esetben például akként ítélve meg, hogy a kirívóan alacsony (és ezáltal reprezentatívnak nem ítélhető) mintán (10 önkéntes résztvevőn) elvégzett, részleteiben a GVH felhívására nem ismertetett vizsgálatra vonatkozó anyag nem fogadható el a reklámtevékenységben alkalmazott állítást alátámasztó bizonyítékként.
A bizonyítékok kapcsán kellő körültekintéssel szükséges eljárni, hiszen például egy elemzés már akkor is aggályos, ha a reklám nem pontosan tünteti fel az állítás alátámasztására szolgáló vizsgálatban részt vett személyek számát.

dr. Zavodnyik József (2021-08-17)