Ez a tartalom 153 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) egyebek között meghatározza a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos, a vállalkozás által a fogyasztók részére teljesítendő tájékoztatásra vonatkozó egyes előírásokat (előírva például, hogy a vállalkozás köteles világosan és közérthető módon a fogyasztó szerződési nyilatkozatának megtétele előtt tájékoztatni a fogyasztót a jogszabályban meghatározott kérdésekről, körülményekről).
A jogszabály tartalmazza továbbá a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött fogyasztói szerződés esetében a szerződés megkötésére és az elállási, illetve a felmondási jogra vonatkozó szabályokat.
Ezek értelmében főszabály szerint az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők között kötött szerződés esetén a fogyasztót 14 napon belül indokolás nélküli elállási jog illeti meg,
illetőleg olyan üzlethelyiségen kívül kötött és távollévők között kötött szerződés esetén, amely szolgáltatás nyújtására irányul, s a fogyasztó a Korm. rendeletben előírtak szerint tett nyilatkozatának megtételét követően a teljesítés megkezdődik, akkor a fogyasztót a meghatározott határidőn belül indokolás nélküli felmondási jog illeti meg.
A Korm. rendelet a fogyasztói szerződések közös szabályai között rögzíti például a szerződéskötést követő telefonos kapcsolattartásra és a fizetési eszköz használati díjára, illetőleg a nem kért értékesítésre vonatkozó rendelkezéseket.
A jogszabály több kérdésben eltérő előírásokat tartalmaz
Az eltérések megmutatkoznak mindenekelőtt a vállalkozást a szerződéskötést megelőzően a fogyasztó irányában terhelő tájékoztatási kötelezettség tartalmát, valamint a fogyasztót a Korm. rendelet alapján megillető elállási/felmondási jog fennálltát illetően.
A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) rendelkezéseinek értelmezéséhez segítséget nyújt
Üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek az olyan fogyasztói szerződés minősül,
Üzlethelyiségen kívül kötött szerződésről beszélhetünk tehát például akkor, ha azt a vállalkozás üzlethelyiségében vagy távollévők közötti kommunikációt lehetővé tévő eszköz alkalmazásával közvetlenül azt követően kötötték meg, hogy a vállalkozás (a felek egyidejű fizikai jelenléte mellett) személyesen és egyénileg kapcsolatba lépett a fogyasztóval a vállalkozás üzlethelyiségétől eltérő helyen. A „személyesen és egyénileg kapcsolatba lépett” kifejezés a Közlemény értelmében az ajánlatokra és hasonló kereskedelmi célú kommunikációra (jogi besorolásától függetlenül) alkalmazandó, amelyet közvetlen ezután szerződés formájában formalizálnak a vállalkozás üzlethelyiségében vagy bármely távközlő eszköz alkalmazásával. Ahhoz, hogy ezt a rendelkezést alkalmazni lehessen, a vállalkozás ajánlatát egy adott fogyasztóhoz kell, hogy intézze, például akként, hogy a vállalkozás képviselője egy havi magazin előfizetésére vonatkozó ajánlatot intéz az adott fogyasztóhoz az utcán és a szerződést azonnal aláírják a vállalkozás közeli üzlethelyiségében. Ezzel szemben a reklám szóróanyagok puszta szétosztása az utcán a vállalkozás üzlethelyiségéhez közel, anélkül, hogy egyéni fogyasztókat egyénileg célozna meg, nem számít „személyes és egyéni kapcsolatba lépésnek” e rendelkezés alkalmazásában. Ezen túlmenően a rendelkezés alkalmazásához a szerződést azonnal meg kell kötni. A szerződés nem kerül azonnal megkötésre, ha a fogyasztó elhagyja a vállalkozás üzlethelyiségét azután, hogy oda behívták, és saját kezdeményezéséből később visszatér oda, például a következő napon, miután megfontolta az ajánlatot.
A szerződések kategorizálása szempontjából kiemelkedő szerepe van az üzlethelyiség fogalmának.
A Korm. rendelet szerint üzlethelyiség
A 2011/83/EK irányelv, a Közlemény és a bírói gyakorlat számos példát ismertet arra, hogy mi tekinthető „üzlethelyiségnek”. Üzlethelyiségnek minősülnek
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a magyar jogban a Korm. rendelet kifejezetten rögzíti, nem minősül üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek a vásáron, piacon és közterületen végzett értékesítő tevékenység.
Az üzlethelyiség fogalma tehát elsődlegesen olyan helyiségre utal, amelyben a vállalkozás általában tevékenységét végzi, és amely egyértelműen eladási helyiségként van azonosítva a nyilvánosság felé.
A Közlemény szerint, ha a vállalkozás olyan áruk és szolgáltatások eladására használt helyiségeket használ, amelyeket nem „szokásosan használnak” erre a célra, és amelyeket nem határoztak meg egyértelműen a nyilvánosság számára történő értékesítés helyszíneként, a fogyasztókkal kötött szerződések valószínűleg üzlethelyiségen kívül kötött szerződések lesznek. Így például az adott rendezvény céljára bérelt étteremben, kávéházban vagy szállodában szervezett rendezvény (szakmai konferencia, szeminárium, pártgyűlés stb.) során történő termékértékesítés a Közlemény értelmében valószínűleg üzlethelyiségen kívül kötött szerződés lesz.
Nem tekintendő üzlethelyiségnek a magánlakás és a fogyasztó munkahelye sem.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra, hogy a Közlemény szerint a vállalkozás által a fogyasztó otthonában vagy munkahelyén tett látogatás során kötött szerződések üzlethelyiségen kívül kötött szerződések, függetlenül attól, hogy a látogatást a fogyasztó kérte-e vagy sem. Az ilyen üzlethelyiségen kívül kötött szerződéseket előkészítő lépések előzhetik meg. A Közlemény által ismertetett példa szerint
A Korm. rendelet hatálya nem terjed ki az automata vagy automatizált üzlethelyiség útján kötött szerződésekre. A Közlemény szerint ez azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyeket a fogyasztó fizikai jelenlétében, valamint az áruk vagy szolgáltatások automatizált módon történő értékesítésének/szolgáltatásának helyén, például árusító automatánál, automatizált üzemanyagtöltő állomásokon vagy parkolóhelyeknél kötnek meg.