dr. Halmos Szilvia

dr. Halmos Szilvia

munkajogi szakértő


Jogász, munkaügyi szaktanácsadó, a Menedzser Praxis Tudás-és Válaszközpont állandó szerzője, szakértője.

 

A versenyszektorban szerzett szakmai tapasztalatait a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. munkaügyi szerzőjeként és tanácsadójaként kamatoztatja.Rendszeresen szemlézi a munkajog és munkaügyi ellenőrzés kérdéseit, kiemelt figyelemmel kíséri a munkaidőre vonatkozó és a foglalkoztatás egészségüggyel összefüggő munkaügyi jogszabályváltozásokat.

 

Számos cikket és útmutatót publikált a Covid világjárvánnyal összefüggő munkahelyi és munkajogi kérdések témaköreiből. 

  • Cikkeket és magyarázatokat ír
  • Irat- és szabályzatmintákat készít

Válogatott cikkei

Az egészségügyi alkalmasság munkajogi aspektusai hosszú idő óta központi szerepet játszanak a munka világában. Miért van szükség a munkajogi szabályozás újragondolására ezen a területen? Hogyan befolyásolják az utóbbi évek jogalkotói lépései és a pandémia hatásai az egészségügyi alkalmasságra vonatkozó előírásokat?
A munka törvénykönyvének 2023. január 1-től hatályba lépett módosításcsomagjának egyik közismert, kitüntetett eleme a munkáltató munkaviszony létesítéséhez kapcsolódó tájékoztatási kötelezettségének kibővülése. A tájékoztatási kötelezettség megújult szabályrendszeréből szemezgettünk.
A poszt-Covid szindróma a betegségen átesettek közül számos ember mindennapi életét megnehezíti, és kihat munkaképességükre is. Az érintett munkavállalók foglalkoztatása a gyógyulás után és a karanténidőszak lejártát követően is különös körültekintést igényelhet: munkaköri alkalmatlanságot állapíthatnak meg, esetleg a munkafeltételek, munkakörülmények módosítása lehet indokolt.
A járvány még mindig nem ért véget, a következmények annál kevésbé. A betegségen átesettek jelentős hányada küzd poszt-Covid tünetekkel, újabb elemmel bővítve a koronavírus-járvánnyal összefüggő speciális munkajogi és HR kérdések körét: hogyan foglalkoztathatók a poszt-Covid tünetekkel rendelkező munkavállalók, és mi történjék akkor, ha alkalmatlanná válnak korábbi munkafeladataik ellátására?
A járványhelyzet révén részben jelentős számú munkahely szűnt meg, másrészt egyes ágazatokban (IT, oktatás, online kereskedelem stb.) megnőtt a munkaerő-igény. Ezeken a területeken előtérbe újra került a rendkívüli munkaidő fogalma, melynek két típusát vesszük az alábbiakban vizsgálat alá.
A járványhelyzet következtében nemcsak megszűntek munkahelyek, de hirtelen jelleggel meg is nőhettek a feladatok, előtérbe állítva a rendkívüli munkaidő lehetőségét és intézményét. A munkaviszony mindkét oldalán fontos tudni, hogy pontosan milyen hosszú lehet, meddig tarthat egy munkanapi munkaidő-beosztás, továbbá mi lehet rendes, valamint pótlékkal díjazott rendkívüli munkaidő.
A felek sokszor nincsenek abban a helyzetben, hogy dátumszerű pontossággal meg tudnák mondani, meddig kívánják fenntartani a jogviszonyt, noha határozott időt kell kikötniük a munkaszerződésben. Ez önmagában nem zárja ki a határozott idő alkalmazását, azonban fokozott körültekintéssel kell eljárni, mivel könnyen jogellenessé válhat a szabálytalanul határozott idejűnek tekintett munkaviszony megszüntetése.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása alapvetően a munkáltató kötelezettsége. Ennek kereteit a munkavédelmi jogszabályok határozzák meg; a konkrét teendőket pedig a munka természete, jellege, a munkahelyi létesítmények kondíciói, a munkáltató által folytatott tevékenység követelményrendszere határozza meg. Egy járvány és az azzal összefüggő komplex helyzet esetében különösen fontos az alapelvek betartása.
A járványügyi intézkedés okozta távollét nem képez tilalmi időszakot a munkáltatói felmondás közlésével szemben. A munkavállalót annyi kedvezmény illetheti meg, hogy a felmondási idő csak a keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év elteltével kezdődik. Ez is csak akkor, ha a dolgozó saját maga beteg. A helyzetre tekintettel azonban érdemes többi esetet is végig tekintenünk.
A hazánkat is elérő koronavírus-járvány a közeljövőben csaknem naponként fog bennünket életünk újratervezésre kényszeríteni. A fertőzésekkel szembeni járványügyi küzdelem fomáinak sajnos komoly munkajogi következményei (is) vannak. A foglalkoztatással kapcsolatban komplex kérdések közül először a távollét lehetséges eseteit és azok megítélését tekintjük át.
A „nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés” kérdése különös nyomatékkal merül fel a munkavállalóknak járó juttatások, végkielégítések vonatkozásában. Az összegszerűség „pofátlanságát” felrovó társadalmi megítélés ellenére azonban fontos tudnunk, hogy a jogügylet csak akkor lehet semmis, ha a jóerkölcsbe ütközés nyilvánvaló. Amennyiben az ügylet mindkét fél számára tartalmaz előnyöket, a jóerkölcsbe ütközés nyilvánvaló jellege aligha állapítható meg.
A továbbra is nagyszámú munkabalesetet produkáló építőipar munkavédelmi kampányának része a 2020-ban esedékes országos célvizsgálat. A kiemelt figyelmet érdemlő munkabiztonsági előírások sorában ezúttal az egyéni védőeszközök és munkavédelmi dokumentációk részletezése következik.
A társadalom általános értékítéletéhez viszonyítva kirívóan etikátlan, a jog nyelvén nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző minőség fogalmához a szakirodalom és a bírósági gyakorlat ad meghatározó támpontokat. Az elemzett jogesetek tanúsága szerint a munkavállalóknak járó juttatások terén a munkajogi bírói gyakorlat közel sem olyan szigorú, mint ahogyan azt saját elvárásaink alapján elsőre elképzelnénk és a polgári jogi alapelvekhez képest is lényegesen megengedőbb.