Az egészségügyi alkalmasság a munkajogban: új szabályok
Olvasási idő: 3 perc
Az egészségügyi alkalmasság munkajogi aspektusai hosszú idő óta központi szerepet játszanak a munka világában. Miért van szükség a munkajogi szabályozás újragondolására ezen a területen? Hogyan befolyásolják az utóbbi évek jogalkotói lépései és a pandémia hatásai az egészségügyi alkalmasságra vonatkozó előírásokat?
Az egészségi alkalmassággal kapcsolatos munkajogi és munkavédelmi rendelkezések már hosszú ideje a jogi szabályozás részét képezik, amelyekhez többnyire bírósági gyakorlat is fűződik, az utóbbi években több jogalkotói lépés érintette ezt a területet, és a bírói gyakorlat is egyes esetekben fontos újdonságokat hozott. Feltehetjük a kérdést: miért szorult, szorult az egészségügyi alkalmasság munkajogi szabályozása újragondolásra? És az új szabályok vajon milyen gyakorlati változásokat idéznek majd elő?
Sokféle feltétele van annak, hogy a munkaviszony betölthesse rendeltetését, vagyis a munkavállaló a munkáltató javára, érdekében munkát tudjon végezni, és ennek ellentételezéseképpen foglalkoztatási lehetőséghez jusson, és díjazásban részesülhessen. Az egyik ilyen alapvető feltétel, hogy a munkavállaló egyáltalán alkalmas legyen a munkaszerződés szerinti munkakör betöltésére.
Az alkalmasság egyik fő komponense a munkavállaló fizikai, egészségügyi alkalmassága. A munkajog és a munkavédelem ezért régtől fogva számos vonatkozásban igyekszik biztosítani, hogy a munkavállalói pozíciót arra egészségi szempontból alkalmas személy töltse be, hiszen a munkáltató is csak így várhatja el, hogy a munkaviszony meg fogja hozni számára a kívánt eredményt, a munkavállaló számára pedig ez fontos biztosítéka lehet az egészségmegőrzés szempontjait figyelembe vevő munkavégzésnek.
Az egészségügyi alkalmasság munkajogi reformjainak aktualitása
A bevezetőben feltett kérdéssel kapcsolatban érdemes fellapozni néhány olyan elemzést, amely a munkajog Covid19 pandémiát követő világ- és regionális trendjeivel foglalkozik. Mint azt mindenki tapasztalta, a pandémia a munka világában jelentős változásokat hozott: addig ismeretlen, megoldandó foglalkoztatási szituációkat, jogi kérdéseket vetett fel, korábban marginális előfordulású munkajogi helyzetek tömegessé válásához kellett alkalmazkodni, és egyéb hasonló kihívásokkal kellett szembesülni (pl. home office elterjedése, digitalizáció fokozódása, kötelező védőoltások munkajogi megítélése, járványügyi karantén kezelése, járványüggyel kapcsolatos munkahelyi adatkezelések stb.). A pandémiát követő időszakban azonban szintén fontos, új felismerés, hogy a munkaügy nem teljesen a 2020 előtti kerékvágásba tért vissza. A munka „posztcovid” világát tanulmányozó egyes elemzések szerint például a munkajog mikénti alakulását meghatározó, a járványhelyzet után fennmaradt trend szerint
a munkaügynek számolnia kell azzal, hogy az emberek nagyobb csoportjai élnek hosszú távú fizikai és mentális egészségkárosodással. Ez különösképpen érinti az egyébként is sérülékeny társadalmi csoportokat.
Tapasztaljuk azt is, hogy sokak egészségtudatossága megnőtt, szenzitívebb téma lett az egészségmegőrzés, ezzel együtt a munkahelyi egészségi ártalmaktól való óvakodás. Hangsúlyosabbá válik az az igény, hogy a munkajog is gondoskodjon arról, hogy a munkavállaló egészsége ne menjen rá a munkavégzésére.
