Széles Imre

Széles Imre

társadalombiztosítási szakértő


Foglalkoztatási és társadalombiztosítási szakértő, a Menedzser Praxis Tudás-és Válaszközpont állandó szerzője.

 

Adó és társadalombiztosítási szakértőként rendszeresen és kiemelt terjedelemben publikál a Menedzser Praxis havi megjelenésű nyomtatott és online kiadványaiban, termékeiben. Főbb szakterülete a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közterhek, társadalombiztosítási járulékok, kitekintéssel a nemzetközi jogi vonatkozásokra. 

Számos foglalkoztatási és társadalombiztosítási témában megjelent különszámunk szerzője.

 

Kiemelt figyelemmel szemlézi a munkajog, bérszámfejtés, foglalkoztatás adózással összefüggő kérdéseit. 

Huszontöt éve, 1986-tól foglalkozik hivatásszerűen társadalombiztosítással, folyamatosan ellenőrzési területen. Jelenleg a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága Nyugdíjellenőrzési Főosztály ellenőrzési osztályának vezetője.
 

  • Cikkeket és magyarázatokat ír
  • Irat- és szabályzatmintákat készít

Válogatott cikkei

A jogerős ítélet a foglalkoztató szempontjából kötelezettségeket, a volt munkavállaló szempontjából pedig jogosultságot keletkeztethet. Ezek teljesítése, illetve érvényesítése érdekében viszont az ítéletben foglaltakat megfelelően értelmezni kell, ami nem biztos, hogy egyszerű feladat.
Ha egy magánszemély biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít egy munkavállalóval, akkor a munkavállaló biztosítottá, a munkaadó pedig foglalkoztatóvá válik. A magánszemélynek ilyenkor eleget kell tennie a foglalkoztatót terhelő valamennyi társadalombiztosítási kötelezettségnek: a bejelentéstől a járulék megállapításán és levonásán keresztül egészen a bevallásig és befizetésig.
A nyugdíjjogosultság kérdése, a nyugdíj folyósítása melletti továbbfoglalkoztatás számos kérdést felvet. Ilyen kérdés a sajátjogú nyugdíjas jogállása, a nyugdíjigény visszamenőleges érvényesítése vagy a nyugdíjrögzítés lehetősége.
A minimálbér változásának egyik nem elhanyagolható következménye, hogy jelentősen nőtt a rehabilitációs hozzájárulás mértéke is. Nem érdektelen kérdés tehát, hogy a munkaadó megváltozott munkaképességű személy alkalmazásával ki tudja-e váltani ezt a közterhet, avagy sem.
Ha egy magánszemély biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít egy munkavállalóval, a munkavállaló biztosítottá a munkaadó pedig foglalkoztatóvá válik. Talán nem is gondol erre, de eleget kell tennie a foglalkoztatót terhelő valamennyi társadalombiztosítási kötelezettségnek: a bejelentéstől a járulék megállapításán és levonásán keresztül egészen a bevallásig és befizetésig. És még egy „tyúk vagy tojás” probléma is felmerülhet.
Az adóalap pontos megállapításának célja az adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében elengedhetetlen. A társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem jogszerű megállapítása viszont nem csak a járulékfizetési kötelezettség teljesítése szempontjából fontos, hanem meghatározó jelentőségű az ellátásra való jogosultság, illetve az ellátás összege vonatkozásában is.
A keresőtevékenység folytatása számos társadalombiztosítási, családtámogatási és szociális ellátás esetében akadálya a jogosultságnak, illetve a folyósítás csak bizonyos korlátok között megengedett. A foglalkoztatók számára nem könnyű feladat a szabályok pontos alkalmazása, annál is inkább, mivel az egyes jogszabályok alkalmazásában a keresőtevékenység fogalma nem azonos.
A mezőgazdasági őstermelőket érintő társadalombiztosítási szabályváltozások újdonsága, hogy megszűnik a „20 éves szabály”. Január 1-étől már nem feltétele a biztosítási kötelezettségének, hogy az érintett őstermelőt tevékenységének kezdő napjáig szerzett szolgálati ideje és a nyugdíjkorhatáráig hátralévő idő kitegye a 20 évet. A mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó további társadalombiztosítási kötelezettségeket, és az őket megillető társadalombiztosítási ellátások szabályait is összefoglaljuk röviden.