A megbízási jogviszony tb-kérdései

A „régi” Tbj. (1997. évi LXXX.) törvény, illetve a jelenleg hatályos Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény a megbízási jogviszonyt a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony körébe sorolta, illetve sorolja.
A Tbj. 6. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében személyesen munkát végző személy - a törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével – személyre abban az esetben terjed ki a biztosítás, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét.

Ezekben a jogviszonyokban tehát a biztosítási kötelezettség elbírálása osztással történik: a tevékenységből származó járuléklapot képező jövedelmet el kell osztani a jogviszony tartamával (hónapjaival vagy napjaival) és megvizsgálni, hogy a havi vagy napi összeg eléri-e a minimálbér 30 százalékát vagy ennek harmincad részét.  

Annak érdekében, hogy ezt a matematikai műveletet el tudjuk végezni, három tényezővel kell tisztáznunk:

• azonosítani kell a jogviszonyt,
• meg kell határoznunk a jogviszonyból származó járulékalapot képező jövedelmet,
• meg kell állapítani a jogviszony tartamát.

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok körébe következő jogviszonyok tartoznak:

• megbízási jogviszony,
• felhasználó szerződés alapján történő munkavégzés,
• választott tisztségviselői jogviszony,
• egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel létesített (vállalkozási jellegű) jogviszony.

A megbízási jogviszony „felismerése” alapvetően nem a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok tekintetében jelent nehézséget, hanem jellemzően a munkaviszonytól történő elhatárolás szokott problémát okozni. A megbízás Ptk. (2013. évi V. törvény) által szabályozott (6:272 – 6:280. §) jogviszony, mely számos jegyében tér el a munkaviszonytól.
Mivel az ellenőrzést végző hatóságoknak – legyen szó akár munkaügyi, akár adóhatósági ellenőrzésről – a szerződéseket tartalmuk szerint kell elbírálni és minősíteni, ezért a feleknek (témánk szempontjából értelemszerűen a munkaadónak) nagyon nagy körültekintéssel eljárni egy-egy jogviszony választásakor és a vonatkozó munkavégzésre irányuló szerződés megfogalmazása során.
Ennek egyrészt meg kell nyilvánulnia a szerződésben szereplő kifejezésekben – megbízás esetén nyilvánvalóan a Ptk-ra hivatkozunk, a megbízott megbízási díjra és nem munkabérre jogosult és kerülünk minden munkaviszonyra utaló kifejezést (szabadság, munkaidő, munkakör stb.) – de legalább ilyen fontos a mögöttes tartalom.

A leggyakrabban említett különbség a két jogviszony között az utasítási jog, illetve az alá-fölérendeltség kérdésköre.

Az elhatárolásban segítséget nyújt a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv (irányelv), amely elsődleges és másodlagos minősítő jegyek alapján tesz különbséget a jogviszonyok között.

Ami a társadalombiztosítási előírásokat illeti: a Tbj. 4. § 13. pontja  értelmében a jogszabály alkalmazásában megbízási jogviszonynak a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony tekintendő, amely alapján a munkát Magyarország vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam, vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményben részes másik állam területén végzik.

A Tbj. 12. § (1) bekezdés értelmében a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni.

Ugyanakkor – teszi hozzá mindehhez a 13. szakasz (2) bekezdés, ha a díjazásra nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, vagy a tevékenység befejezését követően kerül sor, a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor (esedékességekor) kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból – ideértve az előleget is – a személyijövedelemadó-előleg alapjának számításánál jövedelemként figyelembe vett összeget azon időtartam naptári napjainak számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt.A rendelkezése második mondata azért is fontos, mert útmutatást nyújt arra, hogy a biztosítás elbírálása során mikor kell napokkal kalkulálni.

A megbízási díj

A megbízott megbízási díjra jogosult. Mivel a járulékalapot képező jövedelem főszabály szerint (Tbj. 27. § (1) bekezdés a) pontja) megegyezik az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből származó az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelemmel, a meghatározásánál az Szja. törvényből kell kiindulni.
Az Szja. törvény 16. szakasza szerint a megbízás önálló tevékenység, így az adóelőleg alapot (tehát a járulékalapot képező jövedelmet) a jogszabály 47. §-a alapján határozhatjuk meg. Alapesetben a bevétel 10 százalékos költséghányaddal csökkenthető.
A másik lehetőség, hogy a bevétel összegét a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költséggel csökkentjük.
Itt említjük meg, hogy az Szja. törvény értelmében, ha a nyilatkozat szerinti költség 5 százalékával meghaladja az adóbevallásban utóbb elszámolt, ténylegesen igazolt költséget, akkor 39 százalék, továbbá ha emiatt az adóbevallás alapján 10 ezer forintot meghaladó befizetési különbözet is mutatkozik, a befizetési különbözet után az adózónak 12 százalék különbözeti-bírságot is fizetnie kell.
Ugyanakkor mindez nem érinti a jogviszony szerinti biztosítási kötelezettséget, tehát utólag azt nem kell felülvizsgálni (nem keletkezik utólagos biztosítási és járulékfizetési kötelezettség!), illetve a szociális hozzájárulási adóteher sem módosul.

Ami a jogviszony tartamát illeti, amennyiben a biztosítási jogviszony kezdő vagy befejező időpontjának megállapítása hiányában a 8. § alapján nem állapítható meg vagy vitatott, akkor a biztosítás időtartamaként a tevékenység időtartamát, teljesítésére irányuló szerződés esetén a szerződés megkötésétől a teljesítésig eltelt időtartamot, ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható meg, akkor a díj kifizetéséig (esedékességéig) eltelt időtartamot kell figyelembe venni.

Ami mindebből nagyon lényeges, hogy a jogviszony elbírálásakor rendelkezzünk két egzakt időponttal, amely alapján egyértelműen meghatározható, hogy az adott jogviszony mettől meddig állt fenn.

Példa: megbízás, 45 napos jogviszony 

Mindezek alapján nézzünk egy példát.

„A” Kft. megbízza X. személyt, hogy 2025. május 3. és június 16. között az általa rendelkezésre bocsátott lista alapján 40 fővel telefonon vegye fel a kapcsolatot és rögzítse a meghatározott kérdésre adott véleményüket.
A munkáért 100.000 forint megbízási díjra jogosult, mely július 5-én kerül kifizetésre a számára. 
Járulékalapot képező jövedelem – 10 százalék költséghányad alkalmazásával: 90.000 forint.
Jogviszony tartama: 45 nap.
Napi összeg: 90.000/45 = 2.000 forint.
Ez nem éri el a minimálbér 30 százalékának a harmincad részét (2.908), így nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt. Járulékfizetési kötelezettség tehát nincs, de a 90.000 forint után a szociális hozzájárulási adót le kell rónia a kifizetőnek.

Példa: megbízási jogviszony 2024. szeptember 1-től 2025. május 31-ig

Másik példa: megbízási jogviszony tartama: 2024. szeptember 1-től 2025. május 31-ig tart. 

A megbízási díj összege 810.000 forint, amely 2025 júniusában kerül kifizetésre.
Járulékalapot képező jövedelem: 810.000 x 90 % = 729.000.
Havi járulékalapot képező jövedelem: 729.000/9 = 81.000 forint.

Ez azt jelenti, hogy az érintettre a biztosítás 2024. szeptember 1-től december 31-ig kiterjed (mert a havi összeg eléri a minimálbér 30 százalékát, azaz a 266.800 x 30 % = 80.040 forintot, de 2025. január 1-jétől nem, mert alatta marad a 290.800 x 30 % = 87.240 forintnak.

A Tbj. 14.1. pontja szerint minimálbéren a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összegét kell érteni. 

Így megtörténhet, hogy ugyanazon biztosítási jogviszonyon belül több összeghatárhoz kell viszonyítanunk.
Ez azt jelenti, hogy a 2024. évre eső járulékalap (4 x 81.000 = 324.000 forint) után le kell róni a 18,5 % társadalombiztosítási járulékot, míg a 2025. évre eső rész után nem.
A szociális hozzájárulási viszont a teljes összeg (tehát a 729.000 forint után) meg kell fizetnie a kifizetőnek.

Amennyiben a megbízási kifizetésére havi rendszerességgel kerül sor, de a munkavégzésre csak adott napokon áll fenn (keretszerződés), akkor az elszámolás az erre vonatkozó teljesítményigazolások alapján történik.

Példa: oktatási megbízás 2025. január 1-től 2025. június 30-ig

Ebben az esetben kétféle megoldás létezik.  Mindezt lássuk egy oktatási tevékenységre vonatkozó megbízás példáján.
A megállapodás 2025. január 1-től 2025. június 30-ig szól, ami alatt 60 oktatási órát kell az érintettnek meghatározott napokon megtartania, 15 ezer forintos óradíjjal.
„A” esetben a felek csak az tényleges oktatási napokat veszik alapul, ezekre számfejtik a díjazást és ennek megfelelően csak ezeken a napokon áll fenn a biztosítási kötelezettség.
„B” esetben viszont abból indulnak ki, hogy a tevékenység – jóllehet az oktatás csak konkrét napokhoz kötődik, de a felkészülés, rendelkezésre állás, hallgatók instruálása, feladatok, dolgozatok javítása – folyamatosnak tekinthető, így a jogviszony tartama január 1-től június 30-ig tartott és erre az időszakra került kifizetésre a 900.0000 forintos megbízási díj, amelyből származó 810.000 forintos jövedelem alapján a biztosítás a teljes időszakban fennállt.

Mindkét „megoldás” helyes, és a körülmények mellett alapvetően a megbízó és döntésétől függ, hogy melyiket alkalmazzák.

A megbízási jogviszonyban munkát végző személy biztosítási kötelezettségét utólag, kifizetéskor lehet, illetve kell elbírálni. Ebből következően a biztosítási bejelentésére is eltérő szabályok vonatkoznak.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. (Art.) törvény 1. számú mellékletének 3.1. pontja szerint, ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon kell teljesíteni (1202-es jogviszonykód).

Tehát megbízás esetén „előre” (záró dátum nélkül) nem lehet bejelentést teljesíteni, a jogviszony kezdete csak akkor abban az esetben egyezhet a bejelentés napjával, ha a jogviszony az adott napra jött létre. és a biztosítási kötelezettség fennáll.

Ettől eltérően (Art. 1. számú melléklet 11. pontja) nem terheli a bejelentési kötelezettség azt a kifizetőt, aki (amely) természetes személynek alkalomszerűen teljesít megbízási jogviszony keretében adó- vagy társadalombiztosítási jogviszonyt eredményező kifizetést, feltéve, hogy a természetes személy a kifizetéskor igazolja, hogy e megbízási jogviszonyával egyidejűleg a Tbj. 6. §-ában meghatározott más jogviszonya, jogállása alapján rá a társadalombiztosítási jogviszony kiterjed.

A Tbj. 9. szakasza alapelvként rögzíti, hogy az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

E főszabályt írja fölül az összevonás szabálya, amit kizárólag a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok vonatkozásában alkalmazunk.
Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha tárgyhónapon belül ugyanannál a foglalkoztatónál a természetes személy számára több munkavégzésre irányuló jogviszonyból származik járulékalapot képező jövedelme, akkor ezeket a biztosítási kötelezettség elbírálása során össze kell vonni.

Például, ha egy természetes személy „A” foglalkoztatónál fennálló 1. számú megbízási jogviszonyában 03.01-től 18-ig 40.000 forint megbízási díjban részesül, míg 2. számú jogviszonyában 03.11-től 20-ig 50.000 forintban, akkor a biztosítási kötelezettség elbírálása során 40.000 x 90 % + 50.000 x 90% = 81.000 forint járulékalapot képező jövedelemből kell kiindulni, míg a jogviszony tartama 03.01-től 20-ig számítva 20 nap. A járulékalapot képező jövedelem napi összege: 81.000/20 = 4.050 forint, ami alapján a biztosítás fennáll.

Az összevonás szabálya nélkül csak a 2. számú megbízási jogviszonyban jöhetne szóba a biztosítási kötelezettség.

Fontos azonban felhívnunk arra a figyelmet, hogy ez az előírás kizárólag az azonos foglalkoztatónál fennálló munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok esetében alkalmazandó.
Így például, ha az előzőekben említett két megbízási jogviszonyból a 2. számú megbízás „B” foglalkoztatónál állt volna fenn, nem alkalmazzuk az összevonás szabályát.
Ha egy munkaviszonyban álló dolgozó részmunkaidős munkaviszonya alapján havi 200.000 forintos munkabérben részesül és emellett megbízási jogviszonyt is létesít munkáltatójával, amely alapján 50.000 forintos megbízási díjat kap, akkor e két összeg nem kerül összevonásra.

(Cikkünket teljes terjedelmében az Adó- és Járulékmegtakarítási Tanácsadó júliusi számában olvashatják)