Hogyan növelhető a nyugellátás várható összege?

Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy nyugellátás összegét alapvetően két tényező határozza meg: a szerzett szolgálati idő hossza, illetve a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset összege. 

Minél hosszabb szolgálati idővel rendelkezik az igénylő, az említett átlagkereset annál magasabb százaléka lesz a nyugdíj összege. 

A pontos szorzószámokat a Tny. 2. számú mellékletében találjuk. A legmagasabb szorzó (100 %) az ötven vagy ennél hosszabb szolgálati idő esetén alkalmazandó. Ugyanakkor a 100 % fölé is kerülhet a szorzószám abban az esetben, ha az érintett a korhatár betöltését követően – anélkül, hogy nyugdíjassá válna – továbbdolgozik.  

A Tny. 21. § (2) bekezdése értelmében, aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után (tehát a 40 év jogosultsági idő megszerzése esetén ez a lehetőséggel nem lehet élni!) a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka.

Például, ha a korhatárt betöltött igénylő 42 év szolgálati idővel rendelkezik, akkor nyugellátása a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresete 84 százaléka lenne. Amennyiben nem veszi igénybe a nyugellátást és 6 hónapot „rádolgozik”, akkor ez az összeg a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset 87 százalékára nő. 

Kérdésként merülhet fel, hogy a nyugdíj összegének a meghatározása során melyik tényező jelentősége nagyobb? A válasz egyértelmű: az átlagkereset összege nyomatékosabb.

Mindez egy erősen leegyszerűsített példán keresztül nagyon jól érzékeltethető.
„A” igénylőnek csak 22 év szolgálati ideje van, és 400.000 forint a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresete. Várható nyugellátása 200.000 x 57 % = 228.000 forint.
„B” igénylő 44 év szolgálati idővel rendelkezik, de csak 200.000 forintra jön ki a havi átlaga, 200.000 x 88 % = 176.000 forint nyugellátásra számíthat csak.  
Tehát az „életkereset” nagyobb súllyal bír a nyugdíj összegét illetően, mint a szolgálati idő hossza.

A „jobb” és „rosszabb” évek jelentősége

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. 

Ez adott esetben közel 40 évnyi jövedelmet jelent, amiből az is következik, hogy 

egy-egy jobb vagy egy-egy rosszabb év, számottevően nem módosít az átlagon. 

Ezért nincs érdemi jelentősége annak, hogy a nyugdíjazás évében esetleg az érintett magasabb összegű járulékfizetést teljesít. 

A járulékot a jogszabályban meghatározott járulékalap után kell megfizetni, tényleges jövedelem híján önkéntes döntéssel csak a mezőgazdasági őstermelő, illetve a megállapodás alapján [Tbj. 48. § (1) bekezdés] járulékot fizető személy választhat magasabb összegű járulékalapot. 

Nincs mód arra sem, hogy az átlagszámítás során bármely „kedvezőtlen” időszak kihagyásra kerüljön.  
 
Ugyanakkor a Tny. 22. § (2) bekezdése értelmében az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál

• az álláskeresési járadék, a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás összegét,
• a gyermekgondozást segítő ellátás, GYES, a GYET és a GYED összegét,
• a nyugdíjjárulék-köteles szociális és gyermekvédelmi ellátások (gyermekek otthongondozási díja, ápolási díj) összegét,
• a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény 3-5. §-a szerinti prémiumévek program, illetve különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás összegét,
• a rehabilitációs ellátás összegét,
• a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, a rendvédelmi egészségkárosodási járadék, a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés vagy a honvédelmi egészségkárosodási járadék összegét,

valamint az előzőekben említett ellátások folyósításának időtartama alatt szerzett, biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet csak akkor kell figyelembe venni, ha az igénylőre ez kedvezőbb.  

Tehát, ha valaki a nyugdíjjogosultságát megelőzően az említett ellátások valamelyikében részesül, akkor további szolgálati időt szerez, de az ellátás alacsony összege semmiképpen sem rontja a nyugellátásának a majdani összegét.  Igaz ez arra az esetre is, ha az adott ellátás mellett keresőtevékenységet is folytat.  

(Írásunkat teljes terjedelmében a Társadalombiztosítási- és Bérszámfejtési Módszertani Szemle októberi számában olvashatják)