A munkába járás költségtérítése különös esetkörei

Nagy Erzsébet Dátum Legutoljára frissítve: 2023.03.07

Olvasási idő: 9 perc


Ez a tartalom 625 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak. Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.

Ismert változás, hogy a Kormány a veszélyhelyzeti kormányzás keretében 30 forint/kilométerre emelte a költségtérítés adómentes határát. A szabályozás az alapesetek mellett érinti a mozgáskorlátozott, súlyos fogyatékkal élő, valamint a bölcsődés vagy tíz év alatti, köznevelési intézménybe járó gyermeket nevelő munkavállaló de befolyásolja a feladatellátási helyek közötti közlekedés költségtérítését is.

A munkába járás címén adható költségtérítésre vonatkozó kormányrendelet [16/2023. (I. 27.) kormányrendelet] 2023. január 28-ától hatályos. Változatlan maradt viszont a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet. A 30 forint/kilométer adómentes határral kapcsolatos rendelkezést a két rendeletben foglaltakkal együtt kell, körültekintően, alkalmazni. A legfontosabb kérdések áttekintése után ezúttal a költségtérítés kevésbé feltűnő, de annál lényegesebb területeit gyűjtöttük össze.

Kiknek adható még a munkába járás utáni költségtérítés?

A mozgáskorlátozott, súlyos fogyatékkal élő, valamint a bölcsődés vagy tíz év alatti, köznevelési intézménybe járó gyermeket nevelő munkavállaló esetében a munkáltató munkába járás utáni költségtérítést állapíthat meg akkor is, ha a lakóhely, illetve tartózkodási hely a munkahellyel egy közigazgatási határon belül van. Ekkor a munkáltató a rendelet 5. §-a alapján a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti. Ezáltal a munkáltató döntése alapján a fenti munkavállalói csoportba tartozók közül azok is kaphatnak útiköltségtérítést, akiknek a rendelet alapján kötelezően nem jár.

Feladatellátási helyek közötti közlekedés költségtérítése

Amennyiben a munkavállaló nem lakóhelyéről vagy tartózkodási helyéről utazik a munkavégzés helyére, hanem egyik feladatellátási helyről a másik feladatellátási helyre utazik, például mert utazó gyógypedagógus, vagy tanítási óráit, foglalkozásait az intézmény különböző intézményegységeiben, tagintézményeiben kell megtartania, ezeknek az utazásoknak a költségeit nem a rendelet alapján, hanem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján kell kifizetni.

 
 

Kiemelendő, hogy az ide vonatkozó, Mt. 51. § (2) bekezdése 2023. január 1-jei hatállyal módosult. Az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvény az Európai Parlament és a Tanács 2019/1152 irányelvének átültetését szolgálja. Ez a törvény módosította az Mt. 51. § (1) és (2) bekezdését, amely egyébként korábban is előírta a munkaviszony teljesítésével összefüggésben felmerült, indokolt költségek megtérítését. A módosítással ez a rendelkezés kibővült a szükséges költségek munkáltató által történő megtérítésének kötelezettségével.

Az Mt. 51. §-ának 2023. január 1-jétől hatályos (1) és (2) bekezdése szerint:
(1)A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni.
(2) A munkáltató köteles a munkavállaló részére
a) a munkaviszony teljesítésével felmerült szükséges és indokolt költséget megtéríteni,
b) a munkavégzéshez szükséges feltételeket – eltérő megállapodás hiányában – biztosítani.

A munkaviszony teljesítésével felmerült szükséges és indokolt költségek megtérítése a gyakorlatban azt jelenti, hogy két munkavégzési hely közötti közlekedésnél nem a bérlet vagy menetjegy 86 százalékát, hanem a teljes összeget meg kell téríteni, de minden esetben fontos tisztázni, hogy mi tekinthető szükséges költségnek. Ha például esetenként kell egy városon belül busszal utazni, akkor nyilvánvalóan a menetjegyet célszerű megvásároltatni a munkavállalóval és azt megtéríteni, ha pedig rendszeresen kell egy adott területen belül utaznia a feladatellátási helyekre, akkor a bérletet. Amennyiben nincs lehetőség tömegközlekedés igénybevételére, vagy annak használata a hosszú menetidő vagy várakozási idő miatt aránytalanul sok időt vesz igénybe a munkaidőből, akkor szükséges a saját tulajdonú gépkocsi használatával történő utazás költségének megtérítése.

Ez esetben a költségtérítés két módon történhet:

  • útnyilvántartás vagy
  • kiküldetési rendelvény alapján,

amelyek közül köznevelési intézményekben jellemzően a kiküldetési rendelvény alapján történő útiköltségtérítést alkalmazzák.

Útiköltségtérítés kiküldetési rendelvény alapján

Köznevelési és szakképző intézményekben a munkavégzési helyek közötti utazás költségtérítése rendszerint kiküldetési rendelvény alapján történik, ezért ennek a cikknek a keretében ezt az útiköltségelszámolási módot ismertetjük.

Az Szja. törvény 3. § 83. pontja szerint a kiküldetési rendelvény, amely a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, tartalmazza

  • a magánszemély nevét,
  • adóazonosító jelét,
  • a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát,
  • a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát,
  • a futásteljesítményt (azaz a megtett kilométereket),
  • az utazás költségtérítését, valamint
  • ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár),

azzal, hogy kiküldetési rendelvénynek minősül az említett adatokat tartalmazó, a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve zárt rendszerben kezelt és tárolt, elektronikus úton előállított bizonylat is. A papíralapon kiállított kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.

Az útiköltség megtérítésének tehát egy kiküldetési rendelvény kitöltése szükséges, amelyre a fent felsorolt adatokat fel kell vezetni.

A költségként elszámolható üzemanyag-mennyiséget üzemanyagtípustól és hengerűrtartalomtól függően a 60/1992. (IV.1.) kormányrendelet határozza meg. A költségként elszámolható üzemanyag mennyisége nem haladhatja meg a fenti rendelet szerinti fogyasztási normákat.

A benzinüzemű személygépkocsi alapnorma-átalány mértéke hengerűrtartalom szerint:
a) 1000 cm 3-ig – 7,6 liter/100 kilométer,
b) 1001–1500 cm 3-ig – 8,6 liter/100 kilométer,
c) 1501–2000 cm 3-ig – 9,5 liter/100 kilométer,
d) 2001–3000 cm 3-ig – 11,4 liter/100 kilométer,
e) 3001 cm 3 felett – 13,3 liter/100 kilométer.

A gázolajüzemű személygépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
a) 1500 cm3-ig    5,7 liter/100 kilométer,
b) 1501-2000 cm3-ig    6,7 liter/100 kilométer,
c) 2001-3000 cm3-ig    7,6 liter/100 kilométer,
d) 3001 cm3 felett    9,5 liter/100 kilométer.
(Egyes gépkocsitípusokra vonatkozó részletes adatokat a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet 1. mellékletében találunk.)

Az Szja tv. 3. melléklet II. fejezet 4. b) pontja szerint a tölthető hibrid járművek használata esetén a járműbe beépített belső égésű motor hengerűrtartalma alapján a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározható üzemanyag-fogyasztási norma 70 százaléka, a 4a. pontja szerint a tisztán elektromos meghajtású járművek használata esetén 3 liter/100 km ESZ 95 ólmozatlan motorbenzinnek az állami adó és vámhatóság által közzétett árával meghatározott összege
számolható el.
A 494/2022. (XII. 6.) kormányrendelettel 2022. december 6-án 23 órától megszűnt a hatósági árszabás, amely alapján az ólmozatlan benzin és a gázolaj hatósági ára literenként 481 forint volt.
Az Szja. törvény 82. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) havonta, a tárgyhónapot megelőző hónap huszonötödik napjáig a Magyar Közlönyben közzéteszi a tárgyhónapban a fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatosan alkalmazható üzemanyagárat.

Az említett árakkal történő költségelszámoláshoz a munkáltatónak üzemanyagszámlát leadni, illetve bemutatni nem szükséges. A fenti adatokkal számolt üzemanyagköltségen kívül kilométerenként 15 forint általános személygépkocsi-normaköltség számolható el, amely a fenntartási, javítási és felújítási költségeket is magában foglalja.

A megtett kilométerhez a két munkavégzési hely közötti, gépkocsival megtehető legrövidebb útvonalat kell az útiköltségrendelvényben feltüntetni. 

Ennek megállapításához internetes útvonaltervezőt célszerű használni.

Az útiköltségszámítás két példán keresztül

Ha a személyautó benzinüzemű, 3000 köbcentiméter feletti, az elszámolható alapnorma-átalány 13,3 liter/100 kilométer. Ha a megtett kilométerek száma az adott hónapban 300 kilométer volt, akkor a munkavállaló részére kiküldetési rendelvény alapján 26 1345 forint meg 4500 forint, egyenlő 30 635 forint útiköltségtérítés fizetendő a 2023. januári benzinár alapján.

Egy másik példa:
Ha a személygépkocsi gázolajüzemű, 1995 köbcentiméter hengerűrtartalmú, az elszámolható alapnorma-átalány 6,7 liter/100 kilométer. Így 600 kilométer megtett út esetén a költségtérítés a NAV által megállapított literenként 713 forint üzemanyagár alapján: 28663 forint plusz 9000 forint, egyenlő 37 663 forint a NAV által 2023. januárra meghatározott üzemanyagárral számolva. Ha az Szja. törvény hatálya alá tartozó magánszemély az üzemanyagköltséget a közleményben szereplő árak szerint számolja el, nem szükséges az üzemanyagról számlát beszerezni.

(Cikkünket teljes terjedelmében az Iskolaszolga márciusi számában olvashatják)

Kapcsolódó cikkek


Székhelyre történő utazás költségtérítése távmunka esetén

Minek minősül távmunka keretében, munkavégzés érdekében székhelyre történő utazás, ha a munkavállaló munkaszerződésében a munkavégzés helye a székhely, viszont született egy szerződés-kiegészítés távmunka végzésre, de a szerződésben nem szerepel a távmunkavégzés helye? Ha a munkavállaló részére a teljes munkaidejére távmunka van engedélyezve, minek számít a székhelyre történő utazás költségtérítése?