A több munkáltató által létesített munkaviszony
Olvasási idő: 7 perc
Az atipikus munkaviszony ezen típusában a munkavállaló egy munkakörbe tartozó feladatait több munkáltató részére teljesíti, de egy munkaviszony keretében. Ebből következően eleve több jogalany kerül a munkáltatói pozícióba, akiket a munkáltatói jogok és kötelezettségek teljessége megillet, illetve terhel, a munkáltatói jogkör gyakorlásában csak egymást korlátozzák.
A vonatkozó jogszabályhely [Mt. 195. § (1) bek.] a munkavállaló egy munkakörbe tartozó feladatait több munkáltató részére teljesíti, de egy munkaviszony keretében.
Ez elképzelhető úgy, hogy munkaideje megoszlik az egyes munkáltatók között, és időben elkülönülve teljesít részükre (pl. két cég közösen alkalmaz egy adminisztrátort). Olyan eset is lehetséges, amikor a munkavállaló egyidejűleg dolgozik minden munkáltató számára (pl. egy irodaházat együtt bérlő négy cég közösen foglalkoztat egy portást).
A munkaszerződésben ilyenkor kötelezően meg kell állapodni arról is, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti [Mt. 195. § (2) bek.].
Például, egyező mértékben, vagy a munkavállaló által teljesített munkaidő arányában írható elő a bérfizetési kötelezettség. Ettől függetlenül, a munkáltatók a munkavállaló bármely munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek [Mt. 195. § (3) bek., Ptk. 337–338. §].
A munkaviszony megszüntetéséről is meg kell állapodnia a feleknek.
Eltérő megállapodás hiányában erre a munkavállaló és bármely munkáltató önállóan is jogosult [Mt. 195. § (4) bek.]. Kiköthető azonban, hogy a munkáltatók részéről csak a munkabért fizető fél jogosult a munkaviszonyt megszüntetni, vagy az adott munkáltató megszüntető nyilatkozata mellett a jogviszony a többi munkáltatóval még fennmarad. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése okán automatikusan megszűnik a jogviszony, ha a munkáltatók száma egyre csökken [Mt. 195. § (5) bek.]. Ha a megmaradó munkáltató a munkavállalót szeretné tovább foglalkoztatni, ezt egy új munkaszerződés alapján, más típusú munkaviszonyban teheti meg.
Fontos! A több munkáltató és munkavállaló egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásáról szóló megállapodásának, valamint a munkaviszony bármelyik fél általi megszüntetésének szabályától eltekintve a több munkáltatóval létesített munkaviszony szabályaitól nem lehet eltérni [Mt. 213. § b) pont].
Bérköltségek viselése, számfejtés
A több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a jogviszonyban részt vevő munkáltatók mindegyike munkáltatónak minősül, azzal, hogy megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak terheit, amit mindegyik munkáltató – a rá eső rész erejéig – bérköltségként és bérjárulékként köteles kimutatni.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt) 195. paragrafusának (2) bekezdése alapján a munkáltatók – megállapodásuk alapján – kijelölnek egy munkáltatót, aki a bérfizetésért, illetve az adóhatóság felé a bért terhelő adók és járulékok befizetéséért felelős.
A bér, illetve a közterhek megfizetésére kijelölt munkáltatónak az adott munkavállalóhoz kapcsolódó összes bér, illetve adó és járulék erejéig kötelezettsége keletkezik a munkavállalóval, illetve az adóhatósággal szemben, amely az alábbi két részből tevődik össze:
- a munkavállalóval kapcsolatos bér, illetve adó és járulékok kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet bérköltségként és bérjárulékként mutat ki, valamint
- a munkavállalóval kapcsolatos bér, illetve adó és járulékok összes többi munkáltatóra eső része, amelyet a többi munkáltatóval szembeni követelésként mutat ki.
Mivel a nem kijelölt munkáltatóknak a kijelölt munkáltató részére átadandó pénzösszeget (azaz a munkavállalóhoz kapcsolódó rájuk eső bér, illetve adó és járulék összegét) kötelezettségként kell kimutatniuk (a kijelölt munkáltatónak pedig követelésként), az nem jelenik meg bevételként a kijelölt munkáltató eredménykimutatásában. Tehát a nem kijelölt munkáltatóra eső munkabér és a kapcsolódó közterhek összegét nem lehet átszámlázni, azt nem lehet bevételként elszámolni.
Több munkáltató által létesített munkaviszonyról rendelkező munkaszerződés szerinti teljes munkabért és annak közterheit célszerű először a kijelölt munkáltatónál számfejteni, azaz elszámolni bérköltségként és bérjárulékként, majd a nem kijelölt munkáltatókat terhelő (általuk megtérítendő) összegeket az elszámolt bérköltség és bérjárulék csökkentéseként és a nem kijelölt munkáltatókkal szembeni követelésként elszámolni. Ugyanezen összegeket a nem kijelölt munkáltatóknál bérköltségként és bérjárulékként, valamint a kijelölt munkáltatóval szembeni kötelezettségként kell felvenni a könyvekbe.
Adójogi és számviteli állásfoglalások
Az új Mt. által biztosította lehetőség esetén a munkáltatók közül ki kell jelölni, hogy ki fogja ellátni a munkáltatói adókötelezettség teljesítését (bejelentés, bevallás, fizetés). Ez a munkáltató bérszámfejti a teljes bért, bevallja, majd megfizeti a költségvetésnek. Az 54 és 56-os számlaosztályból kiemeli azokat az összegeket, melyek a "munkáltató társait" terheli, ezeket egyéb követelésként mutatja ki (T368-K54/56). A megállapodás alapján a "társak" átutalják a rájuk jutó részt, melyet a kedvezményezett az egyéb követelés csökkenéseként könyvel (T384-K368)
[…] és így a bérköltség, illetve bérjárulék címen elszámolt összeget nem lehet – az adott esetben a "B" cég által megtérített összeggel – csökkenteni. A két cég közötti elszámolás alapja a két fél közötti megállapodás, amelynek mindenképpen tartalmaznia kell a munkavállaló részére fizetendő bért, annak a terheit, valamint az adott esetben a két cég közötti megosztás arányát, esetleg a megosztás módszerét, ha a megosztás aránya nem tekinthető állandónak. Amikor az "A" cég az adott havi adó- és járulékbevallást elkészítette, annak az adatait, abból a "B" céget terhelő összeget közli a "B" céggel, és kéri annak a költségtérítéskénti megtérítését. További bizonylatra nincs szükség. A költségtérítés pénzügyileg rendezett összegét "A" cég egyéb bevételként, "B" cég egyéb ráfordításként számolja el. A fentiektől eltérő szakmai vélemény jelent meg a Számvitel-Adó-Könyvvizsgálat szakmai folyóirat 2012. évi 11. számában, az időszerű kérdések között. Ennek a lényege, ha a több munkáltató által létesített munkaviszonyról rendelkező munkaszerződés szerinti teljes munkabért és annak közterheit először a kijelölt munkáltatónál számfejtik, azaz elszámolják bérköltségként és bérjárulékként, majd a nem kijelölt munkáltatókat terhelő (általuk megtérítendő) összegeket az elszámolt bérköltség és bérjárulék csökkentéseként […]
A jogviszonyban lévő feleknek meg kell abban állapodniuk, hogy a munkáltatók közül ki minősül foglalkoztatónak az adózási és társadalombiztosítási adminisztráció tekintetében. Erről az előzőekben leírtak szerint tájékoztatni kell a munkavállalót és e mellett az illetékes hatóságok felé is nyilatkozni kell: a NAV felé a kijelölt munkáltató köteles bejelenteni (T1041-es nyomtatvány) a további foglalkoztató(k) adatait, a jogviszony kezdetét és befejezését. (2017. évi CL. törvény - Art. - 1. számú mellékletének 5. pontja).
Az alkalmazó cégeknek az Art 8. §-ának megfelelően ki kell jelölniük, hogy melyikük lesz az ún. „kijelölt munkáltató”, amelynek teljesítenie kell a dolgozóval kapcsolatos összes adókötelezettséget.
A kijelölt munkáltató kizárólag a bér rá eső részét mutatja ki személyi jellegű ráfordításként.
A 79/2012. számvíteli kérdéssel összhangban a munkabér és a közterhek arányos részének összegét a nem kijelölt munkáltatónál bérköltségként és bérjárulékként, valamint a kijelölt munkáltatóval szembeni kötelezettségként kell a könyvekben kimutatni.
Az számviteli törvény 79 § (1) bekezdése értelmében a nem kijelölt munkáltatónál nyilvántartott bérköltség, illetve bérjárulék személyi jellegű ráfordításnak minősül.
A több munkáltató által létesített munkaviszony feltételez egy, a munkáltatók között létrejött polgári jogi szerződést is, melyben a munkaviszonnyal kapcsolatos együttműködésük alapjait, a jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének rendjét határozzák meg. A munkáltatók e szerződésben rögzíthetik a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét is, ki közöl a munkavállalóval munkaidő-beosztást, ki alkalmaz hátrányos jogkövetkezményeket, ki jogosult a munkaviszonyt megszüntetni, ki fizeti a rehabilitációs hozzájárulást, ki jelenti be a munkavállalót stb. A jogalkotó által ezen atipikus jogviszony kapcsán meghatározott keretek alapvetően teret engednek a felek szabad megállapodásának, a munkáltatók sajátos körülményeiknek megfelelően, kötetlenül rendelkezhetnek a munkáltatói joggyakorlás és kötelezettségteljesítés rendjéről.