A munkahelyi zaj káros következményei

Az említett megbetegedés hazánkban is gyakran előfordul, még akkor is, ha a bejelentett foglalkozási eredetű halláskárosodások száma elmarad a tényleges előfordulások számától. Megnehezíti a probléma kezelését, hogy a zaj által okozott hatások gyakran csak hosszú idő után jelentkeznek, így nehéz a zaj és az egészségkárosodás közötti kapcsolat kimutatása. 

A zaj – hangnyomásszinttől, frekvenciától és a behatás időtartamától függően – átmeneti, illetve maradandó változásokat okoz az emberi szervezetben. 

Már a 85 dBA feletti, hosszabb-rövidebb idejű egyszeri zajexpozíció után is kimutatható a hallásküszöb (hangérzékelés szintje) átmeneti, időszakos emelkedése, amely igen gyakran objektív (fülzúgás) és szubjektív (a fülben teltség érzés) panaszokkal társul. Miután a zajexpozíció megszűnik, az átmeneti hallásküszöb-emelkedés fokozatosan normalizálódik. 

Meg kell említeni, hogy 85 dBA alatt is érezhető a zaj hatása, és az egyes decibel erősségeknél más-más történések kerülnek előtérbe. A 85 decibel alatti, de hosszú időn át fennálló és ismétlődő zajok nem elsősorban a halláson, fülben váltanak ki érezhető hatást, hanem a mindennapokban megjelenő pszichés, vegetatív működési zavarokon érezhetők. A 40 – 65 dBA hangnyomásszintű zajok már pszichés (idegesítő) hatást váltanak ki.  A 65 – 85 dBA közöttiek a pszichés (magatartásbeli) változások mellett a vegetatív idegrendszer irányítása alatt működő (élettani) funkciókban is eltérést okoznak. A 65 dBA felett, hosszabb ideig tartó zajhatás esetén 20%-kal nő a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. A 130 dBA már megegyezik a fül fájdalomküszöbével. Rendszeres, vagy egyszeri nagy intenzitású (140 decibel csúcsérték feletti) zajbehatás után a hallásküszöb-emelkedés maradandó lehet. Mit is jelentenek mindezek a mindennapokban? Egy korszerű számítógép hangereje pontosan 10 decibel. A suttogás körülbelül 30, míg egy hétköznapi beszélgetés úgy 60 decibelen zajlik. Egy motorkerékpár 80 dB-es zajt bocsát ki. Egy légkalapács vagy egy körfűrész képes 110 dB zajt kibocsátani. 

Tartós munkahelyi zajexpozíció

A tartós munkahelyi zajexpozíció következtében kialakuló hallásromlás kezdeti szakaszát fokozott expozíciónak nevezzük, amikor 4000 Hz-en 30 dB vagy ezt meghaladó mértékű halláscsökkenés alakul ki bármely fülön. Az expozíciós idő növekedésével a halláscsökkenés fokozatosan átterjed a beszédfrekvenciákra is. Attól kezdve, amikor a károsodás már ráterjed a beszédfrekvenciákra, beszélünk foglalkozási megbetegedésről.  Tapasztalatok azt mutatják, hogy a 100 dBA-t meghaladó hangnyomásszintű zajok, valamint az impulzív komponenseket, például kalapálást tartalmazó expozíciók fokozottan veszélyesek.
A fokozott figyelmet igénylő munkavégzés során a munkavállalókat érő zaj megengedett egyenértékű A-hangnyomásszintjét a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjeiről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet, a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szabályozza.
Zajexpozícióban végzett munkának tekintendő a munkavállalókat érő, az alkalmazott egyéni hallásvédő eszköz zajcsillapító képességének figyelembevételével számított 87 dBA egyenértékű A-hangnyomásszintet meghaladó napi zajexpozíció, illetve a munkavállalókat érő 140 dB(C) csúcs hangnyomásszintet meghaladó pillanatnyi zajbehatás. A sérülékeny csoportok, így például a fiatal korúak, várandós nők egészségét potenciálisan károsító tényezők tiltás alá esnek a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet értelmében. Így a rendelkezések megtiltják a fenti határérték (87 dBA) feletti zajexpozícióban a várandós nők és a fiatalkorúak foglalkoztatását, kivéve a szakmunkás tanulók képzésének keretében történő munkavégzést.

A zaj és a rezgés kölcsönhatása

Különös figyelemmel kell lenni arra is, hogy a kézre, karra, valamint az egésztestre ható rezgések felerősítik a zaj hatását. Például az olyan munkahelyeken, ahol a nehézgépjárművek vezetőinek teste az expozíciós határértéket meghaladó mértékű rezgésnek van kitéve, a zaj és az egész testre kiterjedő rezgés kölcsönhatásba lép és megnő a hallásvesztés kockázata az egész testre ható rezgéssel nem járó zajexpozícióhoz képest.
A munkahelyeken a munkavállaló testére áttevődő rezgés vonatkozásában a 22/2005. (VI. 24.) EüM rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, mely jogszabály a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről rendelkezik. 

A rendelet előírásait a szervezett munkavégzés keretében végzett minden olyan tevékenységre alkalmazni kell, amikor a munkavégzés során a munkavállalók mechanikai rezgés okozta kockázatnak ténylegesen vagy vélhetően ki vannak téve.  

Annak érdekében, hogy a zaj- és rezgésterhelés a megengedett értéket ne haladja meg, a munkaeszköz típusának kiválasztásánál figyelembe kell venni az annak használata során keletkező zaj és rezgés mértékét.
A rezgésterhelést a szükséges műszaki megoldásokkal (pl. rezgésszigetelő gépalapozás, forgó alkatrészek kiegyensúlyozása) a megengedett érték alá kell csökkenteni. Egyes gyógyszereknek (pl. bizonyos antibiotikumok, vízhajtók) szintén lehet halláskárosító hatásuk, így a zajterhelésnek kitett munkavállalók esetében mindezekről tájékozódni érdemes, ezen munkavállalóknak kerülniük kell a zajterhelést.

A halláskárosodás megelőzésének eszközei

A munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető zajexpozíció elleni védelem tekintetében a kockázatértékelés alapvető fontosságú. A kockázatértékelés során a munkáltatónak azonosítania kell a zajból eredő kockázatnak kitett munkavállalókat és meg kell határozni azt a zajszintet, amelynek a munkavállalók ki vannak téve.

Zajmérést több esetben is el kell végezni:

• új munkahely létesítése, illetve új munkaeszköz (pl. gép, berendezés) üzembe helyezése esetén,
• meglévő munkahely, munkaeszköz átalakításakor, új helyre telepítésekor, valamint
• technológia- és termékváltás esetén, ha az átalakítás, illetve a változás a zajexpozíció mértékét módosíthatja,
• munkakör kialakításakor,
• a munkavállalót érő zajexpozíció meghatározásakor.

A kockázatértékelés készítésekor a zajméréstől el lehet tekinteni, ha a munkáltató nyilatkozata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a zajterhelés biztosan nem haladja meg az alsó beavatkozási határértékeket. Zajmérést végezhet a zajártalom szakterületre engedéllyel rendelkező szakértő, vagy Nemzeti Akkreditáló Hatóság által e tevékenységre akkreditált szervezet (laboratórium).

A napi zajexpozíció szintjére – 8 órás munkanap vonatkozásában – és a legnagyobb hangnyomásszintre vonatkozó zajexpozíciós határértékek, illetve a zajexpozíciós beavatkozási határértékek a következők:

• zajexpozíciós határértékek: 87 dB(A), illetve 200 Pa [140 dB(C)]
• felső beavatkozási határértékek: 85 dB(A), illetve 140 Pa [137 dB(C)]
• alsó beavatkozási határértékek: 80 dB(A), illetve 112 Pa [135 dB(C)]

A munkavállalót érő tényleges zajexpozíciót a munkavállaló által viselt egyéni hallásvédő eszköz zajcsillapító (SNR80) hatásának figyelembevételével kell meghatározni. SNR80: az alkalmazott egyéni hallásvédő védőeszköz legalább 80%-os szinten számított csillapítása. A munkavállalót érő zajexpozíció nem haladhatja meg a zajexpozíciós határértékeket.

Bizonyos megelőző intézkedéseket már az alsó beavatkozási határértéket meghaladó zajterhelésnél életbe kell léptetni, így például 

• a munkáltatónak egyéni hallásvédő eszközt kell biztosítani a munkavállaló részére,
• a munkavállalókat és képviselőiket tájékoztatásban és oktatásban kell részesíteni a zajjal kapcsolatosan (kockázat jellege, kockázatértékelés és a zajmérés eredménye, hallásvédő eszközök szakszerű használata, a zaj okozta halláskárosodásra utaló jelek felismerése és bejelentése, zajexpozíciót csökkentő módszerek, munkaköri alkalmassági vizsgálatot indokoló körülmények stb.),
• a munkavállaló, illetve – amennyiben választottak munkavédelmi képviselőt – a képviselő kérésére hallásvizsgálatot kell végezni.

Egyéni védőeszközök

Azokon a munkahelyeken, ahol a lehetséges műszaki megoldások alkalmazása, továbbá a zajexpozíció munkaszervezéssel történő csökkentése ellenére a zajszint meghaladja a határértéket, továbbra is fennáll a halláskárosodás veszélye, a munkavállalót megfelelően illeszkedő egyéni hallásvédő eszközzel kell ellátni.
Abban az esetben, ha a zajexpozíció meghaladja az alsó beavatkozási határértékeket [80 dB(A)], akkor a munkáltatónak egyéni hallásvédő eszközt kell biztosítani a munkavállaló részére. Amennyiben a zajexpozíció eléri vagy meghaladja a felső beavatkozási határértékeket [85 dB(A)], akkor a munkavállaló köteles a rendelkezésére bocsátott egyéni hallásvédő eszközt a munkáltató által előírt módon viselni. A biztonságot a hallásvédő eszköz nem veszélyeztetheti. 
A hallásvédő egyéni védőeszközöknek négy fő formája a hallásvédő vatta, a füldugó, a fültok és a sisak. A hallásvédő eszközökkel kapcsolatos követelmények: legyen nagyfokú a hanggátlásuk, viselésük legyen kényelmes, higiénikus, illeszkedjenek az adott technológiai folyamathoz (pl. hő-munka, vegyi expozíció).
A munkáltatónak gondoskodnia kell az egyéni hallásvédő eszközök folyamatos beszerzéséről és használatuk rendszeres ellenőrzéséről. Alkalmazásuk csak szabályos használat és megfelelő illesztés mellett hatékony. A hallásvédő vatta, illetve füldugó használatakor egyes munkavállalóknál panaszok léphetnek fel (pl. külső hallójárat gyulladása), így ezekre is figyelemmel kell lenni.

Munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálatai

A foglalkozási eredetű halláskárosodás kialakulásának megelőzését szolgálják a munkahelyi zajcsökkentés érdekében végzett műszaki intézkedések, és az egyéni zajvédelem mellett az előzetes, időszakos, és soron kívüli munkaköri, orvosi alkalmassági vizsgálatok.
Minden munkavállaló részére biztosítani kell a foglalkozás-egészségügyi ellátást. A foglalkozás-egészségügyi orvosnak a halláskárosodások kialakulásának megelőzése szempontjából egyik elsődleges feladata az előzetes és időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatok elvégzése és a dolgozók zajexpozícióban való foglalkoztatásának megítélése.
A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előírja, hogy minden olyan munkahelyen, ahol a zajszint a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendeletben megadott határértékeket meghaladja, a munkavállalók hallásvizsgálata is szükséges a munkaköri alkalmassági vizsgálat során.
A jogszabály szerint az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok során a hallásvizsgálatok gyakorisága a munkavállalót érő zajexpozíció mértékétől függ, mely évente, két- vagy négyévente, illetve panasz esetén soron kívül történhet. 
A munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata keretében a munkáltató kezdeményezésére záró-vizsgálatot kell végezni a zajexpozícióban végzett munka, illetve munkakörnyezet megszűnésekor.