Szabálytalanságok az egyszerűsített foglalkoztatás körében

Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni azt, hogy a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megsértése súlyos adózási szabálysértésnek minősül, ezen okból speciális mulasztási bírság szabályok vonatkoznak rá.

A bírság mértéke egymillió forintig terjedhet a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén [Art. 225 § (1) bekezdés].

A bejelentés elmulasztása leggyakrabban a munkaszerződés alapján keletkezett munkaviszony és egyre sűrűbben az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony (alkalmi és idénymunka) kapcsán fordul elő.

Ezek azok az előnyben részesített foglalkoztatási formák, amelyek esetében a bejelentés elmulasztása miatt szabályosan nem is keletkezik jogviszony.
Ehhez köthetően a jogalkalmazás első fontos lépése a felek által megkötött munkavégzésre irányuló szerződések helyes adójogi minősítése, illetőleg helyes elhatárolása az anyagi jogi normák alapján.
Tekintettel arra, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás igen közkedvelt foglalkoztatási forma, amely a határozott idejű munkaviszony atipikus formájának minősül és előnye, hogy a munkáltató az általános szabályokhoz képest kedvezőbb közteherfizetés mellett, alkalomszerűen és rövid időre, több munkavállalót tud foglalkoztatni egyszerű adminisztráció mellett.
Az egyszerűsített foglalkoztatás esetében tipikus jogsértés továbbá a foglalkoztatási korlátok túllépése illetve a foglalkoztatási forma jogszerűtlen alkalmazása.

Az egyszerűsített foglalkoztatás szabálytalan bejelentése

Az Efo tv. szerint ugyan bejelentett, de szabálytalannak minősül az egyszerűsített foglalkoztatás akkor, ha a törvényben előírt foglalkoztatási korlátokat megszegik.  Ide sorolható leggyakrabban előforduló esetek:

• ha a munkáltató megsérti a létszámra előírt keretet;
• túllépi a foglakoztatási időt;
• filmipari statiszta esetén túllép a kereseti korlátot;
• a foglalkoztató a meghatározott adónemekben 300 ezer forint vagy ezt meghaladó összegű adótartozást halmoz fel.

A foglalkoztatási korlátok megsértése során kérdéses maga a jogsérelem minősítése.
Ezzel kapcsolatban az Art. 7. § 10. pontjából kell kiindulni, amely meghatározza a be nem jelentett foglalkoztatott fogalmát, mely alapján be nem jelentett foglalkoztatottnak minősül: „az adózó tevékenységében személyesen közreműködő természetes személy, akire vonatkozóan a munkáltató, illetve kifizető biztosítotti bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, illetve a munkáltató, kifizető nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen."
Olyan esetkör is előfordul, hogy az adózó megtette ugyan az egyszerűsített foglalkoztatotti bejelentését az alkalmi munkavállalója tekintetében, azonban mivel az abban szereplő napok száma meghaladta már az engedélyezett számot (azaz túllépte az időkorlátot), emiatt a bejelentés hibernált státuszba került, egyúttal a benyújtott bevallással kapcsolatosan kiértesítették az adózót, hogy az általános Mt. szerinti munkaviszonyba jelentse be a foglalkoztatottat.

Ebben az esetben a jogsérelem a bejelentési kötelezettség hibás teljesítése, az Art 220. § (1) bekezdés szerinti általános bírságszabály alkalmazását vonja maga után.

Egyben fontos hangsúlyozni azt, hogy a foglalkoztatási korlátok túllépésével történő foglalkoztatás nem azonos a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásával, mivel itt más jellegű jogviszony keretében történő szabálytalan foglalkoztatásról van szó, és ez a magatartás nem az adófizetési kötelezettség elkerülésére irányul, ugyanakkor a szabálytalanság szankcionálása szükséges.
Ezen esetekben, mivel maga az egyszerűsített foglalkoztatás létrejött, ellenben arra szabálytalanul került sor, az általános bírságszabályt, az Art. 220. § (1) bekezdését kell alkalmazni, mely szerint, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az adóhatóság az e törvényben, adókötelezettséget előíró törvényben, illetve e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek a megszegése miatt a természetes személy adózót kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózót ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.

Továbbá az Efo tv. szerinti foglalkoztatás korlátainak átlépése esetén az egyszerűsített foglalkoztatás nem minősül jogszerűnek, melynek következménye, hogy az ellenőrzés a jogviszonyt adójogilag az Mt. általános szabályai szerinti munkaviszonynak tekinti.
Ennek hatására az alkalmazottak biztosítottá válnak, mely alapján a foglalkoztatónak a foglalkoztatott személy utáni személyi jövedelemadó- és járulékkötelezettségekre az Szja tv., a Tbj szabályait, valamint a Szocho tv. vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia a feltételek megsértése feltárásának időpontjától annyi ideig, ameddig a kedvezőbb rendelkezéseket jogosulatlanul alkalmazta.
Amennyiben tehát az adózó a foglalkoztatási korlátok be nem tartásával szabálytalanul jelentett be és alkalmazott egyszerűsített foglalkoztatottként munkavállalókat, akkor ezeknek a személyeknek a jogviszonyát biztosítási jogviszonyt keletkeztető, az Mt. általános szabályai szerinti munkaviszonynak kell tekinteni.
Ilyen esetben a magánszemélyek biztosítási jogviszonyát a ’T1041-es adatlapon be kell jelentenie a tényleges foglalkoztatás után, valamint ezzel párhuzamosan a ’08 jelű járulékbevallásokon korábban bevallott adatokat önellenőrzéssel kell helyesbíteni.
Az önellenőrzésben az adott magánszemélyek egyszerűsített foglalkoztatása után bevallott közterheket törölni kell, és ezzel egyidejűleg a bérszámfejtés alapján a megállapított szja-előleget, szociális hozzájárulási adót és a társadalombiztosítási járulékot kell pótlólag bevallani.

Az Efo tv. megsértésével bejelentett foglalkoztatás

Fontos szabály, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó bejelentés kizárólag a munkavégzés megkezdéséig teljesíthető.

Ebből következően az egyszerűsített foglalkoztatásnak előfeltétele az, hogy a munkáltató a munkavégzés megkezdéséig az Efo tv. 11. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat bejelentse, ezért a munkáltató a bejelentést utólag nem pótolhatja, ugyanis a jogviszony létrejöttének feltétele az előzetes bejelentés.
Amennyiben a munkáltató a fentiekben leírtak ellenére elmulasztja a foglalkoztatás bejelentését a munkavégzés megkezdése előtt, úgy a foglalkoztatott egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott személyként történő bejelentésére nincs lehetőség, a foglalkoztatást az Art. (és nem az Efo tv.) általános bejelentési szabályai szerint kell teljesítenie.
Ez esetben az Mt. szerinti munkaviszonnyá válik a foglalkoztatás, ekkor a foglalkoztatott biztosítottnak minősül a Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja alapján és az érintett munkavállalóra vonatkozóan fennáll az Art. 1. melléklet 3-4. pontja szerinti bejelentési kötelezettség, továbbá a munkavállaló részére juttatott munkabér után az általános szabályok szerinti adó- és járulék bevallási, befizetési kötelezettséget kell teljesítenie a munkaadónak.
Ennek hiányában be nem jelentett alkalmazottnak minősül a munkavállaló, ezért a munkáltató vonatkozásában a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén irányadó hátrányos jogkövetkezményeket kell alkalmazni.
Ezt támasztja alá, hogy az Efo tv. 11. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl küldött vagy eddig még nem teljesített bejelentéssel nem az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jön létre a foglalkoztatási jogviszony, hanem az általános, biztosítási kötelezettséget generáló szabályok szerint történik a bejelentési, bevallási, illetve befizetési kötelezettségek teljesítése. Ez azt jelenti, hogy az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony nem jöhet létre a munkavégzés megkezdését követő bejelentéssel. Szabályszerű, azaz Efo tv. szerinti bejelentés esetén a foglalkoztatás az Art. szerinti bejelentési kötelezettségen kívül eső jogviszonynak minősül.
Ha az egyszerűsített foglalkoztatott bejelentését nem az Efo tv. 11. § (1) bekezdés alapján a munkavégzés előtt teszi meg a foglalkoztató, szabályszerű bejelentés hiányában az adózó nem tudja bizonyítani a foglalkoztatás tényét, minthogy azt sem, hogy a neki munkát végző alkalmazott foglalkoztatása kívül esik a biztosítási jogviszonyt eredményező munkaviszony szerinti foglalkoztatás hatályán.

Amennyiben tehát a munkáltató elmulasztja az előzetes bejelentést, a munkavállalót az általános biztosítási jogviszonyt keletkeztető szabályok szerint kell bejelentenie, ennek hiányában a foglalkoztatott be nem jelentett alkalmazottnak minősül.

Az Efo tv. pontosan meghatározza a bejelentés határidejét és adatkörét.

A törvény a bejelentés módosítását is lehetővé teszi, de csak megadott határidőn belül. Ez a rendelkezés a Kúria szerint egyben törvényi vélelem arra vonatkozóan, hogy módosítás vagy visszavonás hiányában az adatlapon közölt adatoknak megfelelően valósult meg a foglalkoztatás.
Amennyiben a munkáltató a hibát határidőn túl észleli, akkor már csak az egyszerűsített foglalkoztatás normál munkaviszonnyá minősítésével orvosolható a bejelentés elmulasztása. A Kúria szerint az Efo tv. szerinti speciális bejelentési szabályok megkövetelik a fokozott odafigyelést, ugyanis „a foglalkoztató elveszíti az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó kedvező szabályokat, ha a hibát a munkavégzés megkezdését követően tárja fel.”

A be nem jelentett alkalmazotti tényfeltárás megállapításának és az alkalmazandó jogkövetkezmények szempontjából nincs különbség abban a tekintetben, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt a foglalkoztató egyáltalán nem jelentette be vagy bejelentette ugyan, de azt a munkavégzést követően tette meg, mert ez utóbbi esetkör egyenértékű azzal, mintha a foglalkoztató nem is tett volna egyszerűsített foglalkoztatotti bejelentést.

Az „utólagos” bejelentés irreleváns

Az egyszerűsített foglalkoztatás esetében nem az a releváns, hogy az ellenőrzést megelőzően kerül bejelentésre az egyszerűsített foglalkoztatott.
Abban az esetben, ha például az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony reggel 8 órakor indul, amit 9 órakor jelentettek be, a helyszíni ellenőrzés pedig 10 órakor kezdődik, ebben az esetben az ellenőrzést megelőzően megtörtént ugyan a bejelentés, de mivel az egyszerűsített foglalkoztatás jogintézménye nem ismeri a késedelmes bejelentést, így emiatt be nem jelentett alkalmazotti tényfeltárásnak minősül.
Ez alapján látható, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseknek a munkáltató által történő megszegése esetén a biztosítási kötelezettséget generáló általános munkajogi, társadalombiztosítási, valamint adóigazgatási rendelkezések az irányadók.
A foglalkoztatót az Art. szerinti biztosítási kötelezettséget eredményező bejelentési és bevallási kötelezettség terheli és be nem jelentett foglalkoztatott alkalmazását kell megállapítani.

Általános tapasztalat, hogy az ellenőrzések jelentős részénél előfordul az, hogy amint az adózók tudomást szereznek az adóhatósági eljárásról, automatikusan bejelentik egyszerűsített foglalkoztatás formájában az érintett munkavállalót.
Az ellenőrzés azonban ezen megtett bejelentést az Efo tv. 3. § (1) bekezdésében foglaltak alapján nem fogadja el.
Ha a helyszíni ellenőrzés során az adóalany nem teszi meg a ’T1041 jelű adatlap benyújtását, az adóellenőrök minden ilyen esetben felhívják a figyelmét a helyszíni jegyzőkönyvben annak megtételére.

További tapasztalat, hogy a foglalkoztatás bejelentésének határidejét a bejelentők gyakran tévesztik össze a foglalkoztatás módosításának, törlésének határidejével.
Fontos kiemelni azt, hogy a foglalkoztatás kezdőnapján a délelőtt 9:00 órás bejelentési határidő csak a (korábban) bejelentett jogviszony módosítása, törlése esetén értelmezhető.
Az új jogviszony létesítésének az a feltétele, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás a munkavégzés kezdőnapján, legkésőbb a munkavégzés megkezdése előtt bejelentésre kerüljön.
Ez az értelmezés megfelel annak a megközelítésnek, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás egy kedvezmény a munkáltató számára, amely számos, a munkaviszonyhoz kötődő munkajogi és adminisztratív kötelezettség alól ad felmentést.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezt azonban a munkáltató csak addig élvezheti, amíg maradéktalanul betartja ezen jogviszony speciális szabályait.