Amikor a prémium feltételei nem egészen teljesülnek

A prémium fogalmát és részletes szabályozását az Mt. nem tartalmazza, a jogi kereteket az évtizedek óta formálódó bírói gyakorlat adja, továbbá egyes szektorokban ágazati szabályok is irányadók. 
A prémiumjogosultság megalapozásához szükséges, hogy a munkáltató – többnyire valamilyen kötelezettségvállalása folytán – szabályosan kiírja a prémiumfeltételeket. Ha ez megtörténik, a munkavállalónak a feltételeket teljesítenie kell, így válik jogosulttá a prémiumra. Ilyen esetben a prémium bíróság előtt érvényesíthető, amint azt a hosszú ideje fennálló – az Mt. hatálybalépését megelőző időben keletkezett, de a jelenleg hatályos jogszabályi környezetben is fenntartott – bírói gyakorlat is alátámasztja. Ezen a ponton tehát már nem hivatkozhat sikerrel a munkáltató arra, hogy a prémium a munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján nem kötelezően nyújtandó járandóság. 

A nagyobb kihívást az ítélkezési gyakorlat számára azok az ügyek jelentik, amelyekben a munkavállaló csak részlegesen teljesít. 

Ezt az esetkört két, jól elhatárolható részre osztja a bírói gyakorlat. 

A munkavállaló munkaviszonyának megszűnése, megszüntetése a jogosultságszerző időszak alatt

A részteljesítés oly módon is bekövetkezhet, hogy a munkavállaló munkaviszonya megszűnik (illetve azt megszüntetik) a jogosultságszerző időszak alatt. A prémiumfeltételeket többnyire hosszabb időszak – tipikusan: egy év, üzleti év stb. – alatt kell teljesíteni. 

Mi történik olyankor, ha a munkavállaló azért esik el a komplett teljesítés lehetőségétől, mert évközben véget ér a jogviszonya? Erre szolgáltat példát az a kúriai jogeset (BH.1991.I.46.), melyben a felek 2016. június 22-én „megállapodás rendkívüli célfeladat kiírásáról” elnevezésű megállapodást kötöttek, melyben a felperes részére rendkívüli, célhoz kötött feladatokat állapítottak meg. A felperesnek az alapfeladatai körébe tartozó feladatok felgyorsításában, gyorsabb befejezésében kellett közreműködnie, teljesítménykövetelménye az adott időszak vonatkozásában megegyezett a célfeladat alapján végzendő feladatokkal. 
A felek 2016. augusztus 31-én közös megegyezéssel megszüntették a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát. A 2016. szeptember 8-án kelt teljesítésigazolás azt tartalmazta, hogy bár az 1. célfeladat vonatkozásában teljesült a célfeladat, a felperest a teljesítéshez nyújtott személyi hozzájárulása alapján 0 havi illetményének megfelelő céljuttatás illeti meg. A 2. számú céljuttatás vonatkozásában megállapítható volt, hogy az 2016. szeptember 30-án 102%-ban teljesült, a felperes teljesítéshez nyújtott személyi hozzájárulását azonban e körben is 0 havi illetménynek megfelelő céljuttatásban határozták meg. 

Az első- és másodfokú bíróságokat követően eljárt Kúria leszögezte, hogy bár a jogviszonyra irányadó, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvénynek (Kttv.) nem háttérjogszabálya az Mt., a Kttv. 154. § (1) bekezdése szerinti céljuttatás fogalmilag a bírói gyakorlatban ismert prémiumnak felel meg, így a prémiummal kapcsolatos gyakorlat alkalmazható e juttatásra. 

Bár a perbeli esetben a felek a megállapodásukban hosszabb időre tűztek prémiumfeladatot, a jogviszony az időszak letelte előtt megszűnt, továbbá a feladatokat a kormánytisztviselő időarányos sem teljesítette. Ezzel kapcsolatban a Kúria utalta arra a gyakorlatra, mely szerint, ha a munkáltató hosszabb időszakra tűzött ki prémiumfeladatot és a munkavállaló munkaviszonya ennek az időszaknak az eltelte előtt megszűnt, a prémiumfeladat időarányos részének teljesítése esetén a munkavállalót az ezzel arányban álló prémiumösszeg megilleti (BH.1991.I.46.). 

Ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy a munkáltatónál teljesült-e a teljes időszakra kitűzött prémiumfeladat. Amennyiben igen, s a munkavállaló munkaviszonya a prémiumidőszak letelte előtt megszűnik, úgy a munkavállalót megilleti a munkaviszonya megszűnéséig a prémium időarányos része, ha a prémiumfeladat időarányos részét teljesítette.

Ha a munkavállaló csak részben teljesíti a prémiumfeltételeket

A részteljesítésre oly módon is sor kerülhet, hogy a munkavállaló a kiírt feladatoknak csak egy részét teljesíti. Ilyen eset már a „régi Mt.” (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. és XXII. törvény) hatálya alatt is keletkezett (Mfv.II.10.480/2018/4; EBH2019. M.15.), amelyre az újabb joggyakorlat is hivatkozik. 
A konkrét ügyben a munkavállaló 1995. évi prémiuma volt – egyebek mellett – a per tárgya. Ennek vonatkozásában a felperes valamely részfeladatot nem teljesített.  A prémiumtűzésről szóló munkáltatói intézkedésben az szerepelt, hogy a munkáltató ilyenkor „egyedi döntése alapján fizethet” prémiumot. 
A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel állapította meg: 

részteljesítés esetén nem illeti meg prémium a munkavállalót, kivéve, ha a munkáltató a kitűző intézkedésében erre nézve kifejezetten rendelkezett. 

Ennek nem felelt meg az említett rendelkezés a munkáltatói intézkedésben.

A BH-ra több, újabb jogeset is hivatkozik, így kiindulópontként szolgálhat az Mt. hatálya alá tartozó tényállásoknál is. 
A Pécsi Ítélőtábla újabb ítéletében (Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30014/2025/8) szereplő tényállás szerint a felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a munkavállalót a munkabérén felül az éves bérének 70%-ával megegyező mértékű prémium is megilleti, ha az igazgatóság elnöke az éves prémiumfeltételeket meghatározza. 
Az igazgatósági elnök 2020. szeptember 15-én szabta meg a munkavállaló részére a 2020. évre vonatkozó öt prémiumfeladatot, amelyet az alperes igazgatósága egyhangúlag elfogadott. A 2020. évi prémiumfeladatok megvalósulását 2021. május 14-én oly módon értékelték, hogy a kiírt öt prémiumfeladat közül négy megvalósult, azaz a 2020. évi prémiumfeltételek 80%-ban teljesültek. 
Ennek alapján az igazgatóság megállapította, hogy a premizált vezetők a 2020. évre vonatkozó prémiumkiírásban foglalt feladatai 80%-ban teljesültek. A munkáltató így a 2020. évre nem fizetett prémiumot a felperes munkavállalónak. 

A munkavállaló a kitűzés szerinti prémiumösszeg 80%-a iránt indított keresetet. A perben arra hivatkozott, hogy a prémiumfeltételek teljesültek, és a feladatokat azért nem tudta 100%-ban teljesíteni, mert rövid idő állt rendelkezésére. 
A jogerős döntést hozó ítélőtábla a fent idézett, régóta fennálló bírói gyakorlatra utalt, miszerint, ha a munkavállaló a kitűzött prémiumfeladatot csak részben teljesíti, a prémium arányos része akkor jár részére, ha a munkáltató részfeladatok teljesítésére is fizetési kötelezettséget vállalt. 

Mivel a munkaszerződés nem utalt arra, hogy a munkáltató részteljesítés esetére is fizetési kötelezettséget vállalt volna, az ítélőtábla megítélése szerint a prémiumfeladatok 100%-os teljesülése hiányában nem illette meg a munkavállalót a 2020. évre tűzött feladatok alapján a prémium. 

Az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a bírói gyakorlat valóban értékeli, ha a munkáltató kirívóan rövid időt határoz meg a prémiumfeladatok teljesítésére, de jelen esetben erről nem volt szó. A munkavállaló 5 feladatból 4-et maradéktalanul teljesített, továbbá a feladatok jellegéből következett, hogy nem csupán a kitűzéstől az év végéig terjedt az időszak, hanem a teljes naptári évet vették számításba. Annak a részfeladatnak a megvalósítására, amit nem tudott teljesíteni a felperes munkavállaló, egészében lehetősége volt. Ezért az idő rövidségére vonatkozó kifogást nem lehetett figyelembe venni.