A munkavédelmi képesítések új rendszere

Az NGM rendelet alapjait a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 8. §-a teremti meg. Ezzel a rendelkezéssel – annak idején – a jogalkotó úgy döntött, hogy egyes munkáltatói munkavédelmi feladatok ellátásához nélkülözhetetlennek ítéli munkavédelmi szakember közreműködését, ezért ezeket munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíti. A munkabiztonsági szaktevékenységként szabályozott feladatokat csak jogszabályban meghatározott munkavédelmi – a bányászat területén bányászati –, szakmai képesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti vagy végezheti.

A munkaegészségügyi szaktevékenységként minősülő feladatokat munkaegészségügyi – ezen belül foglalkozás-orvostan, üzemorvostan, munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan – szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti el a munkáltató. (Jogszabályban meghatározott esetekben közegészségügyi-járványügyi ellenőri vagy felügyelői, vagy népegészségügyi ellenőri vagy felügyelői szakképzettséggel rendelkező személy is elláthat munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat).

A munkavédelmi szakmai képesítés közép- és felsőfokú kategóriákba sorolása az új NGM rendelettel történik meg. Erre több okból is szükség volt. 

Egyrészt, mert korábban sohasem történt meg, azonban a képzések sokfélesége jelentősen bővült, és mostanra már számos probléma jelentkezett a besorolásban. Másrészt azért, mert az Mvt. korábbi, 2026. január 1-jétől hatályba lépő módosítása folytán egyes szaktevékenységek kizárólag felsőfokú szakmai képesítéssel elláthatóvá válnak, és úgy tűnik, a jövőben a jogalkotó szándéka arra irányul, hogy a munkáltató munkavédelmi szempontú veszélyességi osztálya és a foglalkoztatottak létszáma alapján különbséget tegyen a munkabiztonsági szaktevékenység ellátására jogosultak vonatkozásában.

Az Mvt. jövőre hatályba lépő szabályai szerint a felsőfokú munkavédelmi szakmai képesítéshez kötés a következő szaktevékenységeket érinti:

• a megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kialakítása a legalább 50 főt foglalkoztató munkáltatóknál a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete szerinti I. és II. veszélyességi osztályba sorolt tevékenységek esetén;
• a kockázatértékelés elkészítése a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete szerinti I. veszélyességi osztályba sorolt tevékenységek esetén a legalább 50 főt foglalkoztató munkáltatónál.

Az NGM rendelet érdekessége, hogy módosítja a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendeletet (Vhr.), hiszen az NGM rendelet céljai között szerepel:
[2] E rendelet célja továbbá, hogy a munkáltatók megfelelő munkavédelmi szakmai képesítéssel rendelkező személyt foglalkoztassanak vagy jelöljenek ki az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében.

A Vhr. módosításával, az új 4/A. § beszúrásával, a munkáltatói munkavédelmi szakember foglalkoztatási kötelezettség tekintetében is alkalmazni kell az NGM rendeletben szereplő középfokú/felsőfokú besorolást, eltérően azonban, mint a munkabiztonsági szaktevékenységek kapcsán.
Az eltérés lényege, hogy az EHS szakmérnök szakirányú továbbképzési szakon szerzett EHS szakmérnök szakképzettséggel, és az EHS szakember szakirányú továbbképzési szakon szerzett EHS szakember szakképzettséggel rendelkező személy foglalkoztatásával is teljesítheti a munkáltató a felsőfokú munkavédelmi szakmai képesítéssel rendelkező személy alkalmazására vonatkozó kötelezettségét. Ugyanakkor ezek a szakemberek munkabiztonsági szaktevékenység ellátására jogosító felsőfokú szakmai képesítéshez kötött feladatokat nem láthatnak el.

A változás a munkavédelmi törvényt is számos vonatkozásban módosítja 2025. július 1-étől.