Megtámadható-e utólag a közös megegyezés?

A felperes munkavállalóval az alperes munkáltató egyeztetett megbeszélésen közölte, hogy munkavégzésével elégedetlenek, jogviszonyát meg akarják szüntetni. 

Felajánlották részére a közös megegyezés, illetve a felmondás lehetőségét is – ismertetve azon okokat, amelyekre a munkáltató az intézkedést alapítaná. A felperes eldönthette, hogy a közös megegyezést választja-e vagy a felmondást, ő a közös megegyezés mellett döntött. 

A felperes felülvizsgálati kérelmében számos eljárásjogi jogszabálysértést állított, álláspontja szerint a bíróságok jogszabálysértően nem rendelték el a felmondás csatolását. 

A Kúria ítélete szerint ezen felperesi hivatkozások alaptalanok. A következetes ítélkezési gyakorlat alapján 

közös megegyezés esetén annak megtámadásakor nem vizsgálható, hogy a felajánlott felmondás – ami nem lett végül hatályos intézkedés – egyébként jogszerű lett volna vagy sem (Mfv.II.10.002/2025/4.). 

Ebből következően pedig a tervezett felmondó irat beszerzése és értékelése szükségtelen volt. 

A bizonyítékokból megállapíthatóan a közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetés előtti megbeszélésen többen vettek részt, azonban a felperes maga sem tudott olyan körülményt bizonyítani, amely rá fenyegetőleg hathatott. A tárgyalás hangneme kulturált volt, az alperes hosszabbított gondolkodási időt is biztosított számára a megállapodás aláírására. 
Azon hivatkozás, hogy a munkáltató képviselője pszichikai kényszert alkalmazott, amikor kinyilatkoztatta, miszerint addig fel nem állnak az asztaltól, amíg a felperes valamelyik megszüntetési módot el nem fogadja, ilyenként nem értékelhető. Ebből csak az a következtetés vonható le, hogy adott napon a munkáltató a felperes jogviszonyának megszüntetéséről dönteni kívánt, ez azonban jogellenes kényszerhelyzetként nem értékelhető.

Az alperes részéről megtévesztő magatartás sem nyert igazolást. 

Nem vitásan a felperes saját megítélése szerint két rossz közül választhatott, és megfelelő gondolkodási időt követően a közös megegyezés mellett döntött, magát alkupozícióba helyezve. Az alperes vállalta a felperes által igényelt 300 000 forint megfizetését, ami ugyancsak arra utal, hogy a munkavállaló nem volt fenyegetve, sem kényszerhelyzetben. 

A munkáltató magatartásának megítélésekor lényeges továbbá, hogy az ajánlat elutasításának esetére jogszerű eljárás kilátásba helyezése nem jelent jogellenes fenyegetést, 

és az is irreleváns, hogy adott esetben a jogviszony megszüntetése jogszerű vagy jogellenes lett volna-e (Mfv.I.11.161/2021/4.).

Alaptalanul állította a felperes, hogy a megállapodásban rögzített 300 000 forintot nettó összegben gondolta megállapítani, míg az alperes bruttó összeg szerint teljesítette számára a közös megegyezésben vállalt kifizetést. A felperes részére ugyanis bér jellegű juttatást fizettek, amelyet adó- és járulékfizetési kötelezettség terhel. Az alperes ennek megfelelően járt el, a felek közötti megállapodásban az általános szabálytól eltérést a felek nem rögzítettek. Vagyis nem lehetett arra következtetni, hogy együttes akaratuk arra irányult, miszerint a teljesítés nettó összegben értendő.

Összességében: amennyiben a munkavállaló a neki felajánlott közös megegyezés vagy felmondás közül a közös megegyezést választja, úgy ez utóbbi megtámadása esetén nincs mód a felmondásban írtak értékelésére. 

A közös megegyezésben a munkáltató által vállalt bérjellegű kifizetés bruttó összegben értendő – a felek ennek ellenkezőjére vonatkozó kifejezett megállapodása hiányában –, mivel ezen összeget adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli a kifizető részéről [Kúria Mfv. 10.033/2025/7.].