A heti pihenőnap és heti pihenőidő félreértett szabályai

A magyar munkajogban a heti pihenőnap (illetve az alternatívaként választható heti pihenőidő) a munkavállalót megillető, a testi-szellemi regenerálódást szolgáló időszak, amelynek során a dolgozónak nem kell munkát végeznie és munkára sem rendelkezésre állnia. 

A heti pihenőnap – akár egyenlőtlen beosztásban is

A hetente járó két pihenőnap egyenlőtlenül is beosztható. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani [Mt. 105. § (1)–(2) bek.]. 
A törvény szabálya heti két pihenőnap beosztását írja elő, azonban külön szabály hiányában ezeknek a naptár szerint nem kell egymást követniük. 

Nincs arra sem kifejezett rendelkezés, hogy az egyik pihenőnapnak vasárnapra kell esnie. 

Ezt az Mt. 101. § (1) bekezdése közvetett módon állapítja meg, ugyanis aki beosztás szerinti munkaidőben nem foglalkoztatható vasárnap, egyik heti pihenőnapja szükségszerűen ez a nap lesz.

A munkanap törvényi definíciója meghatározó a heti pihenőnap tekintetében. Az Mt. 87. § (1)–(2) bekezdése alapján munkanap a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli 24 óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik. A definíció alapján – általános szabály szerint – a naptári nap, vagyis a 0 órától 24 óráig tartó időszak minősül munkanapnak, és csak kivételesen – ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik – lehet a munkanap a naptári naptól eltérő, megszakítás nélküli 24 óra. Ilyen például a többműszakos tevékenység (pl. az éjszakai műszak 22 órától másnap 6 óráig tart). 
A munkanapra vonatkozó rendelkezést a heti pihenőnap meghatározása tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 7 és 22 óra közötti tartamot szükséges heti pihenőnapnak tekinteni. Azaz, ha a munkáltató tevékenysége folytán a munkavállaló munkavégzése két egymást követő naptári napra esik, lehetőség van a munkarendben a naptári naptól eltérő munkanap fogalommeghatározására, így a munkaidő-beosztás alapjául megszakítás nélküli 24 óra szolgálhat. Ez a fogalom értelemszerűen irányadó a pihenőnapra is, de e nap tekintetében a megszakítás nélküli 24 órát úgy kell meghatározni, hogy a 7 és 22 óra közötti időtartamot mindenképp pihenőnapnak kell tekinteni.

A munkaidőt – a törvény keretei között – a munkáltató egyenlőtlenül is, a heti pihenőnapok meghatározott korlátok között történt összevonásával is beoszthatja [BH2006. 226].
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Ettől eltérően – a három legrugalmasabb munkaszervezést biztosító, megszakítás nélküli, több műszakos vagy idényjellegű tevékenység esetén – a munkavállaló számára elegendő havonta legalább egy heti pihenőnap beosztása [Mt. 105. § (2)–(3) bek.]. Mindez természetesen azzal jár, hogy a munkaidőkeret más hónapjaiban heti átlagban kettőnél több pihenőnap kerül beosztásra. 
A Kúria döntése szerint, ha a munkáltató munkaidőkeretet alkalmaz, az Mt. 97. § (3) bekezdése alapján jogosult – a vasárnapi és munkaszüneti napi munkavégzés különös szabályaira figyelemmel – a munkaidőt a hét minden napjára, illetve az egyes napokra egyenlőtlenül is beosztani. Ez esetben a szombat, vasárnap, valamint munkaszüneti napon történt munkaidő-beosztás a munkavállaló beosztás szerinti munkanapjainak minősülnek [EBH2019. M.6.].  Természetesen ennek előfeltétele, hogy a munkaidő vasárnapra beosztható legyen.
A fiatal, azaz tizennyolc éves kor alatti munkavállaló esetében a heti pihenőnap és a heti pihenőidő egyenlőtlenül nem osztható be [114. § (5) bek.]. Mindez azt jelenti, hogy például a nyári szünetben dolgozó tizennyolc évesnél fiatalabb gimnazistának hetente meg kell kapnia a két pihenőnapot.

A heti pihenőidő – heti pihenőnap helyett

A munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli – heti pihenőidőt biztosít-e [Mt. 106. § (1) bekezdés]. 

A heti pihenőidő akkor gazdaságos megoldás, ha a beosztás szerinti munkaidő alapján a munkaidő kezdete és vége nem ugyanarra a naptári napra esik (pl. 22-től 6 óráig tart). 

Az Mt. 106. § (2) bekezdése alapján a munkavállaló számára a heti pihenőidőt – a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló kivételével [101. § (1) bek. f) pontja] – havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani. Az ítélkezési gyakorlat szerint a 40 órát el nem érő időszak, melyre nem osztották be a munkavállalót munkavégzésre, nem tekinthető heti pihenőidőnek, mivel nem alkalmas a heti regenerálódáshoz szükséges időtartam funkcióját betölteni. Heti pihenőidőnek – az Mt. 106. § (1) és (3) bekezdésére figyelemmel – csupán a heti 40 órát elérő vagy ezt meghaladó időtartam minősül, így a munkaidőkeret átlagában is csak a 48 órát egybefüggően kitevő időtartam vehető figyelembe [BH2022. 161.]. 

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén is biztosítani kell a heti pihenőidőt, továbbá annak havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell esnie. Ettől eltérően, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos és az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is beosztható. Ebben az esetben a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell beosztani [Mt. 106. § (3) bek.]. Ez azt jelenti, hogy heti pihenőidő alkalmazásakor nem kell hetente legalább negyvenórás megszakítás nélküli pihenőidőt biztosítani az említett három tevékenység esetén, mindezt elegendő havonta megtenni.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Munkaügyi Tanácsadó júniusi számában olvashatják)