Bejelentkezés

Ez a tartalom 49 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Ki lehet vezető a munkajogi szabályok szerint?

A törvény erejénél fogva vagy a munkaszerződésben foglalt kikötés alapján juthat a munkavállaló abba a helyzetbe, hogy munkaviszonyára az általános munkajogi szabályok helyett a vezető állású munkavállalóra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók. Melyek pontosan ezek a törvényi szabályok, mi tehet egy munkavállalót vezetővé?

Vezető állás – a törvényben foglalt státusza alapján 

A munka törvénykönyve [Mt.] szerint vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint 

  • a közvetlen irányítása alatt álló és
  • részben vagy egészben helyettesítésére jogosított más munkavállaló
    (a továbbiakban együtt: vezető). [208. § (1) bek.]

Az idézett törvényhely szerint egyrészt vezető, aki a munkaadó elsőszámú vezetője. Speciális helyzet, ha például egy kft. vezetését munkaviszonyban két vagy akár több ügyvezető látja el, mindannyian az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezetőek minősülnek. E megítélésen nem változtat az a körülmény, hogy munkáltatói jogkörgyakorlásra csak a kft. egyik ügyvezetője jogosult. 
A munkakör tartalmának vizsgálata alapján lehet arról dönteni, hogy vezető állásúnak minősül-e (Mfv. I. 10.397/2016/5.). Önmagában az, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait önállóan végzi, és ezzel összefüggésben döntés-előkészítési feladatokat is ellát, nem teszi az Mt. 208. § (1) bekezdés szerinti vezetővé. Ezért az indokolás nélkül kiadott munkáltatói felmondás jogellenes (EBH2015. M.14.).  A határozatlan időre létrehozott munkaszerződést – ha az az ügyvezetővé választást megelőzően fennállt – az ügyvezetővé választás eredményeképpen a munkakör módosításának kell tekinteni. Az ügyvezetői tisztség megszűnése után a munkaviszony az eredeti munkakörre vonatkozóan ebben az esetben nem szűnik meg (BH2006. 162.).

A helyettesek – nem feltétlenül vezető állású munkavállalók

A munkáltató vezetőjének helyettese a vezetővel azonos jogállásúnak minősül. 

A bírói gyakorlat alapján a vezető helyettesének általánosságban az a személy minősül, aki – távollét vagy és akadályoztatás esetén – az első számú vezető jogkörében eljárhat, és hatáskörénél, feladatkörénél fogva meghatározó befolyással rendelkezik a munkáltató működésére. 

Nem feltétel azonban, hogy e két személy hatás- és feladatköre teljesen megegyezzen (BH2002. 414., BH2005. 76.). A munkakörének tartalma alapján a munkáltató vezetője helyettesének minősül, aki a cég teljes működését és gazdálkodását átfogó feladat- és hatáskörrel rendelkezik, döntéseivel meghatározó befolyást gyakorol (BH2011. 289.). Ha a gazdasági igazgatóhelyettes minősül az ügyvezető helyettesének, annak távolléte és akadályoztatása esetén az ügyvezető teljes jogkörében járhat el, és a hatáskörénél, feladatainál fogva meghatározó befolyással rendelkezik a munkáltató működésére (BH2002. 414.). Az előzővel azonos tartalmú elvi bírósági döntés szerint a helyettes megállapíthatóságát az sem zárja ki, ha a munkáltató vezetőjével azonos hatáskörrel mégsem rendelkezik. 
A munkakör tartalmát vizsgálva annak van jelentősége, hogy egyébként van-e olyan jogköre, amely lehetővé teszi számára, hogy a munkáltató működésére, gazdálkodására döntéseivel meghatározó befolyást gyakoroljon, és a munkáltató irányításában döntő szerepe legyen. E körben nem az írásbeli munkaszerződés hiányának, illetve a munkakör elnevezésének, hanem a munkakör tartalmának van jelentősége (EBH2011. 2346.). Így a vezérigazgató helyettesei közül például az Mt. alapján nem mindannyian minősülnek feltétlenül vezető állású munkavállalónak. Hiába áll például a HR vezérigazgató-helyettes a vezérigazgató közvetlen irányítása alatt, ha még részben sem helyettesítheti az első számú vezetőt. 

A vezetőre vonatkozó szabályok alkalmazása – a munkaszerződés alapján

A munkaszerződés – az Mt. 209. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével – a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő, ha a munkavállaló 

  • a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be 
  • és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér [153. § (1) a)] hétszeresét [Mt. 208. § (2) bek.]. 
    Amint a Kúria egyik ítélete megállapítja: nem a munkaszerződés, hanem a törvény rendelkezése az irányadó annak megállapításakor, hogy ki minősül vezető állásúnak. A munkaszerződésben foglalt munkaköri elnevezés és minősülés megjelölése ellenére a felperes nem volt vezető állású munkavállaló, így a munkaszerződésben az Mt. 210. § (1) bekezdésén alapuló Mt. 66. § (1) bekezdésre vonatkozó eltérésre, azaz a munkáltatói felmondás indokolásának mellőzésére a felperes esetében nem volt lehetőség (Mfv. I. 10.559/2017.). Az Mt. 208. § (2) bekezdésének alkalmazásával továbbá a munkaszerződésükben vezetőnek minősítetteket nem lehet a kollektív szerződés hatálya alól kizárni.

Alternatíva: kiemelkedő jelentőség vagy fokozottan bizalmi jelleg

Elsősorban a munkáltató működése, szervezeti felépítése alapján lehet eldönteni, hogy a munkakörbe tartozó tevékenység kiemelkedő jelentőségűnek minősül-e. Ebben a körben elsősorban az érintett munkavállalót megillető jogosítványokat kell figyelembe venni (pl. döntési jogkör), de lényeges szempont az is, hogy az adott munkavállaló milyen munkavállalói kör irányítására jogosult. Ezen jogosultságok hiányában is kiemelkedőnek minősülhet az olyan tevékenység, amely a munkavállaló kivételes szakértelme miatt lényeges a munkáltató működése szempontjából (pl. mérnökök, különböző fejlesztési eljárásokban dolgozók).

Fokozottan bizalmi jellegűnek az a munkakör tekinthető, amelynek betöltése szükségképpen az átlagoshoz képest jóval nagyobb lojalitást, megbízhatóságot feltételez. 

Az ilyen jellegű munkakörökre általában jellemző, hogy betöltője – az átlagoshoz képest – sokkal több bizalmas információval rendelkezik a munkáltató működését illetően, vagy jelentős anyagi eszközöket kezel. A munkakör „fokozottan bizalmi” jellegű megjelölése arra utal, hogy a bizalminak tekintett munkakörök egy szűkebb kategóriája tartozhat csak e körbe. Ennek folytán analóg módon automatikusan nem alkalmazhatók az ítélkezési gyakorlat bizalmi minősítései sem, miszerint bizalmi munkakör a munkaügyi osztályvezető (BH1997. 499.) vagy a halőr (EBH2003. 894.). Egy elvi bírósági határozat szerint ugyanakkor bizalminak minősített szállításvezetői munkakört, amelyben a munkavállalónak feladatát képezte a munkaszervezet vasúti és közúti szállítási tevékenységeinek átfogó irányítása és szervezése, a beérkező és kimenő áruk, anyagok szállításának és az anyagmozgatásnak a tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése. Az Mt. alapbérre vonatkozó feltételeinek teljesülése esetén megállhat a munkaszerződésben a vezetőre vonatkozó szabályok alkalmazásának kikötése (EBH2005. 1244.).

A minimálbér hétszerese – csak az egyik feltétel

Az Mt. 208. § (2) bekezdése szerint a vezető állású munkavállalóra vonatkozó szabályok kiterjesztésének további feltétele, hogy az érintett munkavállaló távolléti díja elérje a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét. 

Ezen feltétel fennállását az Mt. nem köti meghatározott időszakhoz, tehát akár az alapbér megfelelő emelését követően is megfelelhet az idézett törvényi feltételnek a munkavállaló alapbére. A törvényi feltételnek az alapbér összegének mindig – és nem csak a szerződéskötéskor – meg kell felelnie. Így a sajtóhírek szerint, ha például 2022-től 200.000. Ft lesz a minimálbér, legalább 1.400.000. Ft-ra kell az újévtől emelni az alapbér összegét ahhoz, hogy a munkaszerződés alapján a vezetőre vonatkozó szabályokat lehessen alkalmazni. A Kúriának az Mt. 208. § (2) bekezdését értelmező döntése szerint, ha a munkavállaló alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét, a feleknek a munkaszerződésben egyértelműen meg kell abban állapodniuk, hogy a munkavállalóra – az általa ellátott munkakör munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozott bizalmi jellege miatt – a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írják elő (BH2020. 153.).  Azaz mindennek az alapbér összege az egyik szükséges, de nem elégséges feltétele. Egyébként a munkavállalóra a munkaszerződése alapján a vezetőre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Joggal való visszaélésnek minősül, ha a munkáltató azért tesz ajánlatot az alapbér emelésére, hogy az ezen alapuló, a szabályok kiterjesztésére irányuló megállapodás megkötését követően (pl. az egyszerűbb felmondási szabályokat alkalmazva) szüntethesse meg a munkaviszonyt.

(Folytatjuk)

Dr. Horváth István (2021-10-13)