Versenytilalmi megállapodás: mire figyeljen a munkáltató és a munkavállaló?
Olvasási idő: 3 perc
A versenytilalmi megállapodás a munkajog egyik leggyakrabban vitatott intézménye. A munkáltatók számára eszközt jelent a piaci pozíciójuk védelmére, a munkavállalók számára viszont komoly korlátozást jelenthet az elhelyezkedési lehetőségekben. A jogviták jelentős része abból fakad, hogy a felek nem megfelelően fogalmazzák meg a megállapodást, vagy a tilalom tartalmát túl szélesen értelmezik.
A magyar szabályozás alapját a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. §-a adja, azonban a tényleges jogértelmezést döntően a bírói gyakorlat – különösen a Kúria döntései – alakítják.
A versenytilalmi megállapodás alapvető feltételei
A versenytilalmi megállapodás érvényességéhez több feltétel együttes fennállása szükséges, mint például, hogy az kizárólag írásban köthető és legfeljebb két évre szólhat, csak a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozhat, illetve a munkavállalót a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettség teljesítéséért megfelelő ellenérték illeti meg. Az ellenérték minimális mértéke a tilalmi időszakra járó alapbér egyharmada, azonban a gyakorlatban ennél magasabb összeg is indokolt lehet, különösen magas szintű szakmai pozíciót betöltő munkavállalók esetében.
A Kúria következetes gyakorlata szerint az ellenérték nem pusztán formai követelmény, hanem a megállapodás lényegi eleme.
Versenytilalom a munkaviszony fennállása alatt
Fontos különbséget tenni a munkaviszony alatti és a megszűnés utáni versenytilalom között. A munkaviszony fennállása alatt külön megállapodás nélkül is érvényesül a tilalom az Mt. 8. § és 52. § alapján. A munkavállaló köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyezteti, és nem működhet közre versenytárs vállalkozásban. Ilyen esetben a jogkövetkezmény akár azonnali hatályú felmondás is lehet.
Gyakori érvénytelenségi okok
A bíróságok előtt a versenytilalmi megállapodások jelentős része érvénytelenség miatt bukik el.
A gyakoribb hiba például a túl széles tevékenységi kör meghatározása, az indokolatlan földrajzi korlátozás, a túl alacsony ellenérték, illetve a késleltetett vagy feltételes fizetés. A legfontosabb szempont az arányosság vizsgálata, azaz a korlátozásnak szükségesnek és indokoltnak kell lennie a munkáltató érdekének védelméhez.
A jogviták elkerülése érdekében célszerű pontosan meghatározni a tiltott tevékenységet, indokolni a munkáltató jogos gazdasági érdekét, reális időtartamot alkalmazni és mellette megfelelő ellenértéket fizetni, valamint kerülni az olyan járulékos kötelezettségeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a versenytevékenységhez.
A versenytilalmi megállapodás kifejezetten hatékony eszköz lehet a munkáltató gazdasági érdekeinek védelmére, de csak akkor, ha megfelelően szabályozzák. A bírósági gyakorlat alapján három alapvető következtetés vonható le. Az ellenérték a megállapodás egyik legfontosabb eleme. A versenytilalom megszegése csak tényleges versengő tevékenységgel valósulhat meg. A volt munkavállaló elhelyezkedésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség megszegése önmagában nem minden esetben jár jogkövetkezménnyel. A megfelelően megfogalmazott megállapodás mindkét fél számára jogbiztonságot nyújt, a pontatlan vagy túlzó korlátozás viszont könnyen bírósági vitához vezethet.
(Cikkünket teljes terjedelmében – kiegészülve a magyar joggyakorlat és jogesetek részletes elemzésével – a Munkaügyi Tanácsadó októberi számában olvashatják)
