A versenytilalmi megállapodás munkajogi vonatkozásai
Olvasási idő: 5 perc
A versenytilalmi megállapodás kapcsán felmerülő jogviták jelentős része abból fakad, hogy a felek nem megfelelően fogalmazzák meg a megállapodást, vagy a tilalom tartalmát túl szélesen értelmezik. A magyar szabályozás alapját a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. §-a adja, azonban a tényleges jogértelmezést döntően a bírói gyakorlat alakítják.
A versenytilalmi megállapodás érvényességéhez több feltétel együttes fennállása szükséges, mint például, hogy az kizárólag írásban köthető és legfeljebb két évre szólhat, csak a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozhat, illetve a munkavállalót a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettség teljesítéséért megfelelő ellenérték illeti meg. Az ellenérték minimális mértéke a tilalmi időszakra járó alapbér egyharmada, azonban a gyakorlatban ennél magasabb összeg is indokolt lehet, különösen magas szintű szakmai pozícióknál.
A Kúria következetes gyakorlata szerint az ellenérték nem pusztán formai követelmény, hanem a megállapodás lényegi eleme. A Kúria egy precedensképes döntésében (Mfv.10037/2024/4.) hangsúlyozta, hogy az ellenérték célja a munkavállaló megélhetésének biztosítása a korlátozás idején, ezért a késleltetett vagy bizonytalan kifizetés a megállapodás érvénytelenségéhez vezethet.
Fontos különbséget tenni a munkaviszony alatti és a megszűnés utáni versenytilalom között.
A munkaviszony fennállása alatt külön megállapodás nélkül is érvényesül a tilalom az Mt. 8. § és 52. § alapján. A munkavállaló köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyezteti, és nem működhet közre versenytárs vállalkozásban. Ilyen esetben a jogkövetkezmény akár azonnali hatályú felmondás is lehet.
Mit jelent a versenytilalom megszegése a gyakorlatban?
A bírói gyakorlat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a versenytilalmi megállapodás nem általános foglalkoztatási tilalom, hanem konkrét versengő tevékenység tilalma. A Kúria az egyik ügy kapcsán (Mfv.II.10.541/2017.) megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy a volt munkavállaló azonos szakmában helyezkedik el vagy saját vállalkozást indít, még nem bizonyítja a versenytilalom megszegését. A munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a tevékenység valóban sérti a jogos gazdasági érdekeit. Ez a döntés különösen fontos a gyakorlatban, mert sok munkáltató automatikusan jogsértésnek tekinti a konkurens területen történő elhelyezkedést, ami jogilag nem helytálló.
A gyakorlatban gyakran merül fel az a kérdés, hogy a munkáltató előírhatja-e az új munkáltató megnevezését, az új munkakörének ismertetését, vagy akár dokumentumok (új munkaszerződés) bemutatását.
Ezzel kapcsolatban a válasz árnyalt, hiszen formálisan igen, kiköthető ilyen kötelezettség, azonban a bírói gyakorlat szerint ennek megszegése önmagában nem mindig minősül versenytilalom-sértésnek. A vonatkozó kúriai gyakorlat – különösen az EBH.2018.M.28. számú elvi határozat – alapján is kimondható tehát, hogy a versenytilalmi megállapodás alapvetően egy valamitől való tartózkodásra irányuló kötelezettség, vagyis arra szolgál, hogy a munkavállaló ne folytasson a volt munkáltató gazdasági érdekeit sértő vagy veszélyeztető versengő tevékenységet.
Gyakori érvénytelenségi okok
A bíróságok előtt a versenytilalmi megállapodások jelentős része érvénytelenség miatt bukik el.
A leggyakoribb hiba például a túl széles tevékenységi kör meghatározása, az indokolatlan földrajzi korlátozás, a túl alacsony ellenérték, illetve a késleltetett vagy feltételes fizetés.
A legfontosabb szempont az arányosság vizsgálata, azaz a korlátozásnak szükségesnek és indokoltnak kell lennie a munkáltató érdekének védelméhez.
A jogviták elkerülése érdekében célszerű pontosan meghatározni a tiltott tevékenységet, indokolni a munkáltató jogos gazdasági érdekét, reális időtartamot alkalmazni és mellette megfelelő ellenértéket fizetni, valamint kerülni az olyan járulékos kötelezettségeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a versenytevékenységhez.
A versenytilalmi megállapodás kifejezetten hatékony eszköz lehet a munkáltató gazdasági érdekeinek védelmére, de csak akkor, ha megfelelően kerül szabályozásra.
A bírósági gyakorlat alapján három alapvető következtetés vonható le:
1. Az ellenérték a megállapodás egyik legfontosabb eleme.
2. A versenytilalom megszegése csak tényleges versengő tevékenységgel valósulhat meg. A volt munkavállaló elhelyezkedésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség megszegése önmagában nem minden esetben jár jogkövetkezménnyel.
3. A megfelelően megfogalmazott megállapodás mindkét fél számára jogbiztonságot nyújt, a pontatlan vagy túlzó korlátozás viszont könnyen bírósági vitához vezethet.
(Cikkünket teljes terjedelmében a Vállalkozói Értesítő-Logisztika júniusi számában olvashatják)
