Változhatnak a Mobilitási Csomagba foglalt rendelkezések?
Olvasási idő: 6 perc
A Mobilitási Csomag számos változást hozott a közúti szállítási szektor számára. A rendelkezések megosztották és azóta is megosztják a tagállamokat. Jelenleg is több ügy van folyamatban az Európai Bíróságon a Mobilitási csomag ellen.
A Bíróság feladata, hogy értelmezze az uniós jogot annak biztosítása érdekében, hogy azt minden uniós országban azonos módon alkalmazzák, valamint szintén feladatai közé tartozik a nemzeti kormányok és az uniós intézmények közötti jogviták rendezése. Amennyiben egy uniós jogi aktusról úgy vélik, hogy sérti az EU-szerződéseket vagy az alapvető jogokat, bármely uniós kormány, az EU Tanácsa, az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament kérheti az Európai Bíróságtól annak megsemmisítését.
A Mobilitási Csomagot érintő panaszok leginkább három témához kapcsolódnak.
Egy részük a járművezetők kiküldetésére vonatkozó 2020/1057/EK irányelv teljes vagy részleges megsemmisítését terjeszti elő. A korábbi 96/71/EK kiküldetési irányelv nem volt megfelelően alkalmazható a közúti szállítási ágazatban, így olyan ágazatspecifikus szabályokat kellett alkotni, amelyek figyelembe veszik a közúti szállítási ágazatban dolgozó munkaerő rendkívül mobil jellegéből fakadó sajátosságokat, valamint egyensúlyt teremtenek a járművezetők szociális védelme és a fuvarozóknak a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabadsága között. Mindezen különös szabályokat határozza meg az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1057 irányelve, mely egyértelművé tette a gépjárművezetők kiküldetési helyzeteit. A rendelkezések hatását az Európai Bizottságnak értékelnie kell, de ez még várat magára, mivel az erre vonatkozó jelentést majd csak 2025. december 31-ig kell előterjeszteni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Utastérben történő alvás, visszatérés nyolc héten belül
A panaszok másik széles köre érinti az utastérben történő alváshoz kapcsolódó rendelkezéseket.
A jogszabály kimondja, hogy a járművezetőknek hetente legalább 45 órát pihenniük kell. Ezeket a rendszeres heti pihenőidőket tilos a járműben tölteniük, ezekre megfelelő alvási és tisztálkodási helyiségekkel rendelkező, mindkét nem számára alkalmas (ún. genderbarát) szálláshelyen kell sort keríteni. A jogszabály nem definiálja a megfelelő szálláshely fogalmát, és nem állít fel olyan kritériumokat sem, amelyek lehetővé tennék ezt a fogalommeghatározást. A járművezetők által igénybe vett szálláshely típusának meghatározásában bizonyos rugalmasságot biztosít.
A rendelkezések leszögezik viszont, hogy a szálláshelynek megfelelő, és a magánéletet tiszteletben tartó alvási és tisztálkodási helyiségekkel kell rendelkeznie. Ilyen szálláshely lehet például: szálloda, motel, bér- vagy magánlakás. Ez a rendelkezés a gyakorlatban nagyon nehezen, sőt néhol nem is alkalmazható, mivel nem áll rendelkezésre elegendő megfelelő pihenőhely. Így ez a követelmény aránytalanul nagy terhet ró a járművezetőkre, valamint a szállítási vállalkozásokra. Ez nem új keletű megállapítás. A megfelelő parkoló, valamint főbb útvonalak mentén található a feltételeknek megfelelő szálláshelyek problémája uniós szinten is ismert. Mindezek javítására, a probléma megoldására a tervek megszülettek. Viszont a rendelkezések hatályba lépésekor úgy tűnik, hogy mindezeket nem vizsgálták kellőképpen.
A járműállomány megszervezése
A harmadik érintett rendelkezés a vállalkozások azon kötelezettsége, mely szerint a járműállomány tevékenységét úgy kell megszervezni, hogy a vállalkozás rendelkezésére álló, nemzetközi fuvarozásra használt járművek az elindulást követően nyolc héten belül visszatérjenek az adott tagállam egyik működési központjába.
Mindezek az Európai Parlament és Tanács (EU) 2020/1055 rendeletében kerültek rögzítésre, mely az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról tartalmaz részletszabályokat. A kérelmezők szerint ezen rendelkezések sértik az arányosság elvét, valamint nehezményezik, hogy nem készült hatásvizsgálat a rendelkezés társadalmi, gazdasági és környezeti következményeinek értékelésére. A kérelmezők úgy vélik, hogy ez a követelmény sérti a diszkrimináció tilalmát, mivel eltérő hatással van az Európai Unió központjában és a perifériákon letelepedett fuvarozókra, valamint jelentős környezetterhelést is jelent. Ezen rendelkezés kapcsán az Európai Bizottság külön nyilatkozatot is tett. Az Európai Bizottság nyilatkozatában (2020/C 252/01) sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Tanács és az Európai Parlament által elért politikai megállapodás olyan elemeket tartalmaz, amelyek nincsenek összhangban az európai zöld megállapodás törekvéseivel és a klímasemleges EU 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó, az Európai Tanács által is támogatott célkitűzéssel. Ezek közé tartozik a járművek 8 hetente történő kötelező visszatérése a letelepedés helye szerinti tagállamba, valamint a kombinált fuvarozási műveletek korlátozása. Ezek az intézkedések nem képezték a Bizottság 2017. május 31-én elfogadott javaslatainak részét, és hatásvizsgálat sem készült róluk. A teherautók visszatérésére vonatkozó kötelezettség a közlekedési rendszer hatékonyságának hiányát, valamint a kibocsátások, a környezetszennyezés és a forgalmi torlódások szükségtelen növekedését eredményezheti.
