7 kérdés a szakképzési munkaszerződés köréből

A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Szkt.) 83. § (1) bekezdése értelmében a szakképzési munkaszerződés alapján

• a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és
• a duális képzőhely

között munkaviszony jön létre.

Duális képzőhelyként az a képzőközpont vagy - a szakképző intézmény kivételével - más olyan gazdálkodó szervezet (ideértve a mezőgazdasági őstermelőt is) vehető nyilvántartásba, amely a vonatkozó előírásoknak megfelel.
A duális képzőhelyek nyilvántartását a gazdasági kamara vezeti és a nyilvántartásba vételre az a területi gazdasági kamara illetékes, amelynek területén a duális képzőhely szakirányú oktatási célt szolgáló székhelye vagy telephelye van [Szkt. 82. §].

Szakképzési munkaszerződés a szakirányú oktatásban részt vevő tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel köthető:
a) a szakirányú oktatás időtartamára vagy
b) évente legfeljebb két alkalommal, egyenként legalább kettő és legfeljebb tizenkettő hét, de éves szinten összesen legfeljebb tizenkettő hét határozott időtartamra.

Figyelni kell arra, hogy a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy egyidejűleg csak egy szakképzési munkaszerződéssel rendelkezhet [Szkt. 83. § (2) – (3) bekezdés].

Meg kell említeni a szakmai képzés sajátos esetét, amikor a szakirányú oktatás teljesítése saját foglalkoztatónál történik.

Az Szkt. 90/A. §-a értelmében, ha a képzésben részt vevő személy a szakmai oktatásban párhuzamosan fennálló, foglalkoztatásra irányuló jogviszonya mellett vesz részt, és ezen jogviszonyában az őt foglalkoztató tevékenysége kapcsolódik az adott szakma ágazatához, a szakirányú oktatás - a Kormány e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározott képzési program alapján - az őt foglalkoztatónál is teljesíthető. Ebben az esetben a szakirányú oktatás időtartamára a felek - választásuk szerint -
a) szakképzési munkaszerződést kötnek, ha annak feltételei egyébként fennállnak, vagy
b) a képzésben részt vevő személy meglévő munkaszerződését, illetve kinevezését módosítják.

Hangsúlyos, hogy szakképzési munkaszerződést csak abban az esetben lehet kötni, ha a munkáltató duális képzőhelynek minősül, azaz kamarai nyilvántartásban szerepel. Ebben az esetben két jogviszony lesz a felek között.

Figyelni kell arra is, hogy az Szkt. 90/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint módosított munkaszerződés (kinevezés) nem minősül szakképzési munkaszerződésnek, ezért a szakképzési munkaszerződéshez kapcsolódó kedvezmények illetve mentességek nem alkalmazhatóak.

A létszámot a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 12/2020. (II. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szabályozza.
A Vhr. 247. § (1) bekezdése értelmében a duális képzőhely tizenkettőnél több tanulóval és képzésben részt vevő személlyel a szakképzési munkaszerződés megkötésének évét megelőző év átlagos statisztikai állományi létszáma legfeljebb harminc százalékáig köthet szakképzési munkaszerződést. Az ágazati képzőközpont és a tudásközpont tekintetében a megköthető szakképzési munkaszerződések számát az ágazati képzőközpont és a tudásközpont tagja által külön-külön és az ágazati képzőközpont, illetve a tudásközpont által megköthető szakképzési munkaszerződések számának összeszámításával kell meghatározni. (Ez az úgynevezett 12 fős szabály.)

Az érintett adókedvezmények, adómentességek a következők:
a) A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (továbbiakban: Szocho tv.) 5. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja szerint a kifizetőnek nem keletkezik a Szocho tv. 1. § (1)-(3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége az Szkt. 83. § (1) bekezdése szerinti szakképzési munkaszerződés alapján létrejött jogviszonyra tekintettel. A Szocho tv. 17/A. § (4) bekezdése alapján a szakirányú oktatás adókedvezményét – többek között – az érvényesítheti, aki a tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel az Szkt. alapján szakképzési munkaszerződést kötött.
b) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. melléklet 4.11. pontja szerint adómentes a szakképzési munkaszerződés alapján a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásban részt vevő magánszemélynek a szakképzésről szóló törvény alapján meghatározott mértékben kifizetett munkabér és a minimálbért meg nem haladó mértékű más pénzbeli és nem pénzbeli juttatás (továbbiakban: szja-mentesség).

A maximális oktatható létszámot meghaladóan megkötött szakképzési munkaszerződések adójogi megítélése

Kérdésként merül fel, hogy hogyan érvényesíthetők a szakképzéshez kapcsolódó mentességek és kedvezmények a maximális oktatható létszámot meghaladóan megkötött szakképzési munkaszerződések esetében?

A válasz megadásához végrehajtásról szóló rendeletből kell kiindulni, ugyanis a Vhr. értelmében a szakképzési munkaszerződés megkötésének alapvetően két létszám-korlátja van:
- az Vhr. 247. § (1) bekezdésében foglalt ún. „12 fős szabály”, mely a saját munkavállaló képzésére nem vonatkozik, és
- az Vhr. 244. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kapacitás, amely viszont a saját munkavállaló képzésére is vonatkozik.

Az Vhr. 244. § (1) bekezdés e) pontja alapján a duális képzőhelyek nyilvántartása egyebek mellett tartalmazza a duális képzőhely által szakirányú oktatásra egy időben fogadható tanulók, illetve képzésben részt vevő személyek maximális létszámát szakmánkénti csoportosításban (ún. kapacitás).
Fenti rendelkezés nem csak az egy időben fogadható tanulói létszámot határozza meg, hanem a képzésben részt vevő személyekre is kiterjeszti a korlátozást. A képzésben részt vevő személyek között pedig nem tesz különbséget aszerint, hogy a szakirányú oktatás a saját foglalkoztatónál teljesül-e vagy sem. Nincs továbbá olyan rendelkezés, amely ezt a korlátozást a saját munkavállalók esetében feloldaná, ezért a maximális oktatható létszámra saját munkavállalók képzésekor is figyelemmel kell lenni.
A duális képzőhelyek kapacitása lekérdezhető az Internet alapú Szakképzési Integrált Információs Rendszerben (ISZIIR), a „Duális képzőhelyek nyilvántartása” menüpontban (https://www.isziir.hu).

Milyen kérdések merülnek fel ilyen esetben?

Köthet-e a munkáltató több szakképzési munkaszerződést a saját munkavállalóival, mint amekkora létszámot a duális képzőhelyek nyilvántartása tartalmaz?

A válasz az, hogy nem köthet, mert az Vhr. 244. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott, a gazdasági kamara felé lejelentett létszám a duális képzőhely által szakirányú oktatásra egy időben fogadható tanulói illetve résztvevői létszámot jelenti. Azaz a megadott létszámra van a duális partnernek olyan kapacitása (személyi, tárgyi és egyéb feltételrendszere), amely biztosítja a szakirányú oktatás megfelelő tartalmú és színvonalú végezhetőségét. A kamara hatósági eljárásban ezen szempontok szerint „akkreditálja” (veszi közhiteles nyilvántartásba) a duális oktatást szervező intézményt, meghatározva az intézmény által szakirányú oktatásra fogadható maximális létszámot.

A kapacitást meghaladóan megkötött szakképzési munkaszerződés hogyan minősíthető?

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 27. § (1) bekezdése szerint semmis az a szerződés, mely - többek között - munkaviszonyra vonatkozó jogszabályi előírásba ütközik. Ilyen előírás a fentebb kifejtett Vhr. 244. § (1) bekezdés e) pontja, és a 247. § (1) bekezdése, melyek limitálják a duális képzőhelyek által megköthető szakképzési szerződések számát. Az Szkt. 83. § (1) bekezdése alapján szakképzési munkaszerződéssel a felek között munkaviszony jön létre. Ebből következik, hogy a Vhr. előírásával ellentétesen, az előírt maximális létszám felett megkötött szakképzési munkaszerződések esetén kétséges, hogy a duális képzőhely (munkáltató) az előírt minőségben tudja szakmai oktatásra irányuló kötelezettségét teljesíteni, emiatt a létszám felett megkötött szerződések érvénytelenek, pontosabban semmisek.

A Szocho tv. 17/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szocho-kedvezmény számításánál figyelembe vehet-e a munkáltató több képzésben részt vevő személyt, mint ahány személyre a kamarai nyilvántartásba vétel dokumentumai engedélyt adtak?

A Szocho tv. 17/A. § (4) bekezdése alapján a szakirányú oktatás szocho-kedvezményét az érvényesítheti, aki a tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel az Szkt. alapján szakképzési munkaszerződést kötött. Ebből következik, hogy a semmis szerződések alapján a szakirányú oktatás szocho-kedvezménye nem érvényesíthető.

Amennyiben a munkáltató nem veheti figyelembe az adott telephelye vonatkozásában megkötött valamennyi szakképzési munkaszerződését a felnőttképzési jogviszonyban álló képzésben részt vevő személyek számának meghatározásakor, akkor mi alapján kerülhet megállapításra, hogy mely személyeket kell figyelmen kívül hagyni a szocho-kedvezmény meghatározásakor?

Alapvetően egy esetleges ellenőrzés során, minden esetben javasolt nyilatkozatot tennie a munkáltatónak arról, hogy mely személyek kerüljenek figyelmen kívül hagyásra a szocho-kedvezmény összegének megállapítása során, tekintettel a szakmák sokféleségére, és az ahhoz kapcsolódó adókedvezmények számítási módjainak specialitására. A szakmaszorzó, a munkaórák szerinti arányszám, a kedvezményre jogosító munkanapok száma ugyanis munkavállalónként eltérhet.
Amennyiben a nyilatkoztatás nem vezet eredményre, akkor ennek hiányában elsősorban a szerződések időbeli sorrendje alapján kell eldönteni, hogy mely szerződések vehetők figyelembe a kedvezmény tekintetében. Amennyiben az előzőek alapján (munkáltató nyilatkozata, időrendiség) sem dönthető el, mely szerződéseket lehet figyelembe venni, akkor a szocho-kedvezmény egyik kérdéses szerződés tekintetében sem alkalmazható. Ez azt jelenti, hogy valójában nem azt kell vizsgálni, hogy mely munkavállalókat kell figyelmen kívül hagyni, hanem azt, hogy ebben az esetben mely szerződésnél állapítható meg biztosan, hogy nem kapacitást meghaladóan kötött, ha pedig ez nem tehető meg biztosan, akkor mindegyik szerződésnél azt lehet feltételezni, hogy az kapacitást meghaladóan kötött.

Amennyiben valamely magánszemély szakképzési munkaszerződését nem lehet figyelembe venni a felnőttképzési jogviszonyban álló képzésben részt vevő személyek számának meghatározásakor, a szakképzési munkaszerződéssel történő foglalkoztatás tekintetében megállapított 168.000 Ft/hó munkabért az Szja tv. 1. számú melléklet 4.11. pontja alapján adómentes bevételnek lehet-e tekinteni?

Az Szja tv.1. számú melléklet 4.11. pontja szerint a szakképzési munkaszerződés alapján a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásban részt vevő magánszemélynek a szakképzésről szóló törvény alapján meghatározott mértékben kifizetett munkabér és a minimálbért meg nem haladó mértékű más pénzbeli és nem pénzbeli juttatás mentes az adó alól.
Tekintettel arra, hogy semmis szerződés alapján adókedvezmény, adómentesség egyik felet sem illeti meg, így az Szkt. 85. § alapján kifizetett munkabér nem minősül Szja tv. szerinti adómentes jövedelemnek.
Továbbá ebben az esetben, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 218. § (2) bekezdése szerint, ha a munkáltató (kifizető) a természetes személyt terhelő személyi jövedelemadó megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt a természetes személy terhére, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg.

A Szocho tv. szerinti mentesség megilleti-e a kifizetőt a jogszerűtlenül megkötött szakképzési munkaszerződések alapján?

A Szocho tv. 5. § (1) bekezdés e) pontja ea) alpontja szerint nem keletkezik az 1. § (1)-(3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége a kifizetőnek az Szkt. 83. § (1) bekezdése szerinti szakképzési munkaszerződés alapján létrejött jogviszonyra tekintettel.
Ebből következik az, hogy a Vhr. 244. § (1) bekezdés e) pontja által meghatározott létszám felett megkötött szakképzési munkaszerződésekre a kifizetőnek biztosított szocho-mentesség nem érvényesíthető, mivel ezen szerződések alapján érvényesen jogviszony a felek között nem jöhet létre

(Cikkünket teljes terjedelmében az Adózási Módszertani Szemle októberi számában olvashatják.)