Hogyan hat a részmunkaidő a társadalombiztosítási ellátásokra?
Olvasási idő: 5 perc
Gyakran előfordul, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig részmunkaidőben dolgozik a munkavállaló. Különösen gyakori a kisgyermekes szülők esetében, amikor átmenetileg részmunkaidőben dolgoznak a kisgyermekre tekintettel. További lehetőségként a nyolcévesnél kisebb gyermekes munkavállaló, és a gondozást végző munkavállaló is kérheti a részmunkaidőben történő foglalkoztatást.
A gyermeknevelés és a munkavégzés összehangolhatósága érdekében ugyanis a gyermek négyéves koráig, három-, vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek hatéves koráig a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő (nyolc óra) felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani, azaz köteles a részmunkaidős foglalkoztatást lehetővé tenni. [lásd: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 61. § (3) bekezdését]
További lehetőség a nyolcévesnél kisebb gyermekes munkavállaló, és a gondozást végző munkavállaló számára, hogy kérhető általuk a részmunkaidőben történő foglalkoztatás. Ez a kedvezmény a munkaviszony első hat hónapja után illeti meg nevezetteket, és bár annak teljesítése már nem mindenképpen kötelező a munkáltató számára, de annak elutasítása esetén írásbeli indokolási kötelezettsége van a munkáltatónak, mely ellen bírósághoz fordulhat a munkavállaló. [lásd: az Mt. 61.§ (4) bekezdését.]
A nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő és a nyugdíj összege
A fentiekre irányuló munkavállalói döntéshez jó tudni, hogy a részmunkaidőben töltött idő hogyan számít majd be a nyugdíjra jogosító szolgálati időbe, illetve a nyugdíj összegének meghatározásához.
Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő hosszától, és a nyugdíj alapjául szolgáló, nyugdíjjárulék köteles keresetektől függ. (Nyugdíj járulék alatt 2020. július 1-jétől a társadalombiztosítási járulékot is értjük.)
Bár az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultsághoz elegendő húsz év szolgálati idő, a nyugdíj összegénél azonban egyik fontos meghatározó tényező a szolgálati idő hossza. Igy komoly jelentősége van annak, hogy hány év szolgálati idő alapján kerül sor a nyugdíj összegének kiszámítására.
Például abban az esetben, ha a nyugdíjkorhatárt betöltött személy éppen csak a nyugdíjjogosultsághoz minimálisan szükséges húsz év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkereset ötvenhárom százaléka lesz.
Amennyiben ez a személy a húsz évnél több, például negyven év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkeresetnek ebben az esetben már nyolcvan százaléka lesz, és minden további szolgálati idő év után további két-két százalékkal nő ez a mérték, mely növekedés egészen a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset száz százalékáig terjedhet.
Szolgálati idő részmunkaidő esetén
Elsőként le kell szögezni, hogy mindig a minimálbér összege a döntő.
Amennyiben a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, a nyugdíj szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.
Abban az esetben azonban, ha a társadalombiztosítási járulék/nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset nem éri el a minimálbér összegét, már más a helyzet.
A szolgálati idő hossza ugyanis a nyugdíjnál két ponton is meghatározó tényező, egyrészt a nyugdíjjogosultságnál (azaz kaphat-e nyugdíjat a személy), másrészt a nyugdíj mértékénél (azaz mekkora lesz a nyugdíj összege).
A Tny. 39. §-ában foglaltak szerint, ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében (például munkaviszonyban) elért nyugdíjjárulék alapját képező keresete nem éri el a minimálbér összegét, akkor az időtartamot eltérően kell kezelni a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértéke szempontjából.
A nyugdíjjogosultságnál nincs eltérés, „egy az egyben” a teljes időtartam szolgálati időnek számít.
Például egy húsz éven át részmunkaidőben töltött időszak akkor is húsz év szolgálati időt fog jelenteni a nyugdíjjogosultságnál – tehát teljesül az öregségi teljes nyugdíjhoz megkívánt szolgálati idő követelmény –, ha a kereset mindig kevesebb volt a minimálbérnél, mert – élve az erre vonatkozó munkajogi lehetőséggel – a részmunkaidő teljes munkaidőhöz viszonyított hosszához igazodóan a kereset is csak időarányos része volt a minimálbérnek.
A nyugdíj összegénél azonban már számítani fog, hogy a megszerzett szolgálati idő (a példában a húsz év munkaviszony) alatt nem a minimálbér teljes összege után történt meg a nyugdíjjárulék fizetés, hanem – az alacsonyabb kereset miatt – annak csak egy része után.
Ebben az esetben ugyanis a szolgálati időt a nyugdíjjárulék alapul szolgáló kereset és a mindenkori minimálbér aránya alapján kell kiszámítani [Tny. 39.§ (1) bekezdés].
Ez az arányos számítás pedig azt fogja eredményezni, hogy a nyugdíj mértékénél (összegénél) rövidebb lesz az adott időszak alatt elismerhető szolgálati idő hossza, mint az adott biztosításban töltött naptári időszak hossza. A példánál maradva, a nyugdíj összege nem húsz év, hanem annál mindenképpen rövidebb szolgálati idő alapján kerül kiszámításra, azaz a húsz év szolgálati időnél alkalmazandó ötvenhárom százalékos mértéknél kisebben.
Részmunkaidő további esetekben
Természetesen részmunkaidő nem csak kisgyermekes munkavállaló, vagy gondozást végző munkavállaló esetén fordulhat elő, hanem bármilyen más okból is, a nyugdíj szempontjából azonban ezek az esetek is a fentiek szerint lesznek hatással az ellátásra.
Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainál, például táppénz esetében a járulék alapul szolgáló kereset fogják az ellátás összegének kiszámítása során figyelembe venni.
