A napi pihenőidő és munkaközi szünet szabályai

A munkaközi szünet – jogosultság a beosztás szerinti napi munkaidő függvényében

A munka törvénykönyve (Mt.) szerint a munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő tartama a hat órát meghaladja, húsz perc, ha pedig a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani [Mt. 103. § (1) bek.]. 
A beosztás szerinti napi munkaidőbe az Mt. 103. § (2) bekezdése szerint a beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő [Mt. 107. § a) pontja] tartamát be kell számítani. Az Mt. szabálya alapján nem jogosult például munkaközi szünetre az egyenlő munkaidő-beosztás szerint, legfeljebb napi hatórás részmunkaidőben dolgozó munkavállaló. Ugyanakkor, ha részére a munkaidő-beosztásától eltérő, bármely tartamú rendkívüli munkaidőt rendelnek el, már ki kell adni – általános törvényi szabály szerint – a munkaidő megszakításával legalább 20 perc munkaközi szünetet. 
Amennyiben például a munkavállaló – egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – napi 12 órát dolgozik, részére legalább 45 perc munkaközi szünet jár. A munkaközi szünet tartamát a munkáltató egyoldalú döntésével nem növelheti meg, az Mt. szerint ugyanis erre a felek megállapodásában vagy kollektív szerződésben van lehetőség. Ekkor a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünet biztosítható [Mt. 103. § (3) bek.]. 

A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, amire legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzés után kell, hogy sor kerüljön [Mt. 103. § (4)–(5) bek.]. Miután az Mt. szövege szerint a munkaközi szünetet a munkavégzés és nem feltétlenül munkaidő megszakításával kell kiadni, ebből következően a munkáltató – mint a munkaidő beosztásának jogosultja – határozza meg, hogy a munkaközi szünetet a munkaidő megszakításával, vagy munkaidőben, azaz díjazást is biztosítva adja ki. Kivétel a készenléti jellegű munkakör, az ebben dolgozó esetében a munkaközi szünet a munkaidő részének tekintendő. Ezen túlmenően a munkaadó és a munkavállaló megállapodása vagy a kollektív szerződés a munkavállaló javára eltérhet, így előírhatja a munkaközi szünet munkaidőben történő kiadását. 
Figyelemmel a munkaközi szünet Mt. szerinti minimális tartamára is, a munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben a munkaközi szünetnek egy alkalommal legalább húsz perc tartamúnak kell lennie [Mt. 103. § (6) bek.]. Ebből következően, például ténylegesen napi nyolcórás munkaidő esetén – ha a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés az Mt.-ben foglaltnál hosszabb munkaközi szünetet nem állapít meg – csak egy részletben, húsz perces tartamban biztosítható a munkaközi szünet.

A napi pihenőidő – legalább tizenegy óra, kivételekkel és garanciákkal

A napi pihenőidő a két munkanap közötti, munkaidőn kívüli időszak. A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani [Mt. 104. § (1) bek.]. Tartamába beszámít a munkahelyről történő haza- és az onnan a munkahelyre történő visszautazás ideje is. Az Mt. biztosítja az említettnél rövidebb, legalább nyolc óra napi pihenőidőt 

• osztott munkaidőben, továbbá 
• megszakítás nélküli, több műszakos, vagy     idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében [104. § (2) bek.]. A törvény által hivatkozott jogintézmények:

a) Osztott napi munkaidő esetén a munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja [Mt. 100. §].
b) Megszakítás nélküli a munkaadó tevékenysége, ha naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és
ba) társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul, vagy
bb) a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható. 
c) Több műszakos tevékenység, ha annak tartama hetente eléri a nyolcvan órát.
d) Idényjellegű a tevékenység, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik [Mt. 90. §].

A napi pihenőidő tartamát tovább csökkentheti a nyári időszámításra történő átállás. Ha ennek tartama a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik – figyelemmel arra, hogy ekkor éjjel eggyel előre kell tekerni az órát –, a napi pihenőidő általában legalább tíz óra. A fentebb bemutatott négy esetben ugyanakkor a nyolcórás napi pihenőidő akár hét órára is „rövidülhet” [Mt. 104. § (3) bekezdés]. 

A tizenegy óránál rövidebb napi pihenőidő különös következménye

A tizenegy óránál rövidebb napi pihenő következménye – egyfajta garanciaként –, hogy e lehetőség alkalmazása esetén két egymást követően beosztott napi pihenőidő együttes tartama legalább huszonkét óra kell, hogy legyen. Ekkor például, ha a munkavállaló kedd és szerda között nyolcórás napi pihenőidőt kapott, szerda és csütörtök között legalább tizennégy óra napi pihenőidőt kell részére biztosítani a törvény által megkövetelt huszonkét óra biztosításához [Mt. 104. § (4) bek.]. A szabály hátterében a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv (Irányelv) 17. cikk (2) bekezdésének megfelelő, az ún. egyenértékű kompenzáló pihenőidő szabályozása áll. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az Irányelv érintett rendelkezése szerinti „egyenértékű kompenzáló pihenőidőnek”, ahhoz, hogy megfeleljen az irányelv céljának, olyannak kell lennie, hogy 

• ezen időtartam alatt a munkavállalónak munkáltatójával szemben egyáltalán ne legyen olyan kötelezettsége, amely megakadályozhatná, 
• hogy szabadon és zavartalanul, saját érdekeinek megfelelően foglalja el magát, semlegesítve a munkának az érintett biztonságára és egészségére kifejtett hatásait. 

E pihenőidőknek ezen felül közvetlenül kell követniük azt a munkaidőt, amelynek kompenzációjára szolgálnak, hogy elkerülhető legyen a munkavállaló fáradtságának vagy kimerültségének a munkaidő folyamatos halmozódása miatti előfordulása. Erre tekintettel, amennyiben a munkavállaló számára tizenegy óránál kevesebb egybefüggő pihenőidőt biztosított a munkáltató, ezen rövidebb napi pihenőidőt közvetlenül követő beosztás szerinti munkavégzését követő napi pihenőidejének és a rövidebb pihenőidőnek együttesen legalább huszonkét órának kell lennie, a tizenegy óránál rövidebb pihenőidő kompenzálásaként. 
A két, egymást követően beosztott napi pihenőidő együttes tartamának meghatározásakor a tizenegy óránál rövidebb egybefüggő pihenőidő tartamát és ezen rövidebb napi pihenőidőt követően a munkavállaló beosztás szerinti munkavégzése utáni napi pihenőidő tartamát kell figyelembe venni [C-428/09. sz. ügy Union syndicale Solidaires Isere kontra Premier ministre és társai].

A készenlét és a napi pihenőidő

Készenlét esetén a munkavállaló – a munkáltató utasítása alapján – köteles munkaképes állapotának megőrzése mellett, az általa választott helyen rendelkezésre állni oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon. Ugyanakkor, ha a készenlét alatt munkavégzést rendelnek el, ezt követően már biztosítani kell a napi pihenőidőt a munkavállalónak. Az ítélkezési gyakorlat szerint a készenlét a napi rendes munkaidőn túli rendelkezésre állást jelenti.