Nagylégterű képernyős munkahelyen történő munkavégzés

A kérdés igen összetett, nagy légterű irodáknál a világítással és klímával kapcsolatban olyan problémák merülnek fel, melyek a hagyományos kis alapterű irodákra nem jellemzőek. A megoldás gyakran magasszintű műszaki, jogi, munkaszervezési ismereteket feltételez, de egy munkavédelmi képviselő e területen is tehet számos előremutató javaslatot. Az ismeretek az otthoni tevékenyégnél is hasznosíthatók, hiszen a családtagok is több órát ülnek a számítógép előtt.

A képernyős munkahelyre vonatkozó előírások betartását a vonatkozó hazai rendeletünk elavultsága is nehezíti, azonban ebben az esetben a hatályos EU irányelv felelős.

A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet szabályozza alapvetően a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó előírásokat. E rendelet a Tanácsnak a „Biztonsági és egészségvédelmi követelmények legalacsonyabb szintjéről a képernyő előtt végzett munka esetén” megnevezésű 90/270/EGK irányelv (továbbiakban Irányelv) figyelembevételével készült. Sajnálatos módon ennek az az irányelvnek egy része az elmúlt 33 év óta elavult, hiszen azóta pl. új eszközök jelentek meg (laptopok, táblagépek stb.), és a régiek is  jelentős fejlődésen mentek át (képernyő, egér stb.).

Mivel az Irányelv rögzíti, hogy a billentyűzet legyen dönthető és a monitortól különálló, ezért pl. a laptop nincs a rendelet hatálya alatt.

A képernyővel kapcsolatban az Irányelv, így a vonatkozó miniszteri rendelet is előírja, hogy biztosítani kell külön monitorpolc vagy állítható asztal használatát, mely értelmét veszti abban az esetben, ha a képernyő magasságának beállítását a képernyő konstrukciója önmagában lehetővé teszi.

Különösen az EU tagországaiban működő magyar munkáltatók figyelmét hívjuk fel arra a tényre, hogy a tagországok a képernyős tevékenységet eltérően szabályozzák.
Az irányelvek ugyanis csak a legfontosabb általános szabályokat tartalmazzák, a megvalósítás érdekében teendő részletes szabályozást a tagállamok külön-külön rögzítik rendeleteikben. (Amennyiben az EU nem irányelvben, hanem rendeletben szabályozza az előírásokat, mint pl. az egyéni védőeszközöknél, úgy az minden elemében kötelező, közvetlen alkalmazású, tehát nem lehet különbség az EU tagországainál. Az irányelv azonban az elérendő célt és a minimális szabályozási tartalmat tekintve kötele¬ző, a módszerek és eszközök szabadon megválaszthatók, így a tagországok között lényegi különbségek lehetnek. Jó példa erre, hogy a szervezett munkavégzésen belül a képernyős munkahelyeknél kikre vonatkoznak az adott tagállami rendeletek:
A német munkahelyekre vonatkozó rendelet azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik „munkaidejük nem lényegtelen részét” képernyő előtt végzik. Az osztrák képernyős rendelet értelmében az a tevékenység tartozik a rendelet alá, ahol a napi munkaidejéből a dolgozó folyamatosan legalább két órát vagy átlagosan több mint három órát képernyős munkával tölt.
A hazai rendelet csak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik napi munkaidejükből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használnak.

Megvilágítás

Nagyon gyakran tapasztalható, hogy a munkavállalók elégedetlenek a megvilágítással. Ennek egyik jele, hogy lekapcsolják az általános megvilágítást, kevésnek vagy túlzottan nagynak tartják a megvilágítás erősségét.
A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet 8. § (2) bek. értelmében A világítás mennyiségi, minőségi jellemzőit nemzeti szabvány határozza meg.
„MSZ EN 12464-1:2022 Fény és világítás. Munkahelyi világítás. 1. rész: Belső téri munkahelyek.” Jelenleg ez a szabvány csak angol nyelven jelent meg, magyar címoldallal. Addig célszerű a visszavont azonos azonosító jelzettel rendelkező szabványt figyelembe venni (MSZ EN 12464-1:2012).
A megvilágítás erőssége (szabvány szerint megvilágítás karbantartási értéke) az irodákban 500 lx. Amennyiben az általános megvilágítás ennél kisebb, úgy helyi megvilágításról kell gondoskodni, asztali lámpával.  Természetesen a túl erős megvilágítás is egészségkárosító, különösen, mert a fehér papír többletkockázatot jelent. A nagylégterű irodák sajátossága, hogy sok dolgozó mesterséges megvilágítás mellett dolgozik, természetes fény hiányában.

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet (továbbiakban SZCSM–EüM r.) értelmében:
8. § (1) Lehetőség szerint biztosítani kell a munkahelyeken az egészséges és biztonságos munkavégzéshez elegendő természetes fényt, továbbá a munkavégzés jellegéhez és körülményeihez igazodó mesterséges megvilágítást.

Nem kötelező tehát a természetes fény biztosítása, nagyterű irodák nagy részében ez nem is megvalósítható.

Gyakran tapasztalható a közvetlen környezet és a munkaterület megvilágítása közötti jelentős eltérés. 500 lx munkaterület megvilágítása esetén a közvetlen környezet megvilágítása ne legyen 300 lx-nál kisebb, mert a szem adaptációs készségét nagymértékben megterheli. (A képernyő világos, de a mellette lévő dokumentumokra sokkal kisebb fény jut.) Ugyanezt a problémát okozza egy általános megvilágítás nélküli irodában a csupán asztali lámpa használata. Szintén sokszor tapasztaljuk, hogy – főképpen a rossz fénycsőtípusok miatt – a fényszín annyira kellemetlen, hogy a munkavállalók inkább lekapcsolják. Csak meleg vagy semleges fényszínt fogadjanak el, ha hideg (azaz 5300°K feletti), akkor kérjék lecserélésüket. A villogás a figyelem csökkenését okozza, fejfájáshoz vezet. Az elhasználódott fénycsövek azonnali cseréjét meg kell követelni. A nagy fénysűrűségű fényforrások káprázást okozhatnak, ernyőzésük szükséges.

Munkahelyi klíma

Alapvetően az SZCSM–EüM r. 6-7. § tartalmazza a szellőztetés, hőmérséklet, légnedvesség, légsebesség, hősugárzás kérdéseit.
Zárt munkahelyeken biztosítani kell az elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt, figyelembe véve az alkalmazott munkamódszereket és a munkavállalók fizikai megterhelését.

Figyelembe véve az irodai munkát, komolyabb fizikai megterhelésről nem beszélhetünk, de a nagyszámú irodai dolgozó jelenléte megköveteli a szükséges légcsere biztosításával az elhasználódott levegő eltávolítását, friss levegő beáramlását.
A szellőztető rendszerek üzembe helyezése során mérésekkel kell meggyőződni az elegendő mennyiségű és minőségű levegő meglétéről. Az ezt tanúsító mérési dokumentumok megőrzéséről a munkáltató gondoskodik. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a mérési dokumentumokat át kell adni a fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi felügyelőségének.
A szellőztető rendszereket veszélyes berendezésnek nyilvánítja a törvény, tehát vonatkozik rá az Mvt. 21. §-a, valamint az időszakos biztonsági felülvizsgálat.
A Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról szóló 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet előírja az épületgépészeti berendezések tisztítását, karbantartását.
Legionella-expozíció szempontjából kockázatot jelentő közeg: azon 20–50 ºC közötti hőmérsékletű víz, és az azt tartalmazó berendezések vagy rendszerek, amelyek használata, működése, bemutatása vagy karbantartása során aeroszolképződés lehetséges.
A fentiek miatt javasolható a munkavédelmi képviselőknek, hogy kérdezzenek rá az illetékes területnél arra, hogy az időszakos karbantartást elvégezték-e.

Kétségtelenül a legtöbb problémát a levegő hőmérséklete okozza, mert a munkavállalók hőérzete igen eltérő, az egyik dolgozó fázik, míg a mellette ülőnek már melege van. Az SZCSM–EüM rendelet 1. számú melléklete szerint a szellemi munkánál hideg évszakban 20-22°C, meleg évszakban 21-24°C hőmérsékletet kell biztosítani. (Hősugárzást, légsebességet, légnedvességet, valamint az energiatakarékosságot figyelmen kívül hagyva.)
A légkondicionáló berendezések helytelen kialakításával nyáron a légelosztó alatt ülőkre „rázuhan” a hideg levegő, míg az 5-6 méterre lévőknek melegük van. Szellőztetésnél a levegő légsebessége ne haladja meg a 0,2 m/s értéket, mert a huzatérzet kellemetlen és betegség forrása lehet. Amennyiben a munkavállalók gyakran pislognak, annak oka a levegő alacsony nedvességtartalma. Téli fűtés hatására 30% alá csökken a páratartalom, mely rendkívül kellemetlen. Az optimális érték 40–60% között van.