A munkavédelem évvégi változásai

A veszélyes technológia

A 2023. december 23-án a Magyar Közlönyben megjelent 2023. évi CXVIII. törvény – néhány technikai módosítás mellett – érdemi változásokat is hozott.
Az egyetlen rendelkezés kivételével 2023. január 1-jén már hatályba lépett törvénymódosítás pontosítja a tavalyi módosító jogszabályt azzal, hogy a veszélyes technológia munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálata munkaegészségügyi szaktevékenység keretében is kötelező feladat, a 21. § a következő (9) bekezdéssel egészült ki:
„(9) A (8) bekezdés és a 23. § (1) bekezdése szerinti veszélyes technológia vizsgálata munkaegészségügyi szaktevékenység is.”

A hivatkozott 21. § (8) bekezdés így szól:
(8) A munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot – kivéve a veszélyes technológia esetét – szakirányú képzettséggel és munkavédelmi szakmai képesítéssel rendelkező személy, vagy jogszabályban erre feljogosított személy, vagy erre akkreditált intézmény végezheti. A veszélyes technológia vizsgálatát szakirányú munkabiztonsági szakértői engedéllyel rendelkező személy végezheti.

Az Mvt. 87. §-a pedig kiegészült a technológia fogalom meghatározásával:
„16. Technológia: a folyamat, illetve a folyamatok egysége, amellyel az adott cél elérhető.”

Meglehetősen tág tehát a meghatározás, a 21. §-ban foglalt feladatok teljesítése szempontjából nyitott kérdések bőségesen maradtak:

Mely technológiák tekintendők veszélyesnek?

Ezekről jegyzék nem létezik, az Mvt. nem pontosítja ezt, így aztán a következőkre gondolhatunk:

• Az Mvt. 87. § 11. pont alapján veszélyes az a technológia, amely megvalósítása során a munkavállalók egészsége, testi épsége, biztonsága megfelelő védelem hiányában károsító hatásnak lehet kitéve.
• Jogszabály, teljes egészében magyar nyelvű, munkavédelmi tartalmú szabvány veszélyesként határozza meg.
• A munkáltató maga, a technológia és a munkakörülmények, munkakörnyezeti tényezők alapján veszélyesnek tekinti.

A technológia veszélyessége általában kezelendő, vagy alkalmanként? Nyilvánvalóan egy gyártócsarnokban a híddaruval történő tehermozgatásnál felmerül a munkaeszköz és a tehermozgatási technológia veszélyessége egyaránt, ezek egy-egy munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat során (többé-kevésbé) megítélhetők. De igaz-e ez abban az esetben, ha zárt tartályokba beszállással végeznek hegesztő tevékenységet a munkavállalók, változó munkahelyeken, eltérő körülmények között? Veszélyes a technológia? Nem kérdés. Szükséges minden egyes esetben munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat? Munkabiztonsági szakértői tevékenység és munkaegészségügyi szaktevékenység keretében? Vagy csak a vonatkozó szabvány  szerint kell eljárni? Ha igen, miért? Ha nem, miért? Biztosan akad, aki úgy érzi, hogy nem helyes ezeket a kérdéseket ilyen formában feltenni, azonban jól mutatják a jelentkező problémákat, és ne feledjük el, a feladatok mögött mindig ott vannak azok a személyek, akiket felelősség terhel a nem megfelelőségekért.

A bejelentési kötelezettségekkel kapcsolatos és egyéb technikai jellegű változások

 Az építési munkahelyen végzett tevékenység az építési munkahely szerint illetékes munkavédelmi hatóság részére történő bejelentésének adattartalma bővült, a bejelentőlap kibővült – az Mvt. 63/D. § (2) bekezdése kiegészült a k) és l) ponttal –, így a bejelentés tartalmazza a bejelentő, adatszolgáltató nevét, címét, telefonszámát és e-mail címét is.
Az Mvt. 64/C. § (2) bekezdés a) pontjának módosításával a munkabaleseti bejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon és a kitöltési útmutatóban a megye/vármegye megnevezés változott.
Hatályát vesztette az Mvt.

• 63/D. § (2) bekezdés i) pontjában az „és” szövegrész,
• 63/I. §-a;

módosult a

• 63/G. § (2) bekezdés c) pontjában a „munkáltató székhelyét, telefonszámát” szövegrész helyébe a „munkáltató székhelyét, adószámát vagy adóazonosító jelét, telefonszámát” szöveg,
• 63/H. § (2) bekezdés c) pontjában a „munkáltató nevét, adószámát” szövegrész helyébe a „munkáltató nevét, adószámát vagy adóazonosító jelét” szöveg,
• 64/C. § (1) bekezdésében az „a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter hivatalos honlapján közzétett jegyzékben szereplő” szövegrész helyébe az „az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. számú mellékletében szereplő” szöveg.

Az Mvt.-ben több helyen pontosították a szöveget, így most már egyértelmű, hogy a 21. §-ban és 23. § (1) bekezdésében írt vizsgálatokat bármilyen (középfokú, felsőfokú) munkavédelmi szakmai képesítéssel rendelkező személy elvégezheti, ha szakirányú képzettséggel is rendelkezik. Ez utóbbi pontsítására – vagyis, hogy mely esetekben milyen képzettséget tekinthetünk szakirányúnak – nem került sor.
Az 51. § (1) bekezdésében a „megfelelő szakképzettségű és számú” szövegrész helyébe az „elegendő számú és – ha erre vonatkozó szabály ezt előírja – megfelelő szakmai képesítéssel rendelkező” lett a módosított szöveg.

A módosítás még számos további, technikai változást is tartalmaz.

Változások a munkabalesetek esetén teendő feladatokban

Sokszor felmerült kérdésként, hogy a munkaképtelenséggel nem, azonban sérüléssel járó balesetek esetén mit jelent a körülmények tisztázásának feladata.

Az Mvt. 64. § a következő (1a) bekezdéssel egészült ki:
„(1a) A munkáltatónak a munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztáznia kell, amelynek módját és a dokumentálás rendjét a 65. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell meghatároznia.”
Lényegében tehát ugyanúgy kell elvégezni a kivizsgálást, mint a munkaképtelenséggel járó munkabalesetek esetén, ehhez azonban nem szükségesek azok a személyi feltételek, amelyek a kivizsgáláshoz (pl. munkabiztonsági szaktevékenység) előírtak, és nem kell munkabaleseti jegyzőkönyvet készíteni. (Dokumentációt igen.)

Az Mvt. 64. § (4) bekezdésének módosítása, valamint a (4a) és (4b) bekezdéssel történő kiegészítése – lényegét tekintve – a korábbi feladatok, kötelezettségek mindenki számára kétséget nem hagyó módon történő megfogalmazását eredményezi.
„(4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet és a fokozott expozíciós esetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia és a kivizsgálás eredményét
a) munkabaleset esetén a munkabaleseti jegyzőkönyvben,
b) fokozott expozíció esetén a jegyzőkönyvben
kell rögzítenie.
(4a) A munkabaleset kivizsgálásának megkezdéséről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosát tájékoztatni kell. A munkabaleset kivizsgálásában történő orvosi közreműködésről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosa dönt.
(4b) Súlyos munkabaleset esetén a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának részt kell venni a kivizsgálásban.”

Megjegyezzük, gyakran előfordul, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására szerződött vállalkozásnál nincsen egy-vagy több olyan szakorvos, aki ismeri a munkáltatót, hanem esetleges, hogy éppen ki, melyik, éppen rendelkezésre álló szakorvos látja el a feladatokat, tehát a kivizsgálásban való részvételi kötelezettség prevenciós célja nem feltétlenül valósul meg.

Ugyancsak egy régóta indokolt, technikai módosítás történt, amikor az Mvt. 64. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépett:
„(5) A munkáltató köteles a súlyos munkabaleset bekövetkezéséről a munkavédelmi hatóságot azonnal értesíteni.”
Korábban bejelentésként szerepelt az Mvt.-ben a munkáltatónak a munkavédelmi hatóság felé fennálló értesítési kötelezettsége a súlyos munkabaleset bekövetkezésének tényéről, és ugyancsak bejelentés volt – és ez így is maradt – a munkabaleseti jegyzőkönyv és dokumentáció megküldése.

A módosítással tehát – az egyértelmű megnevezéssel – könnyebben átláthatóvá váltak a munkáltatókat terhelő feladatok.

(Folytatjuk)