Az új munkaügyi ellenőrzés szankciói

A munkaügyi ellenőrzés (foglalkoztatás felügyelet) új szabályozása nyomán felvetődő kérdéseket szakmai napok és heti rendszerességgel jelentkező elemzések formájában követtük nyomon. A következőkben állandó szakértőnk, dr. Horváth István cikksorozatából szemlézünk, ezúttal a hatósági ellenőrzés során alkalmazható szankciókat gyűjtöttük össze.

Március 1-én lépett életbe a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény (Fftv.) – hatályon kívül helyezve a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt (Met.). Tíz nap elteltével kihirdetésre került a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tevékenységéről szóló 115/2021. (III. 10.) Korm. rendelet (115/2021. Korm. rendelet). Ez a jogszabály az Fftv. végrehajtási rendelete, de a benne szabályozott tárgykörök ezen túlmutatnak. Számos olyan, a hatóság által ellenőrizhető munkajogi szabály itt kerül ugyanis meghatározásra, melyek február 28-ig teljes körűen törvényi szinten, a Met.-ben voltak kodifikálva.

Szankciók – két törvényből és egy rendeletből

A hatóság a jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvényben [Ksztv.]. meghatározottakon túl a következő közigazgatási szankciókat alkalmazhatja: 
a) további foglalkoztatás megtiltása,
b) munkaügyi bírság [Fftv. 9. § (1) bek.]. 

Az Fftv. szerint a hatóság az eljárás során feltárt jogszabálysértés esetén 

• a jogszabálysértés megszüntetése, következményeinek elhárítása, valamint 
• a további jogsértés megelőzése érdekében kötelezi a foglalkoztatót a jogszabálysértés megszüntetésére, vagy 
• a jogszabálysértés tényét megállapító határozatot hoz [9. § (3) bekezdés].

Nem alkalmazható közigazgatási szankció, ha a jogsértő magatartásnak a hatóság tudomására jutásától számított egy év eltelt. Az elkövetéstől számított három év elteltével is alkalmazható ugyanakkor közigazgatási szankció, ha
a) a három évnél korábban megkezdett jogszabálysértés a hatósági ellenőrzés megkezdésekor folyamatosan fennáll (pl. három évnél hosszabb ideje, megszakítás nélkül, a szükséges engedélyek hiányában foglalkoztatják a thai masszőrt egy szalonban) , vagy
b) a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság vagy a felügyeleti szerv a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte [Fftv. 9. § (3)-(6) bekezdés].

Egy fontos bejelentés hiánya

„Büntetések” – még az Fftv.-ből! Ha a foglalkoztató a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a hatóság

• megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállását, és kötelezi a foglalkoztatót a bejelentési kötelezettség teljesítésére;
• a foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállását – az általános teljes napi munkaidő (8 óra) figyelembevételével – a szabályszegés megkezdésétől visszamenőleg számított harmincadik naptól állapítja meg, kivéve, ha a hatósági eljárás során megállapítható, hogy a bejelentés nélküli foglalkoztatás a harminc napot meghaladta [10. §].

Az Fftv. újdonsága a be nem jelentett foglalkoztatással kapcsolatban: a hatóság az egy hónapnál rövidebb időtartamú jogsértést azzal szünteti meg és hozza a munkavállalót kedvezőbb helyzetbe, hogy a szabályszegés kezdetétől számított 30 napra visszamenőleg eső dátumot tekinti a törvény erejénél fogva a jogviszony kezdetének. 

Ettől az időponttól kezdve állapítja meg a jogviszony fennállását és kötelezi a foglalkoztatót a bejelentés teljesítésére. Ezzel a hatóság a jogsértés „kárvallottjának” biztosít társadalombiztosítási ellátást is eredményező 30 napos jogviszonyt. A munkaidő tényleges tartamától függetlenül a bejelentést mindig a napi nyolcórás mértékű munkaidő figyelembevételével kell megtenni. A hosszabb időtartamú bejelentés nélküli jogviszony fennállásának megállapítása és bejelentésre kötelezés változatlanul a ténylegesen bizonyított időtartamra teljesül.

A figyelmeztetés mint a hatóság intő jele

Az Fftv. alapján fel kell lapoznunk a Ksztv.-t, hogy megismerhessük, mivel bővül jogszabálysértés megállapítása esetén a szankciók kelléktára. A legenyhébb joghátrány a figyelmeztetés. Ezzel a hatóság rosszallását fejezi ki az általa megállapított közigazgatási szabályszegés (szabályszegés) elkövetése miatt, és újabb szankció kilátásba helyezésével felszólítja az ügyfelet: a jövőben tartózkodjon a szabályszegés elkövetésétől.  E szankció akkor alkalmazható, ha 

• a szabályszegés elkövetése miatt más szankció nem alkalmazható, vagy 
• a szabályszegés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és a figyelmeztetéstől kellő visszatartó hatás várható.

A hatóság figyelmeztetést alkalmaz a szabályszegést elkövető ügyféllel szemben, ha számára kötelezettséget állapít meg, és a kötelezettséget megállapító döntésben más szankciót nem alkalmaz [Ksztv. 6. §]. Az Fftv. a figyelmeztetés alkalmazását kizárja, ha a munkaügyi bírság kiszabása kötelező [9. § (4) bek.].

Zsebre megy – a közigazgatási bírság, mint munkaügyi bírság

A szabályozás pontos megismeréséhez visszatérünk a 115/2021. Korm. rendelethez. E szerint a munkaügyi bírságra ezen rendeletben meghatározott eltérésekkel a Ksztv. közigazgatási bírságra meghatározott rendelkezéseit kell alkalmazni [17. § (1) bek.]. És ezt követően ismét jogszabályt váltunk! Az előbb hivatkozott Ksztv. közigazgatási bírságra vonatkozó szabályait kell áttekintenünk. E bírságot szabja ki a hatóság, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet bírság kiszabását teszi lehetővé 

•  a Nyilvántartásba (lásd erről részletesen az Fftv. 10. §-át a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság által vezetett nyilvántartásról) hatósági eljárás megindításának napját megelőző egy éven belül az ügyfél vonatkozásában közigazgatási szankciót megállapító döntést jegyeztek be és
• a hatóság nem figyelmeztetés alkalmazásáról dönt.

A Ksztv. szerint a hatóság a figyelmeztetés szankció alkalmazása feltételeinek teljesülése esetén is közigazgatási bírság szankciót alkalmaz, ha

• a jogsértés emberi életet, testi épséget vagy egészséget sért vagy veszélyeztet, vagy annak következményeképpen környezetkárosodás, környezetszennyezés vagy környezetveszélyeztetés következett be,
• kiskorú személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértésére került sor,
• a jogsértésre – kora, anyagi és szociális helyzete, fogyatékossága, egészségi állapota, megváltozott munkaképessége, cselekvőképességének korlátozása miatt – különösen kiszolgáltatott személlyel szemben került sor, vagy
• törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet meghatározott ügyek vonatkozásában a figyelmeztetés alkalmazásának kizárásáról rendelkezik [Ksztv. 9. §].7

Kapcsolódó

Rendezetlen munkaügyi kapcsolatok - zsebre megy

Az államháztartási törvény értelmében költségvetési támogatás csak annak nyújtható, aki megfelel – többek között – a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeinek. A megfelelés feltételei a közelmúltban szigorodtak, egyetlen hiba pedig évekre megfoszthat a támogatás lehetőségétől. Emellett az adatok nyilvánosak, azaz azonnal visszakereshető, hogy egy adott cég vagy szervezet eleget tett-e a követelményeknek.

Mérlegelési szempontok a bírságkiszabáshoz – akár tízmillióig 

A Ksztv. szerint közigazgatási bírság kiszabása esetén a hatóság – jogszabályban meghatározott további szempontok mellett – az eset összes lényeges körülményét, különösen az alábbiakat mérlegelve dönt a bírság összegéről:  
a) a jogsértéssel okozott hátrányt, ideértve a hátrány megelőzésével, elhárításával, helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket, illetve a jogsértéssel elért előny mértékét,
b) a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatóságát,
c) a jogsértéssel érintettek körének nagyságát,
d) a jogsértő állapot időtartamát,
e) a jogsértő magatartás ismétlődését és gyakoriságát,
f) a jogsértést elkövető eljárást segítő, együttműködő magatartását, valamint
g) a jogsértést elkövető gazdasági súlyát [10. § (1) bek.].

Nem kell e szempontokat alkalmazni, ha jogszabály a bírság összegére vonatkozóan mérlegelést nem tesz lehetővé.

Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a közigazgatási bírság felső határa 

• természetes személyek esetén egymillió forint, 
• jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén tízmillió forint 
  lehet [Ksztv.10. § (2) bek.]. 

A Ksztv.-hez fűzött indokolás szerint a fokozatos szankcionálás elvének érvényesítése érdekében hatóság mérlegelési jogkörében meghatározható közigazgatási bírságösszeg esetén 

• a kiszabható közigazgatási bírság mértéke legfeljebb a jogszabályban meghatározott közigazgatási bírságösszeg felső határának fele lehet, 
• ha a hatóság által vezetett nyilvántartásba a hatósági eljárás megindításának napját megelőző három éven belül az ügyfél vonatkozásában közigazgatási bírság szankciót megállapító döntést nem jegyeztek be.

A fenti felsorolásban olvasható, a Ksztv. 10. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti, a jogsértő magatartás ismétlődésével és gyakoriságával kapcsolatban a 115/2021. Korm. rendelet alapján a munkaügyi bírság mértékének megállapítása szempontjából ismételt a jogszabálysértés, ha 

• a korábbi ellenőrzés eredményeként meghozott, munkaügyi bírságot kiszabó hatósági döntés véglegessé válásától számított három éven belül 
• legalább egy, vagy – a 19. § (1) bekezdése szerinti esetekben (a tételes összegű munkaügyi bírság) – a korábbival azonos jogszabálysértést állapított meg a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság.

A hároméves időtartamot visszamenőleg, az újabb hatósági ellenőrzés megkezdésének időpontjától kell számítani [17. § (2) bek.].
A természetes személyek tekintetében ugyancsak a 115/2021. Korm. rendelet fontos rendelkezése, hogy a foglalkoztatóra nem alkalmazhatók a természetes személyre vonatkozó szabályok, ha a foglalkoztatás egyéni vállalkozás keretében történik. Azaz, bírságmaximum vonatkozásában a vállalkozó a jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel azonos megítélés alá esik.

A helyszínen fizethet 

A Ksztv. a helyszíni bírságot a közigazgatási bírság altípusaként nevesíti. Ha jogszabály lehetővé teszi, a hatóság közigazgatási bírság kiszabása feltételeinek teljesülése esetén – a célszerűség figyelembevételével, mérlegelése alapján – közigazgatási bírságként helyszíni bírságot szabhat ki, ha a helyszíni intézkedés alkalmával az ügyfél a jogsértést teljes mértékben elismeri.

A jogsértés teljes mértékben való elismerésével az ügyfél egyben lemond a helyszíni bírsággal szemben őt megillető jogorvoslati jogról. 

Erről a helyszíni bírság kiszabását megelőzően az ügyfelet tájékoztatni kell, továbbá a hatóságnak informálnia kell arról is az ügyfelet, hogy melyek a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények és a hatóság által megállapítható bizonyítékok. A helyszíni bírságról szóló döntést a hatóságnak – nomen est omen – a helyszínen kell közölnie az ügyféllel. A döntés indokolásában elegendő az ügyfélnek a jogsértés elismeréséről szóló írásbeli nyilatkozatát rögzíteni [Ksztv. 11. § (1)-(4) bek.]. 

A bírság összege 

•  jogszabály eltérő rendelkezése hiányában nem lehet magasabb, mint az ugyanezen tényállás mellett megállapítható közigazgatási bírság legmagasabb összegének negyede [Ksztv. 11. § (5) bekezdés] és
• nem lehet alacsonyabb, mint az adók módjára történő végrehajtás szabályai szerinti legkisebb behajtható összeg [12. §.].