Bejelentkezés

Mit veszít a munkavállaló az alkoholfogyasztással?

2020 márciusában, vélhetően a koronavírus-helyzettel összefüggésben – 50%-al nőtt az alkohol forgalma az üzletekben. A munkáltatóknak eltérő mértékben ugyan, de az ittas munkavégzés megelőzése érdekében mindig meg kell tenniük a szükséges személyi, tárgyi és szervezési intézkedéseket, hiszen egy súlyos munkabaleset esetén a hatóságok nagy összegű bírságot állapíthatnak meg, a társadalombiztosítás pedig viszontkeresettel (regresszel) élhet.

E sorok írója számos munkabaleset kivizsgálásában vett részt, és az a tapasztalat, hogy ebből viszonylag kevés olyan eset volt, amikor a sérülés alkoholos befolyásoltság miatt következett be. Ennek több oka is lehet:

  • Balesetek bekövetkezését követően nem vizsgálják az ittasságot, még akkor sem, ha az nagymértékben feltételezhető.
  • Hatóságoknak, cégvezetőknek, esetleg külföldi anyavállalatoknak nem jut tudomására a munkavállalók alkoholfogyasztása, mely a cégvezetésnek kellemetlen lenne.
  • Az ittas balesetet szenvedő egy eleséses balesetnél azt nyilatkozza, hogy a munkába menésnél esett el. Ezt a munkáltató elvtelenül elfogadja, mivel akkor nem munkabaleset, hanem társadalombiztosítás szempontjából üzemi úti baleset történt. Ez jó a sérültnek is, mivel a társadalombiztosítási juttatásokat igénybe veheti, persze így csak a jövedelem 90%-át kapja a 100% helyett, de még így is „megéri” neki. (Természetesen a súlyos munkabaleseteknél erre nincs mód, hiszen ott a hatóságok az alkoholos befolyásoltságot felderítik.)

A társadalombiztosítással kapcsolatos előírások is magyarázatra szorulnak:
Az 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól a következőképpen szabályoz:
53. § (1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely
a) részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi – igazolt – befolyásoltsága miatt következett be,
(Meg kell jegyezni, hogy a „részben” kifejezés módosítással került a szövegbe, mely szigorítást jelent a korábbihoz képest.)

A 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról
32. § (3) Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság akkor tekinthető igazoltnak, ha a baleset kivizsgálásában, illetve a sérült ellátásában részt vevő, az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság vizsgálatára feljogosított szervnek a vizsgáló egyedi mérlegelése által nem befolyásolható módszerrel végrehajtott mérése ezt alátámasztotta.

A fentiek szerint tehát, ha csak részben is bebizonyosodik ok-okozati összefüggésben az ittasság, akkor az alábbi társadalombiztosítással lévő kedvezményeket a sérült elveszti.

  • Baleseti egészségügyi szolgáltatás: üzemi balesetből eredő egészségkárosodás miatt támogatással rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához százszázalékos mértékű támogatás jár;
  • Baleseti táppénz: jogosult rá, aki üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik (1 éven keresztül jár, ami legfeljebb egy évvel meghosszabbítható);
  • Baleseti járadék: jogosult, akinek üzemi baleset következtében 13%-ot meghaladó egészségkárosodása keletkezett, de a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai nem illetik meg.

A munkáltató és a munkavállalók kötelességeiről több törvény és biztonsági szabályzat rögzít előírásokat az alkoholfogyasztással összefüggésben:
Mt. 52. § (1) A munkavállaló köteles
a) a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni,
b) munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni.

Az Mvt. 2. § (2) alábbi előírás második mondata lényegében a munkáltató objektív felelősségére utal, melynek jogosságát többen vitatják.
A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét.
Mvt. 54. § (7) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles
b) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket;
Mvt.49. § (1) A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha
d) mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult.
Mvt. 60. § (1) A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát.

„A biztonságos munkavégzésre alkalmas állapot” megítélése nem jelentheti minden esetben azt, hogy a munkavállaló szervezete nem tartalmaz alkoholt. 

Nem vitatható, hogy egy képernyős munkát végző irodai dolgozó egy pohár bortól még munkavégzésre alkalmas állapotban van, egy gépkezelő esetében azonban már ez is csökkentheti a munkavégzés biztonságát. A munkavállaló a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban történő munkavégzési kötelezettségéből eredően – eltérő szabály hiányában – a munkaidőben nem lehet alkoholtól befolyásolt állapotban. Több cég pl. a villamos munkakörökben előírja a posztalkoholos munkavégzés tilalmát is.
Az Mvt. 54. § (2) értelmében a munkáltató köteles kockázatértékelést végezni, melyben célszerű az alkoholos állapotra kitérni, különösen akkor, ha a veszélyeztetés magas fokú (építőipar, mezőgazdaság, szeszesital-gyártás).  Az egyedül végzett munkánál, különösen ellenőrzés hiányában, gyakran tapasztalható ittas munkavégzés (pl. éjjeliőröknél, vagyonőröknél). 

Belső szabályzatban rögzíteni kell a munkavégzés személyi, tárgyi és szervezési feltételeit, úgy, hogy az figyelembe vegye a helyi sajátosságokat. 

Jogkövető szerkesztőség (2021-11-18)