A közérdekű bejelentés és a panasz vizsgálata az új BVB rendszerben
Olvasási idő: 11 perc
A panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény alapján a munkáltatóknak eddig is lehetőségük volt a közérdeket vagy nyomós magánérdeket védő magatartási szabályok megállapítására, amelyek megsértésének bejelentésére visszaélés-bejelentési rendszert hozhattak létre a munkavállalók és a munkáltatóval szerződéses viszonyban állók számára. Ezt az opcionálisan bevezethető szisztémát váltja fel a Panasztörvény által szabályozott belső visszaélés-bejelentési rendszer.
A belső visszaélés-bejelentési rendszert a legalább 250 főt foglalkoztató munkáltatók 2023. július 25-től, a legalább 50 személyt foglalkoztatók pedig 2023. december 17-től kötelesek működtetni.
Az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatók is kialakíthatják a Panasztörvény előírásainak megfelelő belső visszaélés-bejelentési rendszerüket, ők azonban erre nem kötelesek. Amint a bevezetőben szintén említettük, a helyi önkormányzatok és a helyi önkormányzati szervek és gazdasági társaságok – amennyiben a foglalkoztatottjaik száma eléri az 50 főt – 2025. január 1-jétől kötelesek alkalmazni a Panasztörvény visszaélés-bejelentési rendszerre vonatkozó előírásait, a 10 000 főnél kevesebb lakosú települések helyi önkormányzatai pedig nem kötelesek visszaélés-bejelentési rendszert működtetni. A belső visszaélés-bejelentési rendszert a helyi önkormányzat, valamint az irányítása vagy felügyelete alatt álló költségvetési szerv közösen is létrehozhatja.
A belső visszaélés-bejelentési rendszer jogellenes vagy jogellenesnek feltételezett cselekmények vagy mulasztások, illetve visszaélésekre vonatkozó egyéb információk bejelentésére szolgál.
A rendszert a foglalkoztatónál egy erre a célra kijelölt, pártatlan személy vagy szervezeti egység működtetheti, ugyanakkor a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével szerződés keretében bejelentővédelmi ügyvéd vagy más külső szervezet is megbízható. A törvény csupán annyit ír elő, hogy a bejelentés írásban vagy szóban egyaránt megtehető kell, hogy legyen, ezen belül az egyes foglalkoztatók maguk dönthetik el, hogy belső visszaélés-bejelentési rendszerüket konkrétan milyen formában működtetik.
A rendszeren keresztül kizárólag a foglalkoztatóval kapcsolatban álló személy tehet bejelentést, azaz a foglalkoztatott, az a foglalkoztatott, akinek a foglalkoztatónál fennálló foglalkoztatásra irányuló jogviszonya megszűnt, ugyanakkor a foglalkoztatóval foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni kívánó olyan személy is, aki esetében e jogviszony létesítésére vonatkozó eljárás megkezdődött. Azok is tehetnek továbbá bejelentést, akik ugyan nem a foglalkoztató munkavállalói, viszont szerepük lehet az esetleges jogsértések feltárásában. Így bejelentést tehet a foglalkoztatóval szerződéses kapcsolatban álló vagy korábban szerződéses kapcsolatban állt egyéni vállalkozó, egyéni cég, vállalkozó, alvállalkozó vagy például a beszállító is.
A bejelentés kivizsgálása
A belső visszaélés-bejelentési rendszerben tett bejelentést a beérkezésétől számított legkésőbb harminc napon belül kell kivizsgálni. A határidő indokolt esetben meghosszabbítható, de a három hónapot nem haladhatja meg. A törvény előírásai – a bizalom megteremtése érdekében – ösztönzik a bejelentővel való intenzív kapcsolattartást, így bejelentőt a bejelentésével, annak elintézésével kapcsolatban több alkalommal is tájékoztatni kell. Így például az írásbeli bejelentés kézhezvételétől számított hét napon belül visszajelzést kell adni arról, hogy a bejelentés beérkezett, továbbá a bejelentő a bejelentés kiegészítésére, pontosítására, a tényállás tisztázására hívható fel.
A belső visszaélés-bejelentési rendszert úgy kell kialakítani, hogy a személyazonosságát felfedő bejelentő, valamint a bejelentésben érintett személy személyes adatait az erre jogosultakon kívül más ne ismerhesse meg. A bejelentésben érintettet ugyanakkor – jogainak megfelelő gyakorlása érdekében – a vizsgálat megkezdésekor részletesen tájékoztatni kell a bejelentésről, a személyes adatai védelmével kapcsolatban őt megillető jogairól, valamint az adatai kezelésére vonatkozó szabályokról, továbbá biztosítani kell, hogy a bejelentéssel kapcsolatos álláspontját jogi képviselője útján is kifejtse, és azt bizonyítékokkal támassza alá.
A bejelentés vizsgálata során értékelni kell a bejelentésben foglalt körülmények helytállóságát, és szükség esetén meg kell hozni azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak a visszaélések orvoslására. A bejelentés kivizsgálásáról, a vizsgálat eredményéről, a megtett illetve tervezett intézkedésekről vagy az intézkedések mellőzéséről és a mellőzés indokáról írásban kell tájékoztatni a bejelentőt. Fontos, hogy ha bűncselekmény gyanúját veti fel a bejelentés, azt továbbítani kell a nyomozó hatóságok felé.
A Panasztörvény a panaszokra és a közérdekű bejelentésekre vonatkozó szabályok korábbi rendszerén lényegében nem változtat.
A törvény a panaszt és a közérdekű bejelentést továbbra is kisegítő jellegű, szubszidiárius jogintézményként szabályozza.
A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, közigazgatási hatósági – eljárás hatálya alá. A közérdekű bejelentés pedig olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A panasz és a közérdekű bejelentés (a továbbiakban együtt: bejelentés) javaslatot is tartalmazhat.
Bejelentéssel bárki, bármilyen formában fordulhat az eljárásra jogosult szervhez, de a szóbeli bejelentést írásba kell foglalni, melynek másolatát át kell adni a panaszos vagy a közérdekű bejelentő (a továbbiakban együtt: bejelentő) részére. Ha a szerv, amelynél a bejelentést tették nem jogosult az ügyben eljárásra, a bejelentést a beérkezésétől számított nyolc napon belül át kell tenni az eljárásra jogosult szervhez. Az áttételről a bejelentőt az áttétellel egyidejűleg értesíteni kell. A bejelentést a beérkezésétől számított harminc napon belül kell elintézni, ha viszont a bejelentés kivizsgálásához szükséges vizsgálat időtartama előreláthatólag meghaladja a harminc napot, erről a bejelentőt – az elintézés várható időpontjának és a vizsgálat meghosszabbítása indokainak egyidejű megjelölésével – tájékoztatni kell. Új szabály, hogy a bejelentés elintézésének határideje ekkor sem haladhatja meg a hat hónapot. A bejelentő szükség esetén a bejelentés kiegészítésére, pontosítására, a tényállás tisztázására, valamint további információk rendelkezésre bocsátására hívható fel, továbbá meghallgatására is sor kerülhet, ha ezt a szerv szükségesnek találja. Bár nem szól róla a törvény, de ha a bejelentő a bejelentés kiegészítésére vonatkozó felhívásnak nem tesz eleget, vagy nem kíván szóban nyilatkozatot tenni, a szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt a bejelentéssel kapcsolatos további teendőkről.
Ha az eljárásra jogosult szerv a bejelentés vizsgálata során megállapítja, hogy annak elintézése valamely hatósági vagy más eljárás hatálya alá tartozik, a bejelentő értesítése mellett intézkedik az eljárás megindításáról.
Nem szükséges tehát az érintett nyilatkoztatása azzal kapcsolatban, hogy az adott eljárás lefolytatását kezdeményezi-e, a hatósági eljárás a bejelentés alapján megindítandó. Ilyen esetben a hatóság a bejelentés vizsgálatával kapcsolatos eljárását lezárja, és ha a lefolytatandó eljárás a hatáskörébe tartozik, megindítja és az adott eljárásra vonatkozó szabályok (például a közigazgatási hatósági eljárásra irányadó jogszabályok) alkalmazásával lefolytatja az eljárást. Feladat- és hatáskör hiányában pedig a bejelentést át kell tenni a hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez. Az áttétellel kapcsolatban fontos, hogy a bejelentő személyes adatai csak abban az esetben adhatóak át a hatáskörrel rendelkező szerv részére, ha a szerv ezek kezelésére törvény alapján jogosult, vagy a bejelentő az adatai továbbításához hozzájárult! A kialakult joggyakorlattal megegyező új előírás, hogy a bejelentést kivizsgáló személyek a bejelentés tartalmára, az abban érintett személyekre vonatkozó információkat kizárólag az eljárásra jogosult szerv feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységével vagy munkatársával oszthatják meg.
Amennyiben a bejelentés rosszhiszemű
Abban az esetben, ha az eljárásra jogosult szerv a bejelentés vizsgálata során megállapítja, hogy a bejelentő rosszhiszemű volt, vagy valótlan adatot, információt közölt, a bejelentés vizsgálatát intézkedés mellőzésével befejezheti. Szintén mellőzhető a korábbival azonos tartalmú, ugyanazon bejelentő által tett bejelentés vizsgálata, továbbá a panasz vizsgálata, amennyiben a panaszos a sérelmezett tevékenységről vagy mulasztásról való tudomásszerzéstől számított hat hónap után terjesztette elő a panaszát. A sérelmezett tevékenység vagy mulasztás bekövetkeztétől számított egy éven túl előterjesztett panasz valamint az azonosíthatatlan személy által tett bejelentés vizsgálatát pedig mellőzni kell. Ez alól kivételt képez az az eset, ha a bejelentés alapja súlyos jog- vagy érdeksérelem, ugyanis a bejelentést ilyen esetben akkor is ki kell vizsgálni, ha azt azonosíthatatlan személy tette.
Amennyiben a bejelentés alapos
Ha az eljárásra jogosult szerv a vizsgálat során megállapítja, hogy a bejelentés alapos, gondoskodnia kell a jogszerű illetőleg a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról, a szükséges intézkedések megtételéről, továbbá meg kell szüntetnie azokat az okokat, amik a vizsgálat során feltárt hiányosságokhoz vezethettek.
Emellett intézkedni kell az esetlegesen okozott sérelem orvoslásáról, és indokolt esetben a jogsértésért felelős személy felelősségre vonásának kezdeményezéséről is. Az eljárás eredményeként megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről a bejelentőt írásban kell tájékoztatni. Ha a hatóság a bejelentés alapján nem tesz intézkedéseket, a tájékoztatásban az intézkedés mellőzésének az indokaira is ki kell térni. Az írásbeli értesítés viszont mellőzhető, ha a bejelentés elintézéséről a bejelentőt szóban tájékoztatták és a tájékoztatást tudomásul vette.
