Mikor beszélhetünk kamerás megfigyelésről?
Olvasási idő: 7 perc
Három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy felvétel készítése kamerás megfigyelésnek minősüljön: személyekre irányuljon, tartós vagy rendszeresen ismétlődő legyen, végül: távoli vagy automatikus kamera vagy hasonló készülék segítségével történjék. Mit is jelentenek pontosan ezek a feltételek és hogyan lehet őket teljesíteni?
A dán adatvédelmi hatóság, a Datatilsynet 2023 júniusában tette közzé a kamerás megfigyelés magánvállalkozások általi használatára vonatkozó iránymutatását. Ennek keretében értelmezte annak fogalmi elemeit is.
Személyek megfigyelése történhet például úgy, hogy egy turisztikai cég webkamerát szerel fel az épületére, amely percenként készít egy képet a város kikötőterületéről. A vállalat a képeket a weboldalára teszi fel, amelyet rendszeresen frissít. A weboldalra feltöltött képeken felismerhetők a kikötő területén sétáló emberek.
A tartós vagy rendszeresen ismétlődő feltétel alatt például azt érthetjük, amikor egy szépségklinika úgy dönt, hogy beépített kamerával ellátott kaputelefont telepít, hogy a klinika személyzete láthassa, kit enged be a lépcsőházba, ahol a klinika található. A kamera körülbelül öt másodpercre aktiválódik, amikor az ajtócsengő megszólal, vagy amikor a klinika recepciósa aktiválja a kamerát a klinikáról. Ez kamerás megfigyelés, mivel szisztematikus megfigyelésről van szó.
Mit kell tudnia, mielőtt belefog a kamerás megfigyelésbe?
Amikor egy vállalat kamerás megfigyelést végez, a vállalat adatkezelővé válik a kamerás megfigyeléssel kapcsolatban felmerülő személyes adatok kezelése tekintetében, és ezért a vállalatnak biztosítania kell, hogy a kamerás megfigyelés megfeleljen az adatvédelmi rendeletnek és a vonatkozó törvénynek. Ez többek között azt jelenti, hogy biztosítania kell, hogy a kamerás megfigyelésnek legyen jogalapja, ahogyan azt is, hogy a kamerás megfigyelés az általános adatvédelmi rendelet 5. cikkében foglalt elveknek megfelelően történjen. A személyes adatok feldolgozása akkor jogszerű, ha az adatkezelés az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ez nem élvez elsőbbséget a személyes adatok védelmét igénylő érintett érdekeivel vagy alapvető jogaival és szabadságaival szemben.
Ezen megállapítás több gyakorlati példán is bemutatásra kerül.
Az első esetben, egy fitneszközpontban komoly gondot okoz, hogy az öltözőszekrényeket lopás céljából feltörik. A fitneszközpont ezért egy olyan kamerát szeretne felszerelni, amely az öltözőben lévő szekrények közötti folyosót filmezni tudja A megfigyelés nem lenne legális, mivel a férfi öltözőhelyiségek használói gyakran vetkőznek le a kamerák által megfigyelt területen. A megfigyelés tehát olyannyira invazív lenne, hogy a megfigyelés célja nem áll arányban az eszközzel, és ezért nem elfogadható.
Azonban tegyük fel, hogy egy ruházati bolt térfigyelő kamerákat szeretne felszerelni az üzletben, hogy megakadályozza a további lopásokat az üzletből. A bűnmegelőzési célú kamerás megfigyelés kifejezetten meghatározott és jogszerű cél lesz.
Egy másik példában, egy vállalat kamerás megfigyelést szeretne bevezetni a vállalat hulladéktároló helyiségében, mert azt tapasztalja, hogy kívülállók használják a vállalat hulladéktároló helyiségét saját hulladékuk elhelyezésére. Ebben az esetben a kamerás megfigyelés az adatvédelmi szabályok értelmében nem lenne jogszerű. Ehelyett a vállalat a hulladéktároló helyiség lezárásával oldhatja meg a problémát.
Tájékoztatási kötelezettség
Ha egy vállalat kamerás megfigyelést alkalmaz, általában köteles tájékoztatni a megfigyelés alatt álló személyeket erről. Ez az adatvédelmi rendelet 14. cikkéből következik.
A tájékoztatási követelmény akkor alkalmazandó, ha a kamerás megfigyelést olyan helyeken vagy helyiségekben végzik, amelyekhez általános hozzáférés van, vagy a munkahelyeken.
Ez a korlátozás tehát túlmutat az általános forgalom számára használt területek televíziós megfigyelésének általános tilalmán.
Ezt az alábbi két példával illusztrálja a hatóság.
„A” személy úgy dönt, hogy kamerát telepít a nappalijába és a hálószobájába, mert fél a betöréstől és a lopástól. „A” személyt naponta látogatja a házi gondozószolgálat. Ebben az esetben „A” magánlakása munkahelynek minősül, mivel a házi gondozó szinte naponta jár oda, hogy elvégezze a munkáját. „A” -nak ezért vagy táblával, vagy más egyértelmű módon tájékoztatnia kell a megfigyelésről.
Egy „B” személy most vásárolt egy új nagyméretű televíziót, amely nagyon drága volt. Mivel az utóbbi időben sok betörés történt a környéken, „B” úgy dönt, hogy megfigyelőberendezést szereltet fel a nappaliban. „B” -n és családján kívül senki más nem tartózkodik rendszeresen a helyiségben. Két héttel azután, hogy „B” felszerelte a berendezést, egy ezermester érkezik, hogy megjavítsa a nappaliban lévő radiátort. Ez fél órát vesz igénybe. Ez nem munkahely, és „B” -nek nem kell táblákat kihelyeznie vagy más módon tájékoztatást adnia a megfigyelésről, mivel a mesterember nem végez rendszeresen munkát „B” otthonában.
A kamerás megfigyeléssel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségnek összhangban kell állnia az adatvédelmi rendelet 13. cikkével. A 13. cikk felsorolja, hogy az adatkezelő milyen információkat köteles az érintettnek nyújtani. Többek között tájékoztatást kell adni az adatkezelő személyazonosságáról és elérhetőségéről, az adatkezelés céljairól, a feldolgozott személyes adatok kategóriáiról, az adatok esetleges címzettjeiről, valamint arról, hogy mennyi ideig tárolják az adatokat.
Az általános adatvédelmi rendelet 13. cikke számos kivételt tartalmaz a tájékoztatási kötelezettség alól. Az adatkezelő csak akkor mulaszthatja el a tájékoztatási kötelezettség teljesítését, ha a kivételek közül egy vagy több alkalmazható. Az általános adatvédelmi rendelet 14. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerint az adatkezelő eltekinthet a tájékoztatás nyújtásától, ha az lehetetlen vagy aránytalanul nagy erőfeszítést igényelne.
A felvételekhez való hozzáférés joga
A hozzáférési jog az általános adatvédelmi rendelet 15. cikkéből következik, és azt jelenti, hogy az érintett jogosult arra, hogy az adatkezelőtől megerősítést kapjon arra vonatkozóan, hogy kezelnek-e rá vonatkozó személyes adatokat, és ha igen, hozzáférjen a személyes adatokhoz és az adatkezelésre vonatkozó információkhoz. Kivételes esetekben az érintett kérelmét el lehet utasítani, vagy a kérelem megválaszolásáért ésszerű díjat lehet felszámítani, ha a kérelem nyilvánvalóan megalapozatlan vagy túlzó, például ismétlődő jellegű.
Példa: Egy ügyfél hozzáférést kér a róla készült összes felvételhez egy nagy bevásárlóközpontból, amely naponta sok látogatót fogad. A hozzáférési kérelem megválaszolásához a bevásárlóközpont megkéri az ügyfelet, hogy adja meg az időpontot és a helyet, amikor az ügyfél a bevásárlóközpontban tartózkodott. Az ügyfél nem kívánja megadni ezt az információt. Az idő és a hely tisztázása nélkül a hozzáférési kérelem feldolgozásához a bevásárlóközpontnak az elmúlt 30 nap összes kamerás felvételét át kell néznie. A bevásárlóközpont ezért alkalmazhatja a túlzott mértékű kérelemre vonatkozó kivételt.
Mi vonatkozik arra az esetre, ha nem (csak) Ön a felelős a kamerás megfigyelésért?
Ha a vállalat a kamerás megfigyelés (egyes részeit) egy másik vállalatra, például egy biztonsági cégre kívánja bízni, tisztában kell lennie az adatvédelmi szerepekkel, tehát azzal, hogy ki az adatkezelő, és hogy a külső fél például adatfeldolgozó vagy önálló adatkezelő-e.
Példa: Egy ékszerész sorozatos betörések után kamerás megfigyelést szeretne bevezetni, hogy megelőzze az üzlet elleni további bűncselekményeket. Az ékszerész beszerez egy biztonsági cégtől megfigyelőberendezést, amely eljön és felszereli a berendezést az üzletben. A biztonsági cég csak a kamerák felállításáért felelős az üzletben és a későbbiekben nem kezeli a megfigyelésből származó felvételeket. Ebben az esetben az ékszerész az adatkezelő. A biztonsági cég nem adatfeldolgozó, mivel a biztonsági cég csak a kamerás megfigyelőberendezés felállításáért felelős, és nem kezel személyes adatokat a megfigyeléssel kapcsolatban.
A kamerás megfigyelés biztonságosabbá tétele
Mielőtt egy vállalat kamerás megfigyelést alkalmazna, meg kell vizsgálni, hogy ez kellően biztonságos-e. Ezért kockázatértékelést kell végezni annak megállapítására, hogy a megfigyelés milyen kockázatokat jelent a felvett személyekre nézve. ez többek között azt jelenti, hogy a vállalatnak kötelessége biztosítani, hogy a térfigyelő kamerák felvételeihez - mind a tárolt felvételekhez, mind az élőben történő megtekintéshez - illetéktelen személyek ne férhessenek hozzá. Például az élő televíziós megfigyeléssel ellátott képernyőket úgy kell elhelyezni, hogy azokat ne láthassák az ügyfelek, az alkalmazottak vagy mások.
Ezen túlmenően a kamerás megfigyelésről készült felvételeket úgy kell tárolni, hogy azokhoz csak olyan személyek férhessenek hozzá, akiknek erre munkájukhoz kapcsolódóan szükségük van.
Ezért a felvételekhez való hozzáférés ellenőrzését be kell vezetni, például a felhasználói jogok kezelésével, jelszavas védelemmel, többfaktoros bejelentkezéssel és hasonlókkal. Gondoskodni kell arról is, hogy a felvételeket tároló rendszerek tűzfalakkal és hasonló technikai biztosítékokkal legyenek védve.
A bevezetett technikai biztonsági intézkedések támogatása érdekében fontos olyan intézkedéseket is bevezetni, mint például iránymutatásokat és eljárásokat, hogy az alkalmazottak tudják többek között, hogy mikor férhetnek hozzá a felvételekhez, és mire használhatják azokat.
