Így változnak a tb-szabályok július 1-étől

2020. július 1-jén hatályba lépett a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény, az új Tbj, amely számos vonatkozásban változatlanul átvette a régi Tbj. és a végrehajtásáról szóló rendelet szabályait, viszont számos vonatkozásban jelentős újdonságot hozott a foglalkoztatók életébe. 

Egységes társadalombiztosítási járulék bevezetése

Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, 2020. július 1-jétől egységes 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék lép a 10 százalékos nyugdíjjárulék és a 8,5 százalékos egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék helyébe.
A 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék mellett megmarad a 10 százalékos nyugdíjjárulék, amelyet meghatározott ellátások után kell fizetni annak érdekében, hogy a nyugellátások megállapítása során ezen ellátások folyósításának időtartama szolgálati időként figyelembe vehető legyen. Ilyen pl. a gyermekgondozási díj (GYED), a gyermekgondozást segítő ellátás (GYES), a gyermeknevelési támogatás (GYET), a gyermekek otthongondozási díja (GYOD), az ápolási díj (ÁP). Nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett továbbá a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tag, az álláskeresési támogatásban részesülő személy, valamint az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy. A nyugdíjjárulék mértéke változatlanul 10 százalék.

Járulékmentes lett a nyugdíjas foglalkoztatás

2019. január 1-jétől már mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól a saját jogú nyugdíjas személy munkaviszonyban történő foglalkoztatása. Ahogyan azt ugyancsak külön cikkben elemeztük, az új Tbj. hatályba lépésével járulékmentessé vált a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatása bármilyen biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban, tehát pl. egy megbízási jogviszonyban, vagy egy vezető tisztségviselői jogviszonyban.
A módosítás következtében a saját jogú nyugdíjas a társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék megfizetése alól is mentesül. Vagyis a módosítás folytán kedvezően változik a közteher kötelezettség, mivel már kizárólag a 15 százalékos személyi jövedelemadó terheli a járulékalapot képező jövedelmet.
A módosítással egyidejűleg módosul a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény is. 2020. július 1-jétől a saját jogú nyugdíjas részére bármilyen jogviszonyban az összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításnál figyelembe vett jövedelem után már nem terheli a kifizetőt a szociális hozzájárulási adó.
Érdemes megemlíteni, hogy a módosítás eredményeként megszűnik a kereső tevékenységet folytató nyugdíjas baleseti ellátásra, illetve nyugdíjnövelésre való jogosultsága, és 2020. július 1-jével hatályon kívül helyezésre került az a rendelkezés is, amely szerint a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban részesülő személy, valamint a legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkező öregségi nyugdíjas nő az ellátás folyósítása mellett biztosítási jogviszonyban áll, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a minimálbér havi összegének tizennyolcszorosát. Ezen rendelkezés hatályon kívül helyezésével lényegében az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt és után is korlátozás nélkül folytathatnak kereső tevékenységet a saját jogú nyugdíjasok, a megszerzett jövedelem nem befolyásolja a nyugdíj folyósítását.

Járulékmentes lett a nyugdíjas egyéni és társas vállalkozói jogviszony

Az új Tbj. szerint 2020. július 1-jétől nem terheli a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozót a 10 százalékos nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség, illetve nem terheli egyéni vállalkozó esetén az egyéni vállalkozót, társas vállalkozó esetén a társas vállalkozást az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség.
Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozónak változatlanul az a személy minősül, aki a vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjas személyként folytatja, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó jogállását nem befolyásolja, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.

Kedvezőbb lett az egyéni és társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége

Az új Tbj. az egyéni és társas vállalkozók járulékfizetési szabályait változatlanul hagyta, de a főállású vállalkozók esetében a járulékfizetési alsó határt egységesen a minimálbér összegében állapította meg. Ez a változás azért kedvező, mert a korábban hatályos szabályok szerint a nyugdíjjárulékot a minimálbér 100 százaléka, az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot a minimálbér 150 százaléka után kellett megfizetni.
Érdemes kiemelni, hogy az egyéni és társas vállalkozók esetében a szociális hozzájárulási adó alapja – változatlanul – legalább a minimálbér 112,5 százaléka.

Minimum járulékalap bevezetése a munkaviszonyban

A Tbj. új szabálya szerint munkaviszony, illetve munkaviszonnyal azonos megítélés alá eső jogviszony esetében van egy járulékfizetési alsó határ, amely havonta legalább a minimálbér 30 százaléka, ami a 2020. évi minimálbér alapulvételével 48.300 Ft. Ez a szabály a szociális hozzájárulási adóról szóló törvénybe is bekerült, így munkaviszony, illetve munkaviszonnyal azonos megítélés alá eső jogviszony esetében havonta legalább a minimálbér 30 százaléka után meg kell fizetni a szociális hozzájárulási adót is.
A járulékfizetési alsó határ számítása során lehetőség van arányosításra, illetve vannak mentesítő szabályok. Így figyelembe kell venni, 
- ha a biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg,
- ha a biztosítási jogviszony a hónap egészében nem áll fenn, mert pl. szünetel a biztosítás,
- ha az adott hónapban a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben részesül, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. 
A járulékfizetési alsó határra vonatkozó rendelkezést akkor nem kell alkalmazni, ha a munkaviszonyban álló személy gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermeknevelést segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, illetve a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban, a szakképzésről szóló törvény szerint szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató.

Figyelem!
A Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvény elhalasztotta a munkaviszony esetében a járulékfizetési alsó határ utáni járulékfizetésre vonatkozó szabályok alkalmazásának kezdő időpontját. Ennek megfelelően a járulékfizetési alsó határ és a ténylegesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem közötti különbözet után fennálló társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget 2020. július és augusztus hónapra vonatkozóan még nem kell teljesíteni. Ezekben az esetekben a járulékalapot képező jövedelmet az általános szabályok szerint kell megállapítani.

A Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvény módosított továbbá a járulékfizetési alsó határra vonatkozó eredeti szabályozáson, mely szerint a munkáltató köteles a járulékfizetési alsó határ és a ténylegesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem közötti különbözet után fennálló társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni, amennyiben a tényleges járulékalapot képező jövedelemből nem vonható le a járulékkötelezettség.

Járulékalap megállapítás szja-előleg hiányában

Az új Tbj. rendelkezik arról, hogy amennyiben nemzetközi szerződés alapján Magyarországnak nem áll fenn adóztatási joga, vagy kettős adózást kizáró egyezmény hiányában adóelőleg megállapítási kötelezettség nem keletkezik, akkor járulékalapot képező jövedelem
a)    az alapbér, de legalább a tárgyévet megelőző év július hónapjára a Központi Statisztikai Hivatal által a teljes munkaidőben alkalmazásban állók tekintetében közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset, vagy
b)    a tevékenység ellenértékeként a tárgyhónapban megszerzett – munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt – jövedelem, ha az nem éri el az a) pont szerinti összeget.

Változik az őstermelők járulékfizetési kötelezettsége

A mezőgazdasági őstermelők járulékfizetési kötelezettsége változik, de a változtatás célja az volt, hogy ne változzon a járulékkötelezettség összege a régi Tbj. szabályaihoz képest. Ennek megfelelően a mezőgazdasági őstermelő a minimálbér helyett a minimálbér 92 százalékának megfelelő összeg után fizeti a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot.
Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő e tevékenységből származó, a tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg az Szja tv. szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt (a 2020. évben a 8 millió forintot), akkor a mezőgazdasági kistermelő az őstermelői tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének már nem a 20 százaléka, hanem 15 százaléka után fizeti a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot.
A mezőgazdasági őstermelő mindkét esetben választhat magasabb járulékalapot a korábbi szabályozással megegyezően.

Járulékalap a felszolgálási díj, de nem járulékalap a borravaló

A felszolgálási díj és az ún. "borravaló" kapcsolatát és adóügyi megítélését ugyancsak több ízben elemeztük. A korábban hatályos szabályozás szerint is járulékalapot képező jövedelemnek minősült a felszolgálási díj, de a foglalkoztatottnak nem kellett utána nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizetni. A felszolgálási díj után – a foglalkoztatott helyett – a foglalkoztató fizetett 15 százalékos nyugdíjjárulékot. Az új Tbj. szerint a felszolgálási díjat 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék terheli, amelyet immár a foglalkoztatott köteles megfizetni. Ennek eredményeként a felszolgálási díj a nyugellátás megállapítása és más ellátások során is figyelembevételre kerül a jövőben.
Kiemelendő, hogy a felszolgálási díjat továbbra sem terheli személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási adó.
A régi Tbj. szerint járulékalapot képező jövedelemnek minősült a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló is. Az új Tbj. szerint azonban ez a jövedelem már nem minősül járulékalapot képező jövedelemnek, tehát nem keletkezik járulékfizetési kötelezettség.

Új rendszer az egészségügyi szolgáltatási járulékkötelezettség teljesítésében

A társadalombiztosítási rendszerben – változatlanul – egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett az a belföldi személy, aki nem biztosított, és nem jogosult egészségügyi szolgáltatásra sem a Tbj. rendelkezése alapján, sem a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve a nemzetközi egyezmények rendelkezései alapján, és a biztosítási jogviszony vagy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsági feltétel megszűnését követően „passzív jogon” sem jogosult az egészségügyi szolgáltatásokra.
A több kérdést is felvető korábban hatályos rendszerben a járulékfizetési kötelezettséget be kellett jelenteni az állami adóhatóságnál, amelynek alapján a járulékfizetési kötelezettség előírásra került. 
Az új Tbj. szerint a kötelezettséget az adóhatóság a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatszolgáltatása alapján automatikusan előírja az adószámlán, és erről tájékoztatást küld a járulékfizetésre kötelezettnek. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélynek – a korábbi gyakorlattól eltérően – a fizetési kötelezettségét főszabály szerint nem kell bejelentenie az adóhatósághoz. A jogszabályi rendelkezések értelmében a járulékfizetésre kötelezett magánszemélynek kizárólag akkor kell bejelentkeznie az állami adóhatósághoz, ha a NAV valamely oknál fogva a biztosítási jogviszonya vagy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága megszűnéséről nem értesült, és a fizetési kötelezettségét nem írta elő.
Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség akkor szűnik meg, ha a magánszemély biztosítási jogviszonyt létesít, vagy egyéb jogcímen jogosultságot szerez az egészségügyi szolgáltatásra. A kötelezettség megszűnéséről a NAV szintén értesítést küld.
Fontos új szabály, hogy amennyiben a járulékfizetésre kötelezett személy a járulékfizetési kötelezettségét nem teljesíti, és az ebből keletkező hátralék összege meghaladja az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összegének hatszorosát (az eredeti javaslat szerint háromszorosát), vagyis a 46.260 forintot, akkor a TAJ szám az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele vonatkozásában érvénytelenné válik, az egészségügyi szolgáltatás térítésmentesen nem vehető igénybe. 

Lezárva: 2020. július 8.