Az életvitelszerű lakáshasználat igazolása

dr. Balás Endre Dátum Legutoljára frissítve: 2023.02.05

Olvasási idő: 8 perc


Ez a tartalom 497 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak. Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.

2023. január 1-től módosult a helyben lakó és a helyben lakó szomszéd földforgalmi törvény szerinti fogalma. A „helyben lakás” igazolásának módjával kapcsolatban utóbb a Kúria is tett megállapításokat.

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) új előírása alapján helyben lakó az a természetes személy, akinek az életvitelszerű lakáshasználatának helye legalább három éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adásvételi, a csere- vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik, és a helyben lakó szomszéd tekintetében is az életvitelszerű lakáshasználatának helyét kell figyelembe venni a jövőben (5. § 9. pont). 
A módosítás a Földforgalmi törvény és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény összhangjának megteremtését szolgálta. Az 1992. évi LXVI. törvény alapján ugyanis 2022. január 1-től a lakóhelynek már nem fogalmi eleme a tényleges, életvitelszerű ottlakás, a lakóhely annak a lakásnak vagy szállásnak a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál. A tartózkodási hely pedig annak a lakásnak a címe, ahol a polgár - a lakóhely-változtatás szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. 

 
 

Az 1992. évi LXVI. törvény 26/A. § (1) bekezdése alapján jogszabály valamely jogosultság adott hellyel összefüggő gyakorlása feltételeként előírhatja a tartózkodási hely bejelentését, vagy az életvitelszerű ottlakás tényének egyéb módon való igazolását. A törvény azt is előírja, hogy ha jogszabály valamely jogosultság vagy kötelezettség tekintetében eltérően nem rendelkezik, ellenkező bizonyításáig a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének a bejelentett lakóhelyét kell tekinteni, ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor. Az életvitelszerű lakáshasználat helyének vizsgálata a Földforgalmi törvény alkalmazása során a mező- és erdőgazdasági földekre vonatkozó elővásárlási- és előhaszonbérleti jog gyakorlása tekintetében bír jelentőséggel.

A Kúria az 5/2022. számú jogegységi határozatában a „helyben lakás” igazolásának módjával kapcsolatban tett megállapításokat. A határozat ugyan a Földforgalmi törvény 2021. december 24. napját megelőzően hatályos rendelkezéseit vizsgálta, azonban elvi tartalma miatt az új szabályok tekintetében is irányadónak tekinthető. A Kúria a határozatban megállapította, hogy mivel a „helyben lakó” fogalom nem nyilvántartási állapotot, hanem a megszerezni kívánt földre vonatkozó valós, tartós kapcsolatot jelöl, az életvitelszerű lakáshasználat igazolása nem korlátozódhat a lakcímet igazoló hatósági igazolás (lakcímkártya) vagy a lakcímnyilvántartás adataira. 

A lakcímkártya ugyanis csupán a bejelentett lakcímet igazolja, ezért az életvitelszerű ottlakás igazolására nem alkalmas, nem tükrözi az elővásárlásra jogosult és a megszerezni kívánt föld közötti tényleges kapcsolatot. 

A „helyben lakó” és „helyben lakó szomszéd” fogalma viszont nem igazgatási kategória, hanem tényhelyzetre vonatkozik. A jogegységi határozat szerint a lakáshasználat életvitelszerűségének fennállása a lakcímkártya helyett így a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolható hitelt érdemlően, amely azt igazolja, hogy az ügyfél három éve életvitelszerűen a hatósági bizonyítványban megjelölt településen él. 

A Földforgalmi tv. előírja, hogy az elfogadó jognyilatkozathoz csatolni kell az elővásárlási- illetve az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat (Földforgalmi törvény 21. § (5) bekezdés, 49. § (4) bekezdés), melyek hiányában az elővásárlási- illetve előhaszonbérleti jog gyakorlásával kapcsolatban tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az elővásárlási-, előhaszonbérleti jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna (21. § (9) bekezdés, 49. § (6) bekezdés). Ebből következik, hogy a helyben lakás tényét igazoló hatósági bizonyítványt is csatolni kell a benyújtott jognyilatkozathoz. A Kúria arra is rámutatott, hogy az ügyben eljáró mezőgazdasági igazgatási szerv nem hívhatja fel az elővásárlási-, előhaszonbérleti jog jogosultját az elmaradt hatósági bizonyítvány pótlólagos benyújtására, továbbá a hatósági bizonyítvány pótlására egy esetleges per során sincs lehetőség. A hatósági bizonyítvány csatolásának elmulasztása tehát jogvesztő, a dokumentum a későbbiekben nem pótolható.

Az életvitelszerű lakáshasználatot igazoló jegyzői hatósági bizonyítványban foglaltakat azonban a másik fél a mezőgazdasági igazgatási szerv határozata ellen indított közigazgatási perben vagy az adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló polgári perben vitathatja. 
A per során ilyen esetben a bizonyítási teher annak a félnek az oldalán van, aki a hatósági bizonyítványba foglaltakat vitatja. Neki pedig azt kell bizonyítania, hogy az elővásárlási jogát gyakorló személy nem él három éve életvitelszerűen a hatósági bizonyítványban megjelölt településen. A bíróság az életvitelszerű lakáshasználat tényleges helyének megállapítása érdekében bármely alkalmas bizonyítási eszközt figyelembe vehet.