Bejelentkezés

Ez a tartalom 122 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Ezt vizsgálják az ellenőrök a kereskedelmi ágazatban

A tavaszi-nyári időszakban sor került a kereskedelmi ágazatban működő munkáltatók foglalkoztatási gyakorlatát érintő célvizsgálatra. Középpontba kerültek a piacok, vásárok, de történtek ellenőrzések ruházati boltban, díszállat-kereskedésben, illatszerüzletben, gazdaboltban, virágüzletben és optikai üzletben is.

A foglalkoztatók folyamatos ellenőrzése többszörös célt szolgál, egyrészről segít feltárni a munkáltatók által alkalmazott helytelen joggyakorlatot, ágazatonként eltérő tipikusnak mondható szabálytalanságokat, másrészről tudatosítja a munkáltatókban a hatóság jelenlétét. Az ellenőrzések történhetnek bejelentések alapján, de az illetékes Minisztérium évről évre közzéteszi ellenőrzési tervét, melyben célzott ellenőrzések is meghatározásra kerülnek. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzése alkalmával a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményeinek foglalkoztató általi megtartását ellenőrzi.

A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés szempontjából minimumkövetelménynek kell tekinteni:

  • a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése körében
  • -a jogviszonyt létesítő jognyilatkozat alakszerűségére és kötelező elemeire, 
  • -a jogviszony létesítésével kapcsolatos életkori feltételekre, a gyermekmunka tilalmára,
  • -a jogviszonyt létrehozó szerződés kötelező tartalmi elemeire, 
  • -a foglalkoztató, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti írásbeli tájékoztatási kötelezettségére, 

 

  • a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével, megszűnésével, megszüntetésével összefüggő bejelentési kötelezettségre,
  • a nők, a fiatal foglalkoztatottak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos külön rendelkezésekre,
  • a munka- és pihenőidőre, 
  • az ellenérték megfizetésére, 
  • a jogviszony megszűnésével összefüggő igazolások kiállítására és kiadására, az elszámolás megtörténtére,
  • a munkaerő-kölcsönzésre, valamint a munkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére vonatkozó szabályok megtartását.

A kiskereskedelmi ágazatot a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság folyamatosan ellenőrzi, de a tavaszi időszakban sor került az ágazatban működő munkáltatók foglalkoztatási gyakorlatát érintő célvizsgálatra is, a kapcsolódó jelentés a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság oldalán is megtalálható. Ellenőrzésre kerültek piacok, vásárok, történtek ellenőrzések ruházati boltokban, díszállat-kereskedésben, illatszerüzletben, gazdaboltban, virágüzletben, optikai üzletben is. 
A kereskedelmi ágazat esetében nem beszélhetünk tipikus jogsértésről, mint például az építőiparban a feketefoglalkoztatás. Ezen a területen a jogsértések nagyobb szórást mutatnak, bár itt is vannak gyakrabban előforduló hiányosságok. A következőkben tekintsük át a hatóság által feltárt leggyakoribb hibákat!

A célvizsgálat fő iránya

Az ellenőrzés alkalmával vizsgálták a jogviszonyok rendezettségét, 

  • különösen a munkaszerződések írásba foglalását, a bejelentés nélküli, színlelt foglalkoztatást, a munkaerő-kölcsönzéssel, valamint a harmadik országból érkező munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatos szabályok megtartását,
  • a munkabér mértékére, védelmére vonatkozó rendelkezések betartását,
  • a minimálbér, garantált bérminimum biztosítására vonatkozó feltételeknek való megfelelést,
  • a munkavállalókat érintő megfelelő pihenőidő érvényesülését,
  • a munkaidőre, valamint az ezzel összefüggő adatokhoz kapcsolódó nyilvántartási kötelezettség megtartását.

Még mindig sok a hiányosság

Most is elmondható, ami az ismétlődő ellenőrzések során általános tapasztalat, hogy még mindig sok a hiányosság. Az ellenőrzések a munkáltatók 78%-ánál tártak fel valamilyen munkaügyi jogsértést. Az arány magasnak mondható, melynek egy részét adják a munkáltatók hiányos ismeretei, sok esetben gyakori a könyvelő és munkáltató egymásra mutogatása, akár a nem megfelelő kommunikációból adódóan, de sajnos többször elmondható a szándékosság is. A munkáltatók egy része tisztában van azzal, hogy bizonyos hiányosságok feltárása csak ritkán von maga után súlyos szankciót, ezért több esetben nem fordítanak rá kellő figyelmet, vagy szándékosan nem tartják meg a rendelkezéseket, mivel egy esetleges szankció sok esetben anyagilag kevésbé fájó, mint a szabályok megtartása.

Feketefoglalkoztatás

A vizsgálat egyik kiemelt célpontja a feketefoglalkoztatás feltárása volt, mely a kereskedelemben is előfordul, de nem meghatározó szabálytalanság. Ez most is igazolódott. Jóval 10% alatt volt azon munkavállalók száma, akiknek jogviszonya rendezetlen volt. Ez köszönhető egyrészről annak, hogy az építőiparral ellentétben, a munkaterületek nem eldugott, lezárt területeken találhatók. Itt a munkavállalók pénztárgépet használnak, árut vesznek át, vevőkkel foglalkoznak stb. A feketefoglalkoztatás helyett gyakoribb a teljes munkaidejű munkavégzés ellenére történő részmunkaidős bejelentés. A foglalkoztatók sokszor élnek a kedvezőbb közteherfizetéssel és kevesebb adminisztrációval járó egyszerűsített foglalkoztatással, főleg az alkalmi rendezvények, kitelepülések alkalmával. Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében a bejelentéssel foglalkoztatott munkavállalók többségével – annak ellenére, hogy a jogszabály nem teszi kötelezővé – egyszerűsített munkaszerződést is kötöttek. A foglalkoztatók arra hivatkoztak, hogy azért kötnek egyszerűsített munkaszerződést, mert így mentesülnek a munkaidő-nyilvántartás vezetésétől és a kifizetett munkabérek elszámolásáról kiadott írásbeli tájékoztatások kiadásával kapcsolatos adminisztrációtól. Ugyanakkor a kisebb létszámot foglalkoztató munkáltatók alkalmi foglalkoztatása mindig magában hordozza a „feketemunka” veszélyét. A harmadik országbeli állampolgárok szabálytalan foglalkoztatásra vonatkozóan nem tártak fel a hatóságok hiányosságot.

Tipikus jogsértések

A kereskedelemben az egyik leggyakoribb szabálytalanság a munkaidő-nyilvántartással, munkaidővel, főként a munkaidő-beosztással összefüggő hiányosság. A nyilvántartási kötelezettség megszegése sok esetben valósul meg. Lehet hiányos a nyilvántartás, hamis, valamint az is előfordul, hogy nem áll rendelkezésre egyáltalán kapcsolódó nyilvántartás. A szabálytalanságnak nincs hangsúlyos megvalósulási formája az ágazatban. A munkaidő-nyilvántartás teljes hiánya vagy a munkaidő-nyilvántartáshoz kapcsolódó valótlan adatok rögzítése közel azonos arányban fordult elő. 

Általános probléma, hogy sok esetben mind a munkáltató, mind a munkavállaló felesleges, plusz adminisztratív tehernek érzi a munkaidő-nyilvántartás vezetését. Sokszor szándékosan nem vezetik, mivel a valóságot fedő nyilvántartás több esetben nagyobb munkaügyi jogsértést eredményezne, mind a munkaidővel, mind a pótlékfizetéssel összefüggő szabálytalanságok megállapíthatók lennének. 
Többször találkozni nyitvatartási időhöz igazodó jelenléti ívekkel, holott a munka törvénykönyve egyértelműen meghatározza a munkaidő fogalmát, melynek értelmében ez megegyezik a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időszakkal, valamint ide tartozik a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. (Előkészítő vagy befejező tevékenységnek számít minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni.) Tipikus ilyen sokszor nem nyilvántartott tevékenységek: kasszanyitás, -zárás vagy például a takarítás, melyek legtöbbször napi szinten előfordulnak.
Még mindig előfordul ,,a borítékban kapott pénz”, mellyel összességében a munkavállaló nem feltétlenül kap kevesebbet, mintha minden pótlék el lenne számolva. Ezáltal az elszámolt béren felüli összeg adózás nélkül kerül a munkavállalókhoz. Akik sokszor nem érzik a különbséget, a hátrányát, nem tulajdonítanak jelentőséget az adózatlan összegnek. Ezen összegek hosszú távú hátrányaival nem számolnak, így sok esetben a valóságot nem fedő munkaidő-nyilvántartások a munkavállaló, valamint a munkáltató közös megegyezésének eredményeként születnek. Mindezek főként a kisebb vállalkozásokat érintő problémák, az áruházláncoknál ez nem fordul elő. Kettős nyilvántartással a kereskedelemben nem, vagy csak nagyon ritkán lehet találkozni. A tényleges foglalkoztató személye a kereskedelemben szinte minden esetben beazonosítható, nem úgy, mint egyes iparágakban (pl. építőipar, vagyonvédelem). Nincsenek köztes cégek, alvállalkozói láncolatok, amelyek nehezítenék a munkáltató személyének beazonosítását.
Sokszor jellemzők a munkavállalók beosztásához kapcsolódó szabálytalanságok, annak ellenére, hogy az Mt. külön részben rendelkezik a munkaidő-beosztás szabályairól. Mindezek értelmében a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltatónak kell megállapítani. A munkaidő munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén egyenlőtlenül is beosztható.  A munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban írásban kell, hogy közölje a munkavállalókkal. Közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.  A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja.

Előzők alapján helytelen az ellenőrzések alkalmával feltárt azon gyakorlat, hogy a munkáltatók vagy szóban adtak tájékoztatást a munkaidő-beosztásról a dolgozóknak, vagy engedték, hogy a dolgozók saját maguk, egymás között beszéljék meg a beosztást, de ezt szintén nem rögzítették írásban. Előfordult, hogy a munkáltató nem is nagyon találkozott a dolgozókkal. A kikötés részéről az volt, hogy „az üzletben a nyitvatartási idő alatt mindig legyen valaki”. A munkáltató a munkaidő-beosztással, munkarenddel nem foglalkozott. 
A munkáltatók egy része még mindig nem fektet kellő hangsúlyt a beosztás írásbeli közlésére, ennek általános oka, hogy a foglalkoztatók nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget, illetve vannak olyan munkáltatók, aki nem értik (vagy legalábbis nem akarják érteni) ennek lényegét. Vannak olyan munkáltatók is, akik tudatosan nem készítenek beosztást, tisztában vannak ennek munkaügyi jelentőségével és jól tudják, hogy a munkaügyi jogsértések bizonyításának egyik dokumentuma (például a beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzést bizonyíthatja, aminek következményeként szabadidő vagy bérpótlék járna a munkavállalónak).

Szintén tipikus szabálytalanság, hogy a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontja nem kerül meghatározásra. Sok esetben a munkáltatók szerint ez csak adminisztratív hiba, ennek jelentősége viszont ennél nagyobb. Amennyiben a munkavállaló nincs tisztában ezen időpontokkal, úgy számára ellenőrizhetetlenné válik például a munkaidőkereten túli munkavégzés, így annak ellentételezésétől is eleshet. Jellemzően általában egy hónapos kereteket alkalmaznak, a munkáltatónak sokszor egyértelmű a naptári hónaphoz igazodó munkaidőkeret, nem úgy, mint a munkavállalóknak.  Az Mt. a havi időszaknál hosszabb időtartamot is enged lehetőségként. A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet. A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét lehet a megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében, a készenléti jellegű, továbbá a törvényben meghatározott munkakörben foglalkoztatott munkavállalók esetében. 
A kiskereskedelemben gyakran előfordul, hogy nem tudják a munkáltatók a jogszabályi előírásnak megfelelően alkalmazni a munkaidőkeretet, így annak rugalmas oldalát sem használják ki, pl. a munkaidő beosztása során. Jellemző, hogy a munkavállalók keretszerűen, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgoznak, de nem tudatosult a munkaidőkeret használata, így az időtartam meghatározásának sem tulajdonítanak jelentőséget sem a munkáltató, sem a munkavállalók. Sokszor a munkaszerződésekben automatikusan rögzítik a munkaidőkeret alkalmazását, de ennek további vonzatával, jelentőségével a munkáltató nem foglalkozik. A munkavállalók jelentős része csak az alapbér rögzítését nézi meg a munkaszerződésben, a szerződés többi részét nem olvassa el, csak aláírja.

Munkabért érintő szabálytalanságok

A hiányok főleg a kisebb vállalkozások körében fordulnak elő, mely sok esetben abból adódik, hogy a vállalkozók nem rendelkeznek mélyreható ismeretekkel a bérpótlékok alkalmazása kapcsán. Sok esetben feltételezik, hogy abban az esetben, amikor a munkavállaló be van jelentve, azzal eleget tettek minden kötelezettségüknek. A munkáltató által szolgáltatott hiányos adatok alapján a könyvelők, bérszámfejtők sem tudnak pontos elszámolást készíteni. Sokszor fedezhető fel hiányosság a rendkívüli munkaidő kapcsán, mikor milyen pótlék, szabadnap jár a munkavállalónak.  Tény, hogy a kisvállalkozások helyzetét nehezíti, hogy sokszor az ügyvezetőnek kellene mindennel tisztában lennie, mindamellett, hogy a vállalkozás szakmai vezetését is ellátja. 

Pihenőidőt érintő problémák

Ezt érintő szabálytalanságok nem jellemzőek, de meg kell említeni, hogy a munkaközi szünet vet fel problémákat, főleg abban az esetben, ahol egy alkalmazott van, és az üzlet jellege a forgalom miatt nem teszi lehetővé az ebédidő igénybevételét. Ebben az esetben munkaközi szünet nincs, vagy nem a jogszabály szerinti mértékű. Kisebb településeken az üzletek délben bezárnak egy órára, így biztosítva a munkavállaló számára a munkaközi szünetet. Forgalmasabb időszakokban a munkaközi szünet kiadását igyekeznek speciális módon megoldani a munkáltatók, például megengedik a kasszában ülő munkavállalónak, hogy ott egyen, csak ne hagyja el a munkaterületet, illetve a munkaközi szünetet csak a minimális egészségügyi szükségletek elvégzésére korlátozza.

Jogkövető szerkesztőség (2022-07-27)