Az a bizonyos burnout, avagy elkerülhető-e a kiégés?

A kiégés mindazonáltal jellemzően azokban a munkakörökben gyakori, ahol másokat gondoznak, vagy ahol sok az emberek közötti interakció.

Annak ellenére, hogy a jelenség nagyon gyakori, méltatlanul keveset beszélünk arról, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben, és hogyan lehet megelőzni.

A tünetek mindeközben csendben mérgezik a személyt és a környezetét egyaránt.

De mit is jelent maga a burnout?

A kiégés-szindróma alapvetően a hosszútávú érzelmi megterhelés hatására jön létre. Ilyenkor a személyben olyan krónikus stressz keletkezik, amit nem tud sikeresen kezelni. Sokan mentális betegségként definiálják, azonban sokkal inkább egy munkahellyel összefüggő jelenség, amely fizikai, mentális és érzelmi kimerüléssel jár. Hatására a teljesítmény jelentősen csökken, nagyobb eséllyel hibázunk, és ez blokkolja a kreativitásunkat is. Sőt, még a rövidtávú memóriát is negatívan befolyásolja.

A kiégésnek számos oka lehet. Ilyen lehet, ha valakinél nagy a túlterheltség, kevés a támogatás, vagy ha nem kap elég figyelmet, nem díjazzák az erőfeszítéseit. Kialakulhat ugyanakkor a munkakörnyezet miatt is, ha például alacsony az illető kontrollérzete, igazságtalan a bánásmód, vagy mérgezők a munkahelyi kapcsolatai. Ilyenkor a személy hosszú időn keresztül folyamatosan olyan stresszt él meg, amelyet nem tud megfelelően feldolgozni.

A munkahelyi stressz mindennapos dolog, így a kérdés inkább az, hogy mennyi ideig áll fenn.

Ha csak rövid ideig tart, vagy egy fontos cél elérése következtében alakul ki, akkor kisebb a lehetősége a kiégésnek. Amennyiben viszont tartósan fennáll cél nélkül, akkor nagy eséllyel juthatunk ide.

A burnoutnak nem csak egyéni szinten vannak jelentős következményei, hanem szervezeti szinten is. Azokon a munkahelyeken, ahol a nem megfelelő környezet miatt sok a kiégés, több mint másfélszeresére nő a betegszabadságok száma, míg a depresszió kockázata közel háromszorosára. Az érintetteknél megjelenhetnek különböző kontraproduktív viselkedésformák, akár drog- és alkoholfüggőség is. Emellett megnő az esélye a magas vérnyomásnak és a cukorbetegségnek is a dolgozók körében. Alacsonyabb lesz a munkahelyi elégedettségük, és kialakulhatnak náluk különböző stressz tünetek, mint az álmatlanság, a fejfájás, vagy különböző izomfájdalmak.

Segítség! Tűz van!

Könnyen felmerülhet a kérdés, hogy mégis honnan fogod észrevenni, ha esetleg te vagy kiégve? Hiszen a hal sem látja, hogy a vízben van. Meglehet, hogy mi sem vesszük magunkon észre a jeleket. Az egyik leggyakoribb, amiről mesélnek az érintettek a szindróma kapcsán, a folyamatos üresség érzés és apátia. A reménytelenség érzéséről számolnak be és arról, hogy bármit tesznek, mindig fáradtak. Épp emiatt gyakran összekeverik a fogalmat a depresszióval. Ha azt érzed, hogy a munkahelyi teljesítményed a korábbihoz képest jelentősen rosszabb, és hogy rosszullét kap el, ha arra gondolsz, hogy be kell menned minden munkanap előtt, akkor érdemes feltenni magadnak a következő kérdéseket:

• Mi az, ami feltölt, ami motivál a munkakörömben nap mint nap?
• Milyen pozitív érzéseim kapcsolódnak a munkahelyemhez?
• Hogyan hatna rám, ha egyik pillanatról a másikra azt mondanák, hogy már nem csinálhatom azt, amit jelenleg csinálok?

Ha ugyanis már egyáltalán nincs olyan tényező a munkánkban, ami pozitív érzéssel tölt fel bennünket, vagy amiből töltekezni tudnánk, az erős indikátora lehet annak, hogy dolgunk van a témában. Amennyiben pedig azt érezzük, hogy inkább megkönnyebbülnénk és felszabadulnánk a béklyóinkból, ha hirtelen kivennének bennünket a pozíciónkból, akkor bizony fontos átgondolnunk, hogy mi az, amin változtatni tudunk. Az a személy, aki kiégett, a fizikai és mentális kimerülés állapotában van. Gyakran érez dühöt, ingerültséget és egyre többször nyilvánul meg negatívan, cinikusan a munkahelyével kapcsolatban. Ebből pedig nem egyszerű kimozdítani.

A burnout visszafordítása éppen azért nehéz, mivel ilyenkor arról számolnak be az érintettek, hogy kezdik elveszíteni a kontrollt. Ezért sokszor nehezen ragadják vissza magukhoz újra a gyeplőt és tesznek azért, hogy jobb legyen a helyzetük. Könnyen beleragadnak ilyenkor ebbe a negatív spirálba, hiszen azt gondolják, hogy nem ők irányítják a körülményeket, ezért úgy érzik, nem is tudnak tenni azért, hogy jobb legyen nekik. Így fontos, hogy kérjünk minél többször visszajelzést magunkra nézve, hiszen meglehet, hogy a környezetünk már látja azt, amit mi még nem, vagy csak nem szeretnénk magunknak beismerni. Ha pedig azt vesszük észre, hogy valaki a kiégés jeleit mutatja, akkor beszéljünk vele és próbáljuk támogatni. Meglehet, hogy ő még nincs is ennek tudatában.

A tűzvész elkerülése

Szerencsés esetben nem csak akkor foglalkozunk a burnouttal, ha már nagy a baj. A prevenció ugyanis nagyon fontos, mivel a mindennapok mókuskereke könnyen belesodorhat minket ebbe a helyzetbe. A munkavállalónak és a munkáltatónak is felelőssége van ugyanis abban, hogy ne alakuljon ki ez a helyzet. Nézzük meg először, hogy egyénileg mi az, amit tehetünk.

Az egyik legfontosabb, hogy időről időre nézzünk rá a munkánkra külső szemmel, és gondoljuk át azokat a szempontokat, amelyek adott esetben a kiégés okai lehetnek.

• Megfelelő mennyiségű feladatom van?
• Összhangban vannak a képességeim a munkámmal?
• Kapok támogatást a felettesemtől?
• Vannak pozitív, támogató kapcsolataim a munkahelyen?
• Tudom, hogy pontosan milyen feladatokért felelek és mit várnak el tőlem?

Ha úgy érezzük, hogy valamelyik pontnál probléma van, akkor próbáljunk meg tenni a változásért! Így a kontroll nálunk marad. Beszéljünk a felettesünkkel, hogy túl sok a munkánk, vigyünk neki megoldási javaslatokat. Meglehet például, hogy át lehet úgy strukturálni a feladatokat, hogy egyenlőbben legyenek elosztva a terhek. Sokszor már maga a tény is segít, hogy jeleztük ezt a főnökünk számára és tud róla. Próbáljunk meg több figyelmet fordítani a pozitív kapcsolatok kialakítására és ápolására. Tisztázzuk a határainkat másokkal. Kulturálisan talán kevésbé van belénk kódolva ez a proaktív szemlélet, azonban nem kisebb a tét, mint a saját pszichológiai és emocionális jóllétünk. Tegyünk érte!
Vegyük sorra azokat a tevékenységeket, amelyek feltöltenek a munkánk során és gondoljuk végig, hogy hogyan lehetne ezekből esetleg többet csinálnunk. Gondoljuk át, hogy kik azok, akik valóban támogatnak bennünket. Ha egészséges, támogató környezetben vagyunk nap mint nap, sokkal kisebb eséllyel alakul ki probléma. A barátok és a család például segíthetnek visszatöltődni a stresszes napokat követően. Találjuk meg azt a tevékenységet, ami segít bennünket a kikapcsolódásban, a feltöltődésben és igyekezzünk erre valóban időt szánni.

Van olyan helyzet is ugyanakkor, amikor nem elég ennyi.

Mivel a probléma fő forrása a külső tényezőkből fakad, előfordulhat, hogy hiába próbálkozunk, ezeken nincs lehetőségünk változtatni.

Ilyenkor valóban az lehet a megoldás, ha kiszakadunk ebből a környezetből és területet váltunk, vagy akár munkahelyet. Fontos ez esetben az is, hogy megpróbáljuk magunkban a helyzetet először minél inkább kezelni, és időt fektetni abba, hogy újra rendben legyünk annak érdekében, hogy zökkenőmentesen tudjunk kezdeni az új pozícióban.
A munkáltatónak is érdeke, hogy a munkavállalóik ne jussanak el a kiégésig, hiszen számtalan negatív következménye van szervezeti szinten is. Alacsonyabb produktivitás, csökkent elégedettség, munkahelyi konfliktusok, növekvő fluktuáció és még sorolhatnánk. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb esetben épp a tehetségeket érinti a probléma, akik a munka jelentős részét viszik a hátukon. Az ő megtartásukra pedig fontos, hogy különös figyelmet fordítsanak. A megelőzés tehát közös érdek.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Humán Tanácsadó októberi számában olvashatják)