Betegszabadság és táppénz a gyakorlatban

Az elemzett eset szerint a munkavállaló 2022 decemberében határozatlan idejű munkaviszonyt létesített egy korlátolt felelősségű társasággal. A munkavállaló megbetegedett 2023. július 31-én, azzal a nappal az orvos keresőképtelen állományba vette. Az orvosi igazoláson a keresőképtelenség kódja: „8”. A munkavállaló 2023. szeptember 1-jén vált keresőképessé. A munkavállaló nem részesül nyugellátásban.
Állapítsuk meg, hogy

• jár-e betegszabadság a munkavállaló részére, ha igen, milyen időtartamra;
• a betegszabadság lejártát követően a munkavállaló jogosult-e táppénzre, ha igen, mely naptól és meddig jár részére;
• megváltoztatná-e a helyzetet, ha a munkavállaló özvegyi nyugdíjban részesülne;
• megváltoztatná-e a helyzetet, ha a munkavállaló nők 40 éves jogosultsági idejére tekintettel nyugellátásban részesülne?

Jár-e betegszabadság a munkavállaló részére?

A munkavállaló részére jár betegszabadság, mivel az orvosi igazoláson a keresőképtelenség kódja: „8”. Ezen keresőképtelenségi kód esetén a keresőképtelenséget a munkavállaló saját betegsége okozza, és az eset nem tartozik a betegszabadságra vonatkozó jogosultsági kivételek esetei közé. Ezért a munkavállaló jogosult betegszabadságra.
Mivel a munkavállaló 2022-ben létesítette munkaviszonyát, nem 2023. évközi belépő, így részére 15 munkanap betegszabadság jár. 2023. július 31-e munkanap, tehát ezen a napon elkezdődik a betegszabadsága, aminek 15. munkanapja 2023. augusztus 18-a. A betegszabadság időtartamának utolsó munkanapja tehát 2023. augusztus 18-a.

A betegszabadság lejártát követően a munkavállaló jogosult-e táppénzre?

A táppénzre való jogosultság tekintetében azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló biztosítottnak minősül-e. Ez pedig attól függ, hogy kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül-e.
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 11. pontja szerint: „Kiegészítő tevékenységet folytató személy: a 6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.”

Mivel a munkavállaló nem részesül nyugellátásban, ezért nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak, így a munkaviszonya alapján biztosított. Mint biztosított, a munkavállaló táppénzre való jogosultsága fennáll. A példa szerinti esetben vizsgálni kell, hogy a betegszabadság lejártát követő munkanapon továbbra is keresőképtelen-e. Ha igen, a táppénz a betegszabadság lejártának munkanapját követő naptári napra is jár.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)  47. § (2) bekezdés szerint „Nem jár táppénz a) a betegszabadság lejártát követő szabadnapra, heti pihenőnapra és munkaszüneti napra, ha az ezen napokat követő első munkanapon a keresőképtelenség már nem áll fenn,…” A rendelkezést 2023. július 1-jétől egészítették ki a munkaszüneti napra vonatkozó tiltással.

A 2023. augusztus 18-át követő munkanap 2023. augusztus 21-e, amely napon a munkavállaló továbbra is keresőképtelen, ezért 2023. augusztus 19-re és augusztus 20-ra is, keresőképtelensége utolsó naptári napjáig, 2023. augusztus 31-vel bezárólag jár részére táppénz.

Megváltoztatná-e a helyzetet, ha a munkavállaló özvegyi nyugdíjban részesülne?

A betegszabadság tekintetében nincs jelentősége, hogy a munkavállaló részesül-e nyugellátásban, ezért a betegszabadság jár részére.
A táppénzre való jogosultság tekintetében azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló biztosítottnak minősül-e. Ez pedig attól függ, hogy kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül-e.
A Tbj. 4. § 11. pontja szerint: „Kiegészítő tevékenységet folytató személy: a 6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.”

Amennyiben a munkavállaló özvegyi nyugdíjban részesülne, nem változtatna a helyzeten, attól is függetlenül, hogy a munkavállaló betöltötte-e a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, vagy nem. Munkaviszonyra vonatkozóan ugyanis az özvegyi nyugdíjban részesülő személy nem minősülhet kiegészítő tevékenységet folytatónak.
Az özvegyi nyugdíjban részesülő munkavállaló részére tehát jár a betegszabadság és a táppénz is az 1. példa a) és b) kérdés megoldása szerint.

Megváltoztatná-e a helyzetet, ha a munkavállaló nők 40 éves jogosultsági idejére tekintettel nyugellátásban részesülne?

A betegszabadság tekintetében nincs jelentősége, hogy a munkavállaló részesül-e nyugellátásban, ezért a betegszabadság jár részére.
A táppénzre való jogosultság tekintetében azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló biztosítottnak minősül-e.

Amennyiben a munkavállaló nők 40 éves jogosultsági idejére tekintettel nyugellátásban részesülne, az ellátás az öregségi nyugdíj egyik fajtája, függetlenül attól, hogy a munkavállaló betöltötte-e a reá irányadó nyugdíjkorhatárt. Az öregségi nyugdíj saját jogú nyugellátás, ezért a munkavállaló saját jogú nyugdíjban részesülőként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülne. Mint kiegészítő tevékenységet folytató, a munkavállaló nem lenne biztosított.
A saját jogú nyugdíjban részesülő munkavállaló részére tehát jár a betegszabadság az 1. példa a) kérdés megoldása szerint, azonban – mivel nem biztosított – a betegszabadság lejártát követően táppénz nem járna részére.