Adóügyi illetőség
Olvasási idő: 3 perc
Magyarországon bejelentett lakcímmel rendelkező, Németországban 20 órás munkaviszonyban álló magyar állampolgár hazájában kíván egyéni vállalkozást indítani. Hogyan alakul az adózás és mi a jogkövető eljárás ebben az esetben?
A nevezett magánszemély adóügyi illetősége a kiindulási pont, az állampolgárság nem befolyásoló tényező. Itt az adóévnek van relevanciája, tehát esetünkben pl. a magyar adóügyi illetőség évközben is változhat, a kérdésből következtetve változni is fog. Megjegyzendő, hogy
minden állampolgárnak csak egy adóügyi illetősége lehet, egy második akkor sem, ha ezért esetlegesen fizetne.
Az adóügyi illetőséget az adóhatóság igazolja, de ebben az adózónak is van szerepe, így pl. a létérdekének központja meghatározásában.
A lényeg, hogy a magánszemélynek a magyar vagy a német adóhatóságtól egy igazolást kell kikérnie (A1-es), annak bizonyítására, hogy ő magyar vagy német adóügyi illetőségű. Ezt befolyásolja a biztosítási jogviszony is.
Mindkét esetben, mivel két államból is létezik az adózónak bevétele, ezért a következőképpen kell eljárni:
Az egyéni vállalkozói jogviszonyból származó jövedelem elvileg Magyarországon lenne adóztatható, az Szja és járulékok tekintetében, de a magánszemélyre vonatkozóan az Szja-hoz képest egy magasabb szintű jogszabályt kell alkalmazni. Esetünkben ez a 2011. évi LXXXIV. törvény a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt
Egyezmény kihirdetéséről.
A hivatkozott Egyezmény cikkelyekre épül, amelyet alaposan tanulmányozni kell, mivel az Egyezmény és annak betartása mindkét országra azonos módon érvényes.
Irányadó a nevezett Egyezmény 20. cikkelye az „Egyéb jövedelem”, mivel a megbízási (egyéni vállalkozói) jogviszony nem minősül munkaviszonynak.
(1) Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.
(2) Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
