A munkabérből letiltás új szabályainak részletei

Ahogyan arról bevezető cikkünkben is beszámoltunk, júliustól számos változást történt a munkabérletiltás szabályaiban.

A munkabérletiltás, mint a végrehajtói kényszerintézkedés különössége, hogy a letiltás kiadmányozásával a végrehajtásra jogosult a feladatellátást a készfizető kezesi felelősséggel terhelt munkáltatóhoz telepíti, ezért a végrehajtási szabályok e tekintetben bekövetkezett módosítása nem csupán az adós munkavállalóra, hanem a levonást érvényesítő foglalkoztatóra nézve is jelentős befolyással bírnak.

A jogalkotás megváltoztatta munkabérletiltások két pólusát, az úgynevezett levonásmentes munkabérrészt és a korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható jövedelem összegét.

A letiltás alól mentes jövedelem kategóriába sorolt jogcímek köre pedig nem egy juttatástípussal, hanem adókedvezménnyel bővült.
 
A módosítás változatlanul hagyta azonban a levonásmértéket, mely továbbra is 33 százalék, gyermektartásdíj, vagy több letiltás esetében a letiltás alapját képező jövedelem 50 százaléka, valamint a végrehajtás szempontrendszere szerinti munkabér fogalom is állandónak tekinthető.

Levonásmentes munkabérrész összegére kiható változtatás

A jogalkotó a munkabérletiltásokra irányuló jogszabályok viszonylagos állandóságát két radikális lépésben változtatta meg. A változás igénye nem kisebb, mint megfelelni annak a látszólagos ellentmondásnak, hogy teremtsen szinkronitást a végrehajtási eljárás rendeltetése – a végrehajtást kérő a jogszabály által biztosított keretek között hozzájusson az őt megillető követeléshez – és az adós életvitel fenntarthatósági garanciája között.
A módosítással a jogalkotó meghaladottnak, idejétmúltnak minősítette az öregségi nyugdíjminimum – több mint egy évtizede változatlan – 28.500 forintos összegéhez történő illesztéseket és a letiltások rendszerében megszüntette az ehhez való igazodást.

A változás azzal jár, hogy a gazdaság teljesítőképessége függvényében lehetőséget teremt az adós javára megtartott szabad rendelkezés szerinti pénzösszeg növelésére, nem csupán a munkabérletiltások, hanem a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt pénzösszeg végrehajtása során is. 

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 2025. július 1-től hatályos 62. § (1) bekezdése alapján a 61. § szerinti levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely nem haladja meg a minimálbér nettó összegének 60%-át.

Amennyiben tehát növekszik a minimálbér, automatikusan követni fogja a levonásmentes munkabérrész, ezzel nő az adós részére kifizetett munkabér összege.

A levonásmentes munkabérrész, mint fogalom meghatározás a munkajogi szabályozásban fellelhető, míg összegszerűségére a végrehajtási eljárásra vonatkozó rendelkezések az irányadóak.
A levonásmentes munkabérrész a munkavállalói munkabér részeként azt a védett összeget jelenti, amely mentes a letiltás hatálya alól, és az adós szabad rendelkezésére áll. A mentesség nem áll fent gyermektartásdíj és szüléssel járó költségek beszedése érdekében indított végrehajtási eljárás esetében. 

A levonásmentes munkabérrész sajátossága, hogy nem terjeszthető ki az adós valamennyi foglalkoztatási jogviszonyából származó jövedelem kifizetésére. A mentesség az adóst kizárólag abból a munkabérből illeti meg, melyet a végrehajtásra jogosult elsőként tiltott le. Több kifizetési jogcímet a mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni.

A munkajogban a munkabér az elvégzett munka ellenértéke, a végrehajtási eljárásban annak részbeni elvonása miatt indokolt további szempontrendszer szerinti összefoglaló jellegű meghatározása.

A Vht. 65. § (4) bekezdés alapján az (1)-(3) bekezdések alkalmazásában munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadó-előleg fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél.

Családi adó és járulékkedvezmény

A hivatkozott normaszöveg és a Vht. 74. §-ában részletezett úgynevezett letiltás alól mentes jövedelem kategória ismeretében a munkáltatónak kell eldönteni, hogy adott munkáltatói kifizetés letiltási alapba sorolható, vagy éppen mentes alóla.
A letiltás alól mentes kifizetés a Vht. 2025. júliusban bekövetkezett módosításáig állandó jellegű, konkrét kifizetési jogcímeket jelölt, mely rendeltetése, célhoz kötöttsége alapján mentes a letiltás hatálya alól. A hivatkozott szakaszban felsorolt különböző kifizetéseket a juttatott összegtől függetlenül nem lehet a munkabérből letiltani. 

2025. július 1. napjától a mentesített kedvezményi elemek körébe lépett a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti családi kedvezmény összege. 

A törvényszövegben használt fogalommeghatározás alkalmas némileg elbizonytalanítani a jogalkalmazókat. Kérdésként fogalmazódik meg ugyanis, hogy mi a sorsa ebben az esetben a családi járulékkedvezménynek. A Vht. módosítás is a családi kedvezményt nevesíti és igazodásként a személyi jövedelemadóról szóló törvényre hivatkozik. 
A családi kedvezmény specialitása, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 34. § (1) bekezdése alapján az Szja tv. szerinti családi kedvezmény érvényesítésére jogosult biztosított nyilatkozata szerint családi járulékkedvezményre is jogosult lehet. 
A Tbj. idézett szakasza szerint a családi járulékkedvezmény érvényesítésének feltétele, hogy a kedvezményt érvényesítő a Tbj. 6. §-a szerinti biztosított legyen, és az érvényesítés érdekében nyilatkozatot tegyen. Ebben az esetben az összevont adóalapot csökkentő kedvezményi elem nem kizárólag a személyi jövedelemadó alapot érinti, hanem a társadalombiztosítási járulékra is kiterjed amennyiben a jövedelem nem elegendő a személyi jövedelemadó alaphoz.

Korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható jövedelem

A családi kedvezmény levonás alóli mentesítése nem kizárólag annak kiterjesztése, vagy éppen szűkítő értelmezése miatt okozott bizonytalanságot. 
A munkabérletiltás szabályrendszerének az adós munkavállalóra nézve legérzékenyebb, leghátrányosabb rendelkezése a Vht. 63. §-a, melyben a jogalkotó megteremti azt az adós számára elégségesnek rendelt jövedelem összeget, mely felett megszerzett jövedelemrész korlátlanul végrehajtás alá vonható.
Korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja a 200 ezer forintot.

Megelőzően utalt letiltásmentes fogalomkör alkalmazhatósága viszonylag egyértelmű abban a tekintetben, hogy akár munkáltatótól származik vagy a kifizető személye eltér, nem képezi a letiltás alapját. A családi kedvezmény azonban nem a juttatótól származó kifizetési jogcím, hanem kedvezmény, ami elég körülményesen választható le a munkabérről. 
Adott két lényeges szabályozás. 200 ezer forintot meghaladó munkabér kifizetés felett a munkáltató automatikusan, készfizető kezesség tudatában utaljon a végrehajtó által közölt számlára, ugyanakkor a családi kedvezményt – értve alatta családi járulékkedvezménnyel bővített kedvezményt – viszont mentesítse az adós javára.

A jogosultat megillető családi kedvezmény nem csupán társadalmi rendeltetése – gyermeket nevelő családok gyermekkel együtt járó anyagi terheinek csökkentése – és kifejezett letiltás hatálya alól történt mentesítése, hanem a végrehajtás szabály-rendszerében alkalmazott munkabér fogalmába sem illeszthető.

(Folytatjuk)

Sándor Endre 
szakokleveles munkajogi tanácsadó

(Cikkünket teljes terjedelmében a Társadalombiztosítási és Bérszámfejtés Módszertani Szemle augusztusi számában olvashatják)