Bejelentkezés

Amikor kötelező a munkaidőkeret: az utazó munkavállalók

A munkaidőkeret alkalmazásának lehetősége az utazó munkavállalók esetében nem lehetőség, hanem kötelezettség. A munkaidő-beosztás emellett számos sajátosságot tartalmaz a gépjárművezetők számára és kivételes szabályok vonatkoznak a nemzetközi árufuvarozást végző járművezetőkre. A munkaidő helyes beosztása sok esetben ütközik nehézségekbe, az utazó munkavállalók megfelelő munkaszervezése talán még nagyobb kihívás jelent.

Ki az az utazó munkavállaló?

A munkaidő fogalmát a 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban: Mt.) definiálja, ez alatt értjük a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időt, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartamát is. Előkészítő vagy befejező tevékenységnek számít minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni. Az 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.), Mt. rendelkezéseire hivatkozva pontosítja a fogalmat az utazó munkavállalók vonatkozásában. 

Utazó munkavállalónak tekintendő a közúti szállításban közreműködő azon személy, aki a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2014. február 4-i 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet – a vezetési idő, a megszakítás és pihenőidő tekintetében –, továbbá a 2001. évi IX. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás (AETR) hatálya alá tartozó munkát végez.

Az utazó munkavállalók munkaidejét pontosan meghatározza a Kkt.: 

  • a közúti személyszállítási, illetve árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő, amely magában foglalja a vezetési időt, a be- és kirakodásra fordított időt, az utasok be- és kiszállásánál való segédkezéssél töltött időt, a jármű takarításával és karbantartásával töltött időt, valamint a jármű, a rakomány vagy az utasok biztonságával kapcsolatos tevékenység idejét és a vonatkozó előírások teljesítésére fordított időt, ideértve a be- és kirakodás felügyeletét, továbbá a rendőrségi, vám-, határőrizeti és az adott szállítási tevékenységgel összefüggésben felmerülő bármely hatósági eljárás időtartamát,
  • a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, amennyiben ennek időtartama előzetesen nem volt meghatározható. (Kollektív szerződés jelen rendelkezéstől eltérhet, és a be- és kirakodásra történő várakozás idejét rendelkezésre állási időnek minősítheti, kivéve, ha a munkavállaló a várakozás ideje alatt munkát végez).

Az utazó munkavállalók esetében az Mt. rendelkezéseivel összhangban a Kkt. részletszabályokat határoz meg. A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg. 

A munkaidőkeret szabályai

A munkaidőkeret alkalmazásának lehetősége általános esetben a munkáltató döntésétől függ. Utazó munkavállalók esetében ez nem lehetőség, hanem kötelezettség. 
Az említett munkavállalók esetében a munkáltatónak munkaidőkeretet kell megállapítania, mely az általános rendelkezések értelmében legfeljebb négy hónapos, kollektív szerződésben meghatározottak alapján legfeljebb hat hónapos lehet. A munkaidőkeret átlagában a heti munkaidő a 48 órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő – kollektív szerződés, illetve vonatkozó jogszabály és közösségi jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a 60 órát nem haladhatja meg. 
A közúti közlekedés biztonsága érdekében, amennyiben a munkavállalónak további munkaviszonya áll fenn, bármely négy – kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb hat – hónapos időszakban az egybeszámított munkaidő heti átlagban a 48 órát nem haladhatja meg, továbbá a munkaidőkeretet úgy kell megállapítani, hogy bármely naptári héten a munkavállaló valamennyi munkaviszonyában egybeszámított munkaideje – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a 60 órát ne haladja meg. Mindezeknek való megfelelés érdekében a munkavállaló köteles havonta, illetve a munkáltató által előírt gyakorisággal írásban elszámolni a más munkáltatónál munkavégzéssel töltött időről.

A munkaidőkeret alkalmazása az ágazatban szükségszerű, a fuvarfeladatokhoz igazodva a munkavállalók eltérő napi beosztásban végzik munkájukat. 

A piacgazdasági viszonyoknak megfelelő hatékony munkaidő-szervezés biztosítása érdekében a Kormány 468/2022. (XI. 21.) Kormányrendelete a Kkt.-ben rögzített rendelkezésektől eltérően hosszabb, huszonnégy havi munkaidőkeret alkalmazását is lehetővé teszi. Ezzel egyenlítve ki a megrendelésállományban a jelenlegi helyzetre tekintettel jelentkező esetleges ingadozásokat. Fontos tudni, hogy a hosszabb munkaidőkeret alkalmazásának lehetősége nem csak az újonnan induló munkaidőkeretek esetében jelent könnyebbséget. A rendelet hatálybalépését megelőzően elrendelt munkaidőkeretet a munkáltató meghosszabbíthatja a huszonnégy hónapos időtartamra.

Mennyit dolgozhat a munkavállaló?

Előzőkben láthattuk, hogy az utazó munkavállalók munkaideje nem kizárólag a vezetési időt foglalja magában. A munkaidőre vonatkozó szabályok ismeretén túl nem szabad megfeledkezni, és pontosan tisztában kell lenni a vezetési és pihenőidőkre vonatkozó rendelkezésekkel is. 

A munkavállalók naponta legfeljebb 9 órát vezethetnek. A napi vezetési idő azonban legfeljebb 10 órára, maximum heti kétszer meghosszabbítható. 

Egy héten 6 napi vezetési időszak lehet. A járművezetők azonban nem tölthetnek a volán mögött heti 56 óránál többet, két hét alatt pedig 90 óra a maximálisan vezetéssel tölthető idő. A járművezetőknek 4,5 óra időtartamú vezetés után legalább 45 perces szünetet kell tartania, hacsak nem tart pihenőidőt. Ez a szünet két részre osztható: az első szünet legalább 15 perc, amelyet egy legalább 30 perces második szünetnek kell követnie.
A gépjárművezető számára legalább 11 összefüggő órányi rendszeres napi pihenőidőt kell biztosítani, ez legfeljebb 3 alkalommal 9 órára csökkenthető. A járművezető a rendszeres napi pihenőidőt két részre oszthatja. Ebben az esetben az első szünetnek legalább 3 órának, a másodiknak pedig legalább 9 órának kell lennie, hogy a két szünet összesen legalább 12 óra legyen. A járművezetőknek a munkanap kezdetétől számított 24 órán belül be kell fejezniük a napi pihenőidőt.
Azoknak a járművezetőknek, akik 45 órás vagy annál hosszabb, megszakítás nélküli pihenőidőt töltenek, megfelelő alvási és tisztálkodási létesítményekkel ellátott, a járművezető nemének megfelelő, erre alkalmas szálláshelyen kell pihenniük, nem pedig a járműben. A munkáltató kötelessége a szállás kapcsolódó költségeinek megfizetése. A gépjárművezetők számára hetente 45 óra folyamatos pihenőidőt kell biztosítani, mely minden második héten 24 órára csökkenthető. A munkavállalókkal meg kell állapodni a kompenzáló pihenőidő tartamáról. A munkaidő-beosztás során gondoskodni kell arról, hogy a gépjárművezető 6 nap vezetés után 45, minden második héten pedig legalább 24 órányi folyamatos pihenőidőt kapjon. A gépjárművezetők csak kéthetente tarthatnak csökkentett pihenőidőt, ha a csökkentésért a következő harmadik hét vége előtt egy egyenértékű egyszeri pihenőidővel kompenzálják őket. Ezt a kompenzációt egy másik, legalább 9 órás pihenőidőhöz kell csatolni.

Kivételes szabályok vonatkoznak a nemzetközi árufuvarozást végző járművezetőkre:

  • a járművezetők két egymást követő csökkentett heti pihenőidőt tarthatnak külföldön, feltéve, hogy bármely négy egymást követő héten legalább 4 heti pihenőidőt tartanak; e pihenőidők közül legalább kettőnek rendszeres heti pihenőidőnek kell lennie;
  • két egymást követő csökkentett heti pihenőidő után a harmadik héten meg kell szervezni a járművezető visszatérését;
  • a harmadik héten belül a kompenzáló pihenőidőt a rendszeres heti pihenőidőt megelőzően és azzal együtt kell kivenni.

A munkaidő helyes beosztása sok esetben ütközik nehézségekbe, az utazó munkavállalók megfelelő munkaszervezése talán még nagyobb kihívás jelent. A munkaidőkeret hosszának megválasztását a munkáltató tevékenységéhez kell igazítani. A munkaidőkeret 24 hónapra történő meghosszabbítása számos előnyt hordoz magában, de munkáltatói oldalról még nagyobb figyelmet igényel. A következőkben tekintsük át, mire érdemes mindenképp figyelni!

Helyes beosztás

A munkaidőkeret jellemzője, hogy a munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. Mindezek alapján a 24 hónapra számított munkaidőt kell úgy elosztani, hogy minden szabálynak megfeleljünk, figyelembe véve a maximális munkaidőre, minimális pihenőidőkre vonatkozó rendelkezéseket. A munkaidőkeret előnyei közül meg kell említeni, hogy a havi bérköltség jól kalkulálható munkáltatóként, a munkavállalók számára is kiszámíthatóságot biztosít.
Viszont munkáltatóként különös tekintettel kell lenni a megfelelő munkabeosztásra. Sokszor a munkáltatón kívül eső okok miatt komoly nehézségekbe ütközik, hogy a teljesítendő órák megegyezzenek a tényleges munkavégzés óraszámaival. Már rövidebb munkaidőkeretek esetében is komoly eltérések lehetnek. A keret lejáratakor plusz, valamint mínusz órák képződhetnek. Mit jelent mindez?

Többet vagy kevesebbet dolgozott a gépjárművezető, mint az általános munkarend szerint

A munkaidőkereten felüli munkavégzés rendkívüli munkaidőnek számít, így ezeknek az óráknak az elszámolása mindezeknek megfelelően történik. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek bizony jelentős többletköltséget eredményezhetnek.  Különösen akkor, ha vannak olyan kollégák, akik viszont kevesebbet dolgoztak az elvártnál. Abban az esetben, ha a munkavállaló kevesebbet dolgozik, mint amennyit dolgozhatott volna, abban az esetben is meg kell fizetni számára a teljes havi munkabért, mivel a munkáltató nem tett eleget foglalkoztatási kötelezettségének, tehát állásidőre járó díjazás illeti meg a foglalkoztatottat.
Mi történik, ha a keret lejárata előtt megszüntetésre kerül a munkaviszony?

A munkaviszony megszüntethető

  • közös megegyezéssel,
  • felmondással,
  • azonnali hatályú felmondással.

A munkaviszony végén történő elszámoláskor nagy jelentősége lesz annak, hogy a munkaviszony miért, ki által kerül megszüntetésre.
A munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti megszűnéséről szóló eljárási szabályokat a munka törvénykönyvének 95. §-a tartalmazza. A legfontosabb szabály, hogy amikor megszűnik a munkaviszony, akkor a munkaidőkeretben teljesített munkaidő alapján el kell számolni. A munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti megszűnésekor két fontos dolog van. Elsődlegesen vizsgálni kell, hogy milyen módon, ki által került sor a munkaviszony megszüntetésre. Ezután meg kell állapítani az általános munkarend és a napi munkaidő alapulvételével a munkaviszony megszűnése napjáig a teljesítendő munkaidőt, valamint össze kell számolni a ténylegesen ledolgozott munkaidőt, majd meg kell nézni a munkaidőkeret egyenlegét a szokásos módon. Megnézni, hogy van-e és milyen irányú az eltérés.
A megszűnéskori elszámolás tekintetében a munka törvénykönyve a munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti megszűnése esetére irányadó elszámolási szabályokat attól teszi függővé, hogy a munkaviszony megszüntetése melyik fél érdekkörében merült fel. Mindezek alapján dől el, rendkívüli munkaidőre, állásidőre vagy előlegnyújtásból származó követelésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályok alkalmazása

A rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt

  • a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével;
  • a határozott idő lejártával; 
  • ha a munkáltató azonnali hatályú felmondással – indokolás nélkül – megszünteti a munkaviszonyt a próbaidő alatt, vagy a határozott idejű munkaviszony lejárata előtt;
  • a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondásával, továbbá;  
  • a munkavállaló azonnali hatályú felmondásával (kivéve a próbaidő alatt történő munkavállalói azonnali hatályú felmondást) szűnik meg; 
    és a munkavállaló az általános munkarend, valamint a napi munkaidő alapulvételével meghatározott munkaidőnél többet dolgozott.

Egyéb esetekben a többletmunka normál munkavégzésnek minősül, ekként kell elszámolni.

Kevesebbet dolgozott a munkavállaló 

A gyakorlatban előfordul azonban olyan eset is, amikor a munkavállaló munkaviszonyának megszűnéséig nem dolgozta le a munkaidőkeretben meghatározott teljesítendő órákat. Ilyenkor a munkaidőkereten belül a havidíjas és a ténylegesen ledolgozott óra alapján elszámoló megállapodással nem rendelkező órabéres munkavállaló függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyit dolgozott, a teljesítendő munkaidő alapján részesült munkabérben, vagyis előfordulhat, hogy több munkabért kapott, mint amennyire a tényleges munkavégzése alapján jogosult lett volna. 
Ebben az esetben is mindenképpen vizsgálni kell, hogy a munkaviszony milyen okból szűnt meg, mert ez határozza meg, hogy állásidőt kell elszámolni, vagy a munkaidőkeret hónapjaiban elszámolt és kifizetett többlet munkabért az előlegnyújtásra vonatkozó szabályok alapján vissza lehet-e vonni. 

Abban az estben, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt 

  • a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével;  
  • a határozott idő lejártával;  
  • a munkáltató próbaidő alatt vagy a határozott idő lejárta előtt, a hátralévő időre járó távolléti díj megfizetésével történő azonnali hatályú felmondásával;
  • a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondásával; továbbá  
  • a munkavállaló azonnali hatályú felmondásával (kivéve a próbaidő alatt történő munkavállalói azonnali hatályú felmondást) szűnik meg,  
    és a munkavállaló az általános munkarend, valamint a napi munkaidő alapulvételével meghatározott munkaidőnél kevesebbet dolgozott, akkor az állásidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A munkavállalónak – eltérő megállapodás hiányában – a le nem dolgozott időre alapbér jár.

Előlegnyújtásból származó követelésre vonatkozó szabályok alkalmazása

Abban az esetben, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt

  • a munkavállaló felmondásával; 
  • munkavállaló próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásával;  
  • a munkáltató a munkavállaló súlyos kötelezettségszegése vagy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tévő magatartása miatt közölt azonnali hatályú felmondásával;
  • a munkáltatónak a munkavállaló munkaviszonnyal, kapcsolatos magatartásával; 
  • a nem egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondásával szűnik meg, 
    és a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült, úgy az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A munkáltató a követelését a munkabérből levonhatja. 

Láthatjuk, hogy a munkaidőkeret előnyős mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára, de kiemelten fontos, hogy a részletszabályokkal mindenki tisztában legyen. Amennyiben munkáltatóként arra számítunk, hogy a későbbiekben megnövekszik a megrendelésállomány, és a gépjárművezető részére kifizetjük a havi alapbért, majd mégis búcsúznunk kell tőle, úgy általános esetben sajnos nincs lehetőségünk kizárólag a ledolgozott időre munkabért fizetni. A másik oldalról nézve, a munkavállalónak is tisztában kell lennie azzal, hogy egy rosszul időzített felmondással a vártnál jóval kevesebb összegű munkabérben részesülhet.

Kovács Nikoletta (2023-01-24)