Méreg a szervezetben: toxikus, nárcisztikus vezetők

Toxikus vezetés alatt olyan viselkedésmódot értünk, mely során a beosztott számára negatívnak minősül a kapcsolat, a főnök-munkatárs viszony erősen sérül. Az ilyen felettes viselkedése bomlasztó, és különösen sok negatív személyiségvonással rendelkezik. A nárcizmus a toxikus vezetők egyik leggyakoribb személyiségvonása. 

A nárcisztikus vezető személyiségvonásai

A nárcisztikus személy rendkívül magas önbecsüléssel rendelkezik, igyekszik mindent megtenni, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Ez önmagában még nem jelent problémát, nem patologikus, hiszen a nárcizmus széles spektrumon mozog és vezetőként még gyakran hasznos is lehet, ha a személy könnyen felkelti mások érdeklődését. Nárcisztikus személyiségzavarról akkor beszélhetünk, ha a felsőbbrendűségi érzete, a figyelem iránti extrém igénye már a kapcsolataira is hatással van és árt másoknak a viselkedésével.
A nárcisztikus személyiségzavarral küzdő gyakran használ ki másokat, és nem képes felvállalni a saját hibáit. Sokszor előfordul, hogy másokra tereli azokat, jellemző, hogy a beosztottjai ötletét a sajátjaként adja elő. Az elvárásaik rendkívül magasak, ugyanakkor nem, vagy csak nagyon kevésszer dicsér. A munkatársakat többnyire két kategóriába sorolja: versenytárs vagy „csatlós”. Míg az előbbieket igyekeznek minél hamarabb kiiktatni a versenyből, addig az utóbbiakat szeretnék maguk mellé állítani, hiszen fontos számukra, hogy legyenek olyanok a környezetükben, akik bálványozzák őket.
Habár elsőre magabiztos, önbizalommal teli embereknek tűnnek – meglepően kevesebb önbizalmuk van, mint azt elsőre gondolnánk. Amíg a látszat azt mutatja, hogy határozott, önmagukkal elégedett személyek, a valóságban meglehetősen könnyen össze lehet őket törni. Épp emiatt lépnek fel gyakran megsemmisítően azokkal szemben, akik kritikát fogalmaznak meg feléjük. Vezetők esetében nem ritka az sem, hogy egy ilyen cselekedetet követően áthelyeztetik, vagy akár ki is rúgják az illetőt. Nem tűrik meg ugyanis, hogy az általuk oly gondosan építgetett tökéletes képet magukról valaki lerombolja.

A nárcisztikus vezető felismerése

A nárcizmust magát könnyű felismerni, a nehezebb inkább az, hogy el tudjuk azt dönteni, hogy szubklinikai – azaz nem tekinthető betegségnek – vagy már klinikai jellegű probléma. Ha már személyiségzavarról beszélünk, akkor megfigyelhető a másokat bántó működésmód, az egészséges kapcsolatok hiánya vagy az érzelmi intelligencia különösen alacsony szintje. Szubklinikai formájában is lehet ugyan zavaró mások számára a túlzott önbizalmuk, az énközpontúságuk, azonban ez esetben még nem beszélhetünk pszichológiai jellegű problémáról.
Ha valóban nárciszitikus személyiségzavarral rendelkező vezetővel állunk szemben, akkor több erre utaló viselkedést is felfedezhetünk. Az ilyen személyek például gyakran nem azt teszik, amit mondanak, nem kiszámítható a viselkedésük. Hirtelen változik a hangulatuk is: míg az egyik pillanatban durvák és bántók lehetnek, addig a következőben már kedvesek és előzékenyek. Az érzelmeiket nehezen rejtegetik, mégis elmondható róluk, hogy jó színészek. Ezt a tudásukat azonban inkább arra használják, hogy levegyenek másokat a lábukról – természetesen csak akkor, ha úgy kívánja az érdekük.

Hiába egyértelmű, hogy a nárcisztikus vezetők milyen negatív hatást tudnak gyakorolni egy csoportra, mégis gyakori, hogy hosszú időre megvetik ugyanott a lábukat. 

Ez lehet természetesen amiatt, hogy a munkavállalók nem merik jelenteni a problémákat, mivel tartanak tőlük, de a helyzet ennél általában összetettebb. Ezek a személyek ugyanis a számos negatív tulajdonság mellett sok pozitívval is bírnak. Bájos modorukkal, humorosságukkal gyakran elérik, hogy kedveljék őket. Így sokak számára elképzelhetetlen, hogy van egy negatív, a csoport érdekeit semmibe vevő, énközpontú oldaluk.
Épp emiatt fordulhat elő az is, hogy amíg az egyik munkatárs mérgező vezetőként titulálja őket, addig mások megnyerőként, karizmatikusként utalnak rájuk. Hiszen ők a legtöbb embert két kategóriába sorolják: vetélytárs vagy a „csatlós”. Így az előbbieknél minden megtesznek azért, hogy felülkerekedjen rajtuk és biztosítsák a féltett pozíciójukat tőlük, addig az utóbbiaknál igyekeznek elérni, hogy támogassák, vagy akár kedveljék őket. Az, hogy kit melyik csoportba soroltak, pedig nagyban befolyásolja a viselkedésüket az illetővel, és ezáltal a személy róluk alkotott képét is.

Mit tehetünk a nárcisztikus vezetőkkel?

Vajon mit tehetünk munkáltatóként, hogy a mérgező és a személyiségzavarral küzdő vezetők ne tudják megnehezíteni a munkavállalók mindennapjait? 

A negatív viselkedésjegyekre és az úgynevezett „sötét” személyiségekre – mint például a szubklinikai nárcizmus – léteznek olyan tesztek, melyek képesek előre feltárni, megmutatni azokat. 

Érdemes azt is figyelni, hogy a jelölt milyen érzelmi intelligenciával rendelkezik, ez ugyanis képet adhat arról, hogyan működik majd szociális közegben.
Hasznos lehet az is, ha a szervezetben van rendszeres írásos visszajelzési lehetőség, melynek az eredményei nem csak a vezetőhöz, de a HR-hez is eljutnak. Ha valahol ugyanis szélsőségesen negatívak az eredmények, ott minden bizonnyal valamilyen változtatás szükséges. Ez lehet akár egy tréning vagy coaching folyamat biztosítása a vezető számára, de ha a negatív hatások eluralkodnak a csoporton belül, akkor akár a leváltása, menesztése is bekövetkezhet. Érdekessége a pszichopátiának az, hogy nem célravezető esetükben a terápiás kezelés sem, ugyanis nagyon gyorsan rájönnek arra, hogy mit kell mondaniuk ahhoz, hogy a terápia sikeresnek tűnjön, változás viszont nem történik.

A kezelési lehetőségek legfőbb eszköze a visszajelzés. 

Ha azt érezzük, hogy jó teljesítményt nyújtunk, ugyanakkor a felettesünk mégis megalázóan, bántóan viselkedik velünk és lekicsinyli a teljesítményünket, próbáljunk más forrásból minél több visszajelzést kérni. Így megelőzhetjük azt, hogy a saját jó képességünkbe vetett hitet sérteni tudja és nem csak az ő torz szemüvegén keresztül ítélik meg a munkánkat.
Hasznos az is, ha a vezető számára adunk visszajelzést. Természetesen egy ilyen helyzetben különösen figyelni kell a visszajelzés szabályaira, hogy az valóban célba érjen. Hiszen ne feledjük, egy olyan személlyel van dolgunk, aki érzékeny a kritikára, és rendkívül nagy önbecsüléssel bír. Amennyiben úgy érezzük, a helyzet tarthatatlan, akkor pedig elkezdődhet a probléma hivatalos úton történő jelzése – a HR-en vagy a felettes felettesén keresztül. 

Egy biztos: ha tartósan kell ilyen vezetővel kell együtt dolgoznunk, idő kérdése, míg sérülni fogunk. 

Így fontos, hogy időben cselekedjünk és felismerjük azt, hogy van ráhatásunk a változásra. Nem szabad hagyni, hogy a vezető toxikussága felülkerekedjen rajtunk és megmérgezze a mindennapjainkat.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Humán Tanácsadó decemberi számában olvashatják)