Online értékelések: Hol a vélemény és a sértés határa?
Olvasási idő: 6 perc
Az elmúlt években egyre több olyan eset látott napvilágot, amikor szolgáltatók jogi lépésekkel, polgári perekkel vagy akár büntetőeljárás kilátásba helyezésével reagáltak negatív online értékelésekre. Ezek az ügyek rávilágítanak arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme közötti egyensúly a digitális térben különösen sérülékeny.
A kérdés nem az, hogy lehet-e negatív véleményt megfogalmazni, hanem az, hogy hol húzódik a jogszerű kritika és a jogsértő közlés határa, valamint milyen eszközökkel élhet jogszerűen egy szolgáltató reputációja védelmében.
A véleménynyilvánítás szabadsága mint alkotmányos alapjog
A véleménynyilvánítás szabadságát az Alaptörvény IX. cikke alapjogként rögzíti, amely mindenkit megillet. Az alkotmányos védelem kiterjed nemcsak a közügyekre vonatkozó megnyilvánulásokra, hanem a fogyasztói véleményekre és kritikákra is. A magyar alkotmánybírósági és bírói gyakorlat következetes abban, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága akkor is védelmet élvez, ha a közlés bántó, túlzó vagy kellemetlen az érintett számára.
A véleményszabadság azonban nem korlátlan. Határt szab neki mások emberi méltóságához, becsületéhez és jó hírnevéhez fűződő joga. A jogalkalmazás feladata e két alapjog összeütközése esetén annak vizsgálata, hogy a korlátozás szükséges-e, arányos-e, és megfelel-e az alkotmányos mércének.
Az online értékelések esetében különös jelentősége van annak, hogy a közlés véleményt vagy tényállítást tartalmaz-e, mivel ez határozza meg a jogi megítélés irányát.
A jó hírnév és a becsület polgári jogi védelme
A Polgári Törvénykönyv 2:45. §-a értelmében a jó hírnév megsértését jelenti, ha valaki más személyről – ideértve a jogi személyeket, így a vállalkozásokat is – valótlan tényt állít vagy híresztel, illetve, ha valós tényt hamis színben tüntet fel, feltéve, hogy a közlés objektíve alkalmas az érintett társadalmi megítélésének romlására. A jogsértés megállapításához nem szükséges tényleges kár bekövetkezése; elegendő az, hogy a közlés alkalmas legyen a jó hírnév sérelmére.
A becsület és az emberi méltóság védelme a Polgári Törvénykönyv általános személyiségi jogi klauzulájából, a 2:42. § rendelkezéseiből vezethető le.
A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a becsület sérelme akkor is megállapítható, ha a közlés nem tartalmaz konkrét tényállítást, azonban stílusában, hangnemében indokolatlanul lealacsonyító, megalázó vagy személyeskedő.
Az ilyen jellegű közlések a véleménynyilvánítás szabadságának határát lépik át, és a személyiségi jogok sérelmét valósíthatják meg.
A polgári jogi felelősség megállapítása során ezért nem pusztán a közlés negatív jellege bír jelentőséggel, hanem annak vizsgálata is, hogy a közlés tartalma és formája alkalmas-e a jó hírnév vagy a becsület sérelmére, figyelemmel a közlés kontextusára és arányosságára.
Büntetőjogi felelősség: rágalmazás és becsületsértés
A Büntető Törvénykönyv 226. §-a a rágalmazás tényállását határozza meg, amely akkor valósul meg, ha valaki más becsületének csorbítására alkalmas valótlan tényt állít vagy híresztel. A 227. § szerinti becsületsértés ezzel szemben a sértő, lealacsonyító kifejezések használatát szankcionálja.
A büntetőjogi felelősség megállapítása szűk körben indokolt, mivel a büntetőjog ultima ratio jellegű. A bíróságok következetes gyakorlata szerint az online értékelések többsége nem meríti ki a büntetőjogi tényállásokat, még akkor sem, ha azok a szolgáltató számára kedvezőtlenek.
A tényállítás és az értékítélet elhatárolása a bírói gyakorlatban
A Kúria gyakorlata alapján a tényállítás olyan közlés, amely objektíve igazolható vagy cáfolható, míg az értékítélet szubjektív megítélésen alapul.
A jogsértés megítélése szempontjából ez az elhatárolás kulcsfontosságú.
Az olyan kijelentések, mint „számomra hosszú volt a várakozási idő” vagy „nem voltam elégedett a kiszolgálással”, értékítéletnek minősülnek. Ezzel szemben az olyan közlések, amelyek konkrét szakmai hiányosságot vagy jogellenes magatartást állítanak – például higiéniai szabályok megsértését – tényállítási jellegűek, és valóságtartalmuk bizonyítást igényel.
A jogszerű fogyasztói véleményalkotás követelményei
A jogszerű online értékelés saját tapasztalaton alapul, világosan elkülöníti a tényeket a véleménytől, és tartózkodik a sértő, személyeskedő kifejezésektől. A fogyasztó jogosult kritikus véleményt megfogalmazni, de nem jogosult valótlan tényállítások közzétételére vagy mások méltóságának megsértésére.
A szolgáltatók jogszerű fellépése a negatív értékelésekkel szemben
A szolgáltatók jogosultak jó hírnevük védelmére, azonban kötelesek arányosan eljárni. A jogi lépések alkalmazása csak akkor indokolt, ha a közlés bizonyíthatóan valótlan tényállítást tartalmaz, és az alkalmas a jó hírnév súlyos sérelmére. A pusztán negatív vagy kritikus vélemény jogi eszközökkel történő elhallgattatása ellentétes a véleménynyilvánítás szabadságával, és az EJEB gyakorlata szerint is aránytalan.
Összefoglalva tehát: az online értékelések jogi megítélése során a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme közötti egyensúly megőrzése alapvető jelentőségű.
A jog világos különbséget tesz a vélemény és a valótlan tényállítás között, és csak az utóbbi esetben indokolja a korlátozást.
Az európai és a magyar bírói gyakorlat egyaránt arra mutat rá, hogy a digitális térben a kritikai vélemények fokozott védelem alatt állnak, és a túlzott jogi fellépés nemcsak jogsértő lehet, hanem a nyilvános diskurzust is torzítja.
