Távmunkában dolgozó adózása
Olvasási idő: 3 perc
Magyar munkavállaló 40 órás munkaviszonyát távmunkában látná el Spanyolországból Magyarországra és van egy átalányadós egyéni vállalkozása is, amit szintén távmunkában teljesítene. Magánszemélyként ingatlant ad bérbe, és egy társas vállalkozás ügyvezetője, tulajdonosa. Amennyiben nem éri el a külföldi kint tartózkodása a 183 napot, változik-e az adózása, járulékfizetése? Hol lenne kedvezőbb az adózás?
A kérdésben foglaltak alapján a spanyolországi távmunka végzési ideje nem haladná meg a 183 napot. Ez annyit is jelent, hogy adóügyi illetőség szempontjából a nevezett magánszemély biztosan magyar adóügyi illetőségű marad. Kérdéses továbbá, hogy a spanyol munkáltató bekérte –e a magyar munkavállaló adóhatósági illetőségi igazolását (A1-es igazolás) továbbá az is kérdéses, hogy a kifizető a 12/1988. (III. 10.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és Spanyolország Kormánya között Madridban, az 1984. évi július hó 9. napján aláírt, a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény alapján járt el, vagy nem.
Az egyezmény ugyanis egy magasabb szintű jogszabály, mint az Szja törvény, tehát ezt kell mindkét félnek az érintett cikkelyhez igazodóan használni. Mivel a kérdésben nincs az egyezményre való hivatkozás, ezért feltételezhető, hogy az adókötelezettség megállapítása során a spanyol kifizető nem az egyezmény alapján járt el.
Viszont a belföldi illetőségű magánszemélyre teljes adókötelezettség vonatkozik, akinek az adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed.
Teljes körű adókötelezettség terheli azt a belföldi illetőségű magánszemélyt, aki belföldről szerez jövedelmet, valamint azt, aki belföldi illetőségű, és külföldről származó jövedelme (is) van, de természetesen csak akkor, ha nemzetközi szerződésből vagy a viszonosságból más nem következik.
Mivel a bevétel a magánszemély oldalán külföldről származik, ezért jelenleg még az a hazai adóbevallásában kell a jövedelmet megállapítani és elszámolni. Itt figyelemmel kell lenni arra is, hogy a spanyol kifizető élt az adólevonási jogával és erről igazolást is állított ki. Ennek lényege, hogy a külföldön megfizetett adó beszámítással bír, de csak kiállított igazolás alapján. Amennyiben nem változik a magánszemély adóügyi illetősége, akkor az egyéni vállalkozói jogviszony is a hazai adóügyi szabályok szerint kell elszámolni.
A kedvezőbb adózás kérdésére nem lehet egyértelműen válaszolni.
Ehhez mindenképpen az adóügyi illetőség változására kell, hogy sor kerüljön, azért, hogy ne a hazai adójogszabályok alapján állapítsák meg az adózó adófizetési kötelezettségét. Amennyiben esetlegesen a spanyol Szja kedvezőbb lenne, akkor is „többe kerülhet a leves, mint a hús”. Ha ugyanis telephelyet kell bérelni, könyvelőt fizetni, adókötelezettséget bevallani és az ehhez járuló további költségeket finanszírozni, figyelemmel a távolságra és az esetleges nyelvi nehézségekre is (és nagyon sok esetben a kiszolgáltatottságra is), akkor ez a megoldás jóval többe kerülhet, a mögöttes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság miatt is.
