Rehabilitációs hozzájárulás

Leipán Tibor Dátum Legutoljára frissítve: 2023.12.19

Olvasási idő: 7 perc


Ez a tartalom 354 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak. Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.

A vállalkozás – amennyiben elér egy számszerűsített határt a munkavállalók létszáma tekintetében – megváltozott munkaképességű személyt is köteles alkalmazni. Ennek elmaradása esetén fizetési kötelezettsége keletkezik rehabilitációs hozzájárulás formájában.

Törvényi oldalról irányadó az Mmtv. („A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény) 23. § (1) bekezdése, melynek értelmében a munkáltató a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, amennyiben az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát, vagyis a kötelező foglalkoztatási szintet.
Ez annyit jelent, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség tekintetében nem az éppen aktuális létszámot kell figyelni, hanem a foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma az irányadó, feltéve, hogy a statisztikai létszám meghaladja a 25 főt. Ez annyit jelent, hogy a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában a tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell meghatározni a statisztikai állományi létszámhoz és az Mmtv. 23. § (4) bekezdéséhez igazodóan. A meghatározásnál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a statisztikai létszám esetében a kerekítés szabályai az irányadóak a foglalkoztatott létszám meghatározásánál. Így például a kerekítés szabályainak megfelelően a 25,5, vagy afeletti szám esetében (mivel a kerekítés szabályai szerint egész számként ez már 26-ot jelent) már lehetséges a hozzájárulás-fizetési kötelezettség, amennyiben a létszámhoz viszonyítva a megváltozott munkaképességű személyek száma nem érné el az 5 százalékot.

Megváltozott munkaképességű személyek besorolása

A hivatkozott törvényhely, vagyis az Mmtv. 22. § alapján, valamint a 23. § és 24. § értelmében megváltozott munkaképességű személynek kell tekinteni azt a személyt,
a) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű;
b) aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt;
c) akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt; vagy
d) aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül, és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

A 2021. január 1-jétől hatályos Mmtv. 22/A. § (1) bekezdés értelmében „a 23. § (1) bekezdésének alkalmazása során – legutoljára a 23. életévének betöltése szerinti naptári évben megváltozott munkaképességű személyekkel egy tekintet alá esik az a személy is, aki
a) köznevelési intézményben – a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint megállapított – sajátos nevelési igényű gyermeknek, vagy
b) felsőoktatási intézményben – a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint megállapított – fogyatékossággal élő hallgatónak minősült.

Átlagos statisztikai létszám meghatározása

Az átlagos statisztikai létszám meghatározása a Magyarországon regisztrált, működő gazdasági szervezetek tevékenységében folyamatosan részt vevők teljes körére kiterjed. Az alkalmazásban állók esete az egyszerűbb, mivel a munkáltatójánál munkavégzésre irányuló jogviszonya létezik, a munkavállaló pedig a munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján folyamatos foglalkoztatás mellett, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén egész havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett.
A kötelező foglalkoztatási szint kiszámításához először az átlagos statisztikai állományi létszámot kell meghatározni. Létszámon a Központi Statisztikai Hivatal munkaügyi statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni. A létszám számításakor figyelmen kívül kell hagyni:

  • a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket;
  • az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót;
  • az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót;
  • a munka törvénykönyvéről szóló törvény 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót;
  • a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonát;
  • a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt annál a munkaadónál, aki őt nevelőszülőként foglalkoztatja.

A kerekítés általános szabályai szerint a statisztikai állományi létszámot egy tizedes jegyre kerekítve aszerint kell meghatározni. Ez annyit jelent, hogy a 0,5-ös érték egy egésznek felel meg, azaz nincs félember, hanem a kerekítés szabályai szerint ez egy embert (azaz egy munkavállalót jelent).
A gyakorlatban viszont előfordulhat az is, hogy egy munkavállaló többes jogviszonnyal, azaz több munkahellyel is rendelkezik. Ebben az esetben a rehabilitációshozzájárulás-fizetési kötelezettség csak annál a munkáltatónál merülhet fel, aki a hozzájárulás megfizetésében elvileg érintett. Előfordulhat olyan eset is, amikor a munkavállalót „kikölcsönzik”. Ebben az esetben a kikölcsönzött munkavállalót is figyelembe kell venni a statisztikai létszám megállapítása során a kölcsönbevevő vállalkozásnál.
A megváltozott munkaképességű dolgozó esetében előfordulhat továbbá, hogy a munkavállaló az adott jogviszonyában részmunkaidőben dolgozik, de ez nem jelent arányosítást az esetében, vagyis a részmunkaidőben dolgozó megváltozott munkaképességű munkavállalót egy főként kell meghatározni attól függetlenül, hogy a napi részmunkaidejében hány órát foglalkoztatják.

Példa a rehabilitációs hozzájárulás meghatározására

Adott egy vállalkozás, amely elvileg rehabilitációs hozzájárulás fizetésére lenne kötelezett, viszont létezik az esetében egy fő, aki megváltozott munkaképességű munkavállalónak minősül. Ez a megváltozott munkaképességű dolgozó viszont, ha a harmadik negyedév végével megszünteti a munkaviszonyát, akkor kérdésként merül fel, hogy a cég ettől kezdve rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett lesz vagy nem, mivel a következő negyedévben már nem lesz megváltozott munkaképességű munkavállaló a vállalkozásban.

Ebben az esetben első lépésként a statisztikai létszám meghatározásával kell eljárni, mivel a kilépő egy fő munkavállaló még nem biztos, hogy rehabilitációshozzájárulás-fizetési kötelezettséget jelent. Bevallás tekintetében a 2301-es nyomtatvány 01 lapot kell figyelembe venni, ahol célszerű a kitöltési útmutatót alaposan tanulmányozni és annak alapján eljárni. A lényeg, hogy mivel az adott adóévről van szó, ezért havonként kell megállapítani a munkavállalói létszámot, és szintén havonta a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó létszámot. Ehhez igazodóan kell szintén éves szinten meghatározni a statisztikai létszámot. Amennyiben fizetési kötelezettség lenne, az annyit jelent, hogy 2 088 000 Ft/fő a fizetési kötelezettség a megváltozott munkaképességű dolgozókat illetően, de itt a már éves szintű befizetéseket is figyelembe lehet és kell venni. Mindent egybevetve, az éves szintű számítás dönti el a kérdéses esetben az esetleges további adófizetési kötelezettséget.

Társasági adó adóalapjának lehetséges csökkentése megváltozott munkaképességű személy esetén

Amennyiben a vállalkozás a társasági adó alanya, és esetlegesen megváltozott munkaképességű személyt/személyeket foglalkoztatna, akkor személyenként az adózás előtti eredményét csökkentheti a megváltozott munkaképességű személy(ek) munkabérével maximum az adóév elején érvényes minimálbér összegével, amennyiben az átlagos foglalkoztatottak létszáma a 20 főt az adóévben nem haladná meg.

Kapcsolódó kérdés-válaszok


Táppénz, rokkantsági-rehabilitációs járulék

Egyéni vállalkozó, mint szolgálati járadékos főállású egyéni vállalkozóként fizette a járulékokat. Súlyos betegsége révén táppénzes állományba került, s 365 napos táppénzre jogosult, sőt 60%-os táppénzre. Ha szünetelteti a tevékenységét, attól kaphatja a táppénzt a továbbiakban is? Mint szolgálati járadékos jogosult lehet-e rehabilitációs vagy rokkantsági járadékra?