Bejelentkezés

Nyugdíjasok: keresőképtelenség táppénz nélkül?

2020. július 1-jétől az öregségi nyugellátásban részesülők dolgozhatnak ugyan bármelyik biztosítási jogviszonyban, akkor sem lesznek biztosítottak. Ha nem minősülnek biztosítottnak, akkor keresőképtelenségük esetén táppénzt sem kaphatnak. Akkor mégis miért fontos, hogy annak a nyugdíjas személynek, aki dolgozik, megállapítsa és igazolja az orvos a keresőképtelenségét?

A társadalombiztosítás szabályai alapján az öregségi nyugdíj saját jogú nyugellátás. Az öregségi nyugdíjasok két típusát különítjük el. Az egyikbe a 40 éves jogosultsági idő alapján nyugellátásban részesülő nők tartoznak, míg a másikba azok a személyek tartoznak, akik betöltötték a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt, rendelkeznek a nyugellátáshoz szükséges szolgálati idővel, és erre tekintettel kérelmükre nyugellátást állapítottak meg a részükre. Azaz, ha egy magyar állampolgár 65 éves, és van 20 év szolgálati ideje, akkor a nyugdíjkérelmére megállapítják az öregségi nyugdíját.

Ha az öregségi nyugdíjas a továbbiakban is keresőtevékenységet folytat, akkor a 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) alapján nem lesz biztosított, így társadalombiztosítás keretében nem kaphat a keresőképtelensége esetén táppénzt. Ugyanakkor, ha beteg lesz, akkor keresőtevékenysége kapcsán fontos, hogy az alábbi orvosok bármelyike igazolja a keresőképtelenségét. 

A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott. Erre tekintettel a nyugdíjas személy keresőképtelenségét az alábbi orvosok igazolhatják:

  • a háziorvos, ha a háziorvosi tevékenységre a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK-kal) szerződést kötött;
  • a járóbeteg-szakellátás orvosa, ha a járóképes beteg ellátására területileg illetékes vagy a háziorvos beutalása alapján illetékes a beteg vizsgálatára és keresőképtelenségének megállapítására [Megjegyzés: orvos (szakorvos) a keresőképtelenség elbírálására abban az esetben jogosult, ha e feladat ellátására a NEAK-kal finanszírozási szerződést kötött intézmény vezetője erre kijelölte];
  • az ideggondozó, bőr- és nemibeteg-gondozó, tüdőgondozó, valamint az onkológiai gondozó szakorvosa [Megjegyzés: ez esetben is az a szabály érvényesül, hogy orvos (szakorvos) a keresőképtelenség elbírálására abban az esetben jogosult, ha e feladat ellátására a NEAK-kal finanszírozási szerződést kötött intézmény vezetője erre kijelölte];
  • kórházi kezelés időtartamára, valamint a pszichiátriai beteg alkalmazkodó (adaptációs) szabadsága esetén a kórház igazolja a keresőképtelenséget;
  • egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal is jogosult a keresőképtelenség igazolására;
  • kormányhivatallal felülvéleményező tevékenységre szerződött főorvos is igazolhatja a keresőképtelenséget.

A keresőképtelenségi igazolás egyrészt arra szolgál, hogy a foglalkoztató felé ezzel igazolja a nyugdíjas, hogy jogosan van távol a munkából.

Emellett a keresőképtelenségi igazolás a következők kapcsán lényeges:

  • Ha az öregségi nyugdíjas munkaviszonyban vagy munkaviszony jellegű jogviszonyban (pl: közalkalmazottként) dolgozik, akkor – egyes eseteket kivéve – alkalmazni kell azt a szabályt, hogy keresőképtelensége esetén éves szinten 15 munkanap betegszabadságra jogosult. A betegszabadság megállapításához szükséges a keresőképteleségi igazolás. A betegszabadság tartamára díjazásként a nyugdíjas távolléti díjának a 70 százaléka jár.
  • Ha az öregségi nyugdíjban részesülő vállalkozóként dolgozik, és kisadózást választ, akkor nem főállású kisadózónak minősül, így a tevékenysége kapcsán havi 25 000 forint tételes adófizetés áll fenn. Nem kell megfizetni a tételes adót azon hónapokra vonatkozóan, amelyek egészében a nyugdíjas keresőképtelen. Azaz a keresőképtelenség igazolása a tételes adó megfizetése alóli mentesség szempontjából is fontos.
Dr. Radics Zsuzsanna (2021-11-11)