Bejelentkezés

Ez a tartalom 256 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Munkahelyi játszmák a mindennapokban

A munkahelyi közösségekben – bármennyire is törekszik a vállalati kultúra, a vezető és maga a csapat is a harmóniára, együttműködésre, transzparens kommunikációra – időnként bizony felszínre kerülnek konfliktusok, ellenérzések, az egyének saját, néha önös érdekeinek következtében megtett lépések, cselekedetek. Ezek a munkahelyi játszmák.

Ha játszmákról beszélünk, akkor meg kell említeni Eric Berne Emberi játszmák című kötetét. A lengyel származású, Amerikában élt pszichológus és pszichiáter az 1950-es években dolgozta ki az úgynevezett tranzakcióanalízis-elméletét. „A tranzakciók az emberek közötti kommunikációra utalnak. A tranzakcióanalízis az a módszer, amelyet a tranzakciók e folyamatának elemzésére használhatunk. (…) ” 
A tranzakcióanalízis elmélete szerint három énállapota van az egyénnek: a gyermeki, a felnőtti és a szülői énállapot – ezek kifejezik azt, hogy minden emberben többféle lélektani realitás van jelen, és különféle helyzetekben másik-másik énállapot aktivizálódik. Azaz a gyermeki énállapot aktivizálódásával úgy reagál, mint kisgyermek korában tette, a szülői énállapot aktivizálódásával pedig valamely szülő múltbéli reakciója ismétlődik direkt vagy indirekt módon. Ilyenkor az elvárások szerinti reakciók születnek meg. A felnőtt énállapot a tárgyilagos, egyenlő kommunikációt teszi lehetővé. Minden pillanatban valamely énállapotunkból kommunikálunk és reagálunk, s mindegyiknek megvan a maga előnyös, kedvező oldala is. A gyermeki énállapot előhozza a játékosságot, könnyedséget és kreativitást, spontaneitást kap tőle a személyiség, ugyanennek a negatív oldala a sértődött és megbántott reakciókban mutatkozik meg.
Az emberek közötti kommunikáció – azaz a tranzakciók – mindaddig hibátlanul működnek, míg azok – Berne meghatározása szerint – kiegészítő jellegűek. Azaz egy szülői énből érkező megjegyzésre a gyermeki énállapotból érkezik a válasz, vagy a felnőtt a felnőttnek válaszol. A gond akkor kezdődik, amikor a tranzakciók keresztezik egymást. Azaz felnőtt kommunikációra szülői énállapotból érkezik válasz. Az is előfordul, hogy a tranzakciók, azaz a kommunikáció rejtett marad.

Mik azok a játszmák?

A játszmák ismétlődő, a felszínen hitelt érdemlő olyan tranzakciók, melyek indítéka, célja rejtett, és mindig „nyereséggel” járnak. Nyereség alatt itt az egyén számára fontos pszichológiai nyereségről beszélünk: visszaigazolásról, önigazolásról stb. A játszmák pszichológiai értelemben véve tisztességtelenek, a kimenete mindig izgalmas és drámai jellegű is – azaz konfliktussal jár. A játszmák szükségesek az egyén számára, a kérdés az, hogy milyen eredményt hoznak önmagának, illetve az őt körülvevő embereknek. 

Tipikus munkahelyi játszmák

Ha te nem lennél

Ez a játszma kollégák között például úgy nézhet ki, hogy a játszmázó fél folyamatosan arról panaszkodik, hogy egy bizonyos feladatot, kihívást, lehetőséget, pozíciót nem kap meg. Az ettől való félelmét leplezi a játszmával, mely szerint úgy értékeli, hogy a felettese, vezetője nem engedi őt a kihívás és feladat közelébe. Amikor ez megtörténik, akkor önigazolásként azt hangoztatja, hogy „félt engem, megvédett a hibázástól, a túlórától stb.” – miközben saját félelmeit palástolja. Igen nehezen felismerhető játszma, ám egy jó vezető delegál, majd apró lépésekkel, folyamatosan támogatva kísér.

Sarokba szorítás

Ez a játszma gyakorlatilag egy ellenjátszma. Amikor az egyik fél felfedezi, hogy a munkatársa valami korábbi sérelmet, konfliktust felidézve megsértődik, és emiatt kimarad egy közös ebédelésből, programból vagy projektből, akkor a másik fél – pontosan tudván, hogy csak egy elnézéskérésbe vagy kedves szóba kerülne a kiengesztelés – tudatosan benne hagyja őt a játszmában és nélküle indul el a program. Azaz a játszma indítóját egy ellenjátszmával beszorítják a sarokba, hoppon marad. Ismerős a helyzet? Megsértődés – nem kiengesztelés – sértettség marad sarokba szorítva. 

Most rajtacsíplek, te gazember!

Nagyon gyakori munkahelyi helyzet az, hogy partnerek, kollégák, szállítók megállapodnak valamiben, de mire a teljesítésre kerülne a sor, addigra valami többe kerül, tovább tart stb. Ilyenkor, mintha már előre látható lenne a helyzet, a játszmát játszó fél irgalmatlan haragra gerjed. Ő az, aki folyamatosan igazságtalanságot keres, hogy azt felfedezve, tetten érve „szülőként leszidhassa” a másikat. Nyilván van pszichológiai előnye ennek a viselkedésnek: a harag és indulat kiélése. Hátulütője a konfliktus létrejötte, illetve a partneri viszony megromlása. Honnan lehet felismerni, hogy ez játszma? Onnan, hogy ez a szituáció – közel azonos forgatókönyvvel – ismétlődik.

Bűnbakkeresés

Feszültségekkel teli, stresszes napokon fordul elő az, hogy egy munkatárs a saját hibáját, nehézségét az épp őt megkereső kollégára fogja. „Ennek is te vagy az oka.” Nyilvánvalóan nincs ok-okozati és felelősségi kapcsolat a két eset között, hanem a meglevő feszültség okozza a hibát, mely esetében könnyebb azt a másikra fogni, mint saját gyengeségünket elfogadni, belátni. A játszma a felelősség kerüléséről szól, ellenszere csak a visszajelzés és felnőtt-felnőtt kommunikáció kezdeményezése lehet.

Űzött vad, avagy: „olyan nehéz nekem”

Ismerős a munkahelyen az a kolléga, aki folyamatosan több szerepben van jelen, és mindegyikben tökéletesen akar teljesíteni? Folyamatosan arról panaszkodik, hogy „Fáradt vagyok.”. Ennek ellenére további feladatokat vállal be, a saját munkakörén kívül még szervez, segít, gyakorlatilag bármi, ami adódik, azt a nyakába veszi feladatként. A kérdés, hogy milyen mintát követ? A munkatársak persze elfáradnak a panaszáradat hallgatásában, ellenszerük csak az lehet, ha nem engedik, hogy folyamatosan több feladatot vállaljon. Ebben természetesen a vezetőnek van óriási szerepe.

Ismétlésként tehát, amiről felismerhető egy játszma:

  • Mintázat, azaz ismétlődően és kísértetiesen hasonló vagy azonos szituáció.
  • A „nyereség”, azaz a másik ember számára azonos vagy hasonló végkifejlete van (önigazolás, sértődés, leszidás stb.).
  • Rejtett kommunikáció, azaz a valós cél csak mögöttesen értelmezhető.
  • Mindig egy bizonyos cél elérése mozgatja a játszma indítóját.

Nyert ügyünk van tehát, mert egy játszmát csak addig lehet játszani, amíg van kivel… Ha sikerül asszertíven kommunikálva, felnőtt-énállapotból reagálni munkahelyi játszmákra, akkor a kollégánkat, beosztottunkat – uram bocsáss, a vezetőnket – is sikerül kimozdítani a játszma-helyzetből.
Nyilvánvalóan annak kifejezése, hogy „Állj, ez egy játszma, velem ne tedd!” túl direkt és erős kommunikáció ahhoz, hogy vállalati, szervezeti, üzleti vagy hivatalos kommunikációban így nyilvánuljunk meg. E helyett inkább a felnőtt-felnőtt, azaz tárgyilagos, jelen helyzetre vonatkozó kommunikációt kell előnyben részesíteni.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Humán Tanácsadó áprilisi számában olvashatják)

Örvényesi Rita (2022-03-15)