A munkába járás költségtérítésének különös esetei
Olvasási idő: 5 perc
Mi a teendő, ha egy cégnél több családtag is dolgozik és közös autóval járnak be? Keletkezik-e adófizetési kötelezettség akkor, ha a munkáltató megtérítette a napi munkába járásra szolgáló bérletet, de a munkavállaló nem jár be? A kérdésekből is látszik, hogy a munkába járás költségtérítésének elsőre egyszerűnek tűnő lehetősége is okozhat fejtörést.
Azonos címről munkába járók költségtérítése
Ugyanannál a cégnél a család több tagja is dolgozik, azonos lakcímről ugyanarra a munkáltatói telephelyre járnak be dolgozni. Jogosult valamennyi családtag a munkába járás költségtérítésére, vagy csak az egyikük, hiszen egy személygépkocsival járnak?
A közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás költségei megtérítését a a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II.26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/2010. Korm. rendelet) teszi a munkáltató kötelezettségévé, míg a feltételeknek megfelelő költségtérítést a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja törvény) mentesíti az adófizetés alól.
A napi munkába járás költségeinek megtérítése történhet a közösségi utazási eszközre szóló jegy/bérlet árának megtérítésével, vagy minden más esetben a munkában töltött napokra a lakóhely és tartózkodási hely közötti közforgalmi úton mért távolságra legfeljebb kilométerenként 30 forint mértékben.
A munkába jutás módját a munkáltatónak nem kell vizsgálnia, azt történhet személygépkocsival, de akár más közlekedési eszközzel is, pl. biciklivel, rollerrel, vagy akár más kocsijában ülve is.
Ebből adódik a válasz: igen, ha igénylik mindegyik családtagnak fizethető a munkába járás költségtérítése, akkor is, ha végső soron egy járművel többen utaznak. Nem feltétel, hogy a költségtérítésben részesülő személynek vagy hozzátartozójának személygépkocsi legyen a tulajdonában, mint ahogy az sem, hogy jogosítványa legyen.
A legtöbb esetben az okoz zavart ennek a szabálynak az értelmezésénél, hogy könnyen összetéveszthető a belföldi kiküldetés költségei megtérítésének szabályaival. A belföldi kiküldetés utazási költségének megtérítésekor a munkáltató a munkavállaló saját vagy hozzátartozó személygépkocsijával történő utazás esetén jogosult a költségeinek – üzemanyag és kilométerenként 15 forint – megtérítésére, és ebben az esetben nem fizethető költségtérítés a kocsiban ülő utasoknak.
Bérletjuttatás, ha nincs munkába járás
Keletkezik adófizetési kötelezettség akkor, ha a munkáltató megtérítette a napi munkába járásra szolgáló bérletet, de a munkavállaló szabadság, táppénz, felmentési idő miatt nem jár dolgozni, vagy a bérlet érvényességi ideje alatt megszűnik a jogviszonya?
Ha nincs napi munkába járás, nem beszélhetünk napi munkába járás költségtérítéséről sem.
Ha a munkavállaló a bérlet érvényességi ideje alatt előre láthatóan nem fog munkát végezni, például szabadságon, fizetés nélküli szabadságon lesz, vagy munkavégzési kötelezettség nélküli felmentési idejét tölti, a munkáltatónak nincs térítési kötelezettsége. Ha a munkáltató mégis úgy dönt, hogy a bérletet megtéríti a munkavállalónak, akkor az adómentesség feltételei nem teljesülnek, tehát a kifizetett költségtérítés a munkavállaló bérjövedelmeként válik adókötelessé.
Másként alakul az adójogi megítélés, ha a munkavállaló akár egy napig is használta a bérletet munkába járáshoz.
Ekkor a bérlet megtérítése már a munkába járáshoz kapcsolódik. A szabályok arányosítási, visszatérítési kötelezettséget nem írnak elő.
Érdeke, de nem kötelezettsége a munkáltatónak azt vizsgálni, hogy a bérlet, vagy a menetjegy megtérítése jelent-e kisebb költséget számára. A munkáltató optimalizálhatja a munkába járás megtérítésével kapcsolatos költségeit. Például, ha a munkavállaló tervezett szabadsága miatt a bérlet érvényességi ideje alatt csupán 1-2 napot dolgozna, akkor a munkáltató szabályzatában kikötheti, hogy ilyen esetben csak a menetjegyet téríti, a bérletet nem.
Munkába járás költségeinek utólagos megtérítése
A munkáltató kötelezettsége a munkába járás költségeinek megtérítésére a 39/2010. Korm. rendeletből ered, amely a kifizetés időpontjára nem ad útmutatást. Az elévülési szabályok az Mt. alapján határozhatóak meg, mely szerint a munkajogi igény három év alatt évül el, tehát a munkavállaló ebben az időszakban kérheti a munkába járás költségeinek megtérítését.
Adózási szempontból az adókötelezettséget a kifizetés időpontjában kell megítélni.
Jogszabályi rendelkezés nem írja elő a költségtérítés kifizetésének gyakoriságát, az történhet havonta, negyed- vagy félévente, akár évente is. Célszerű a munkáltatónak szabályzatban rögzíteni ezeket az eljárási szabályokat, ez megfelelő keretet ad mind a munkavállalói igény benyújtásának, mind az adott munkáltatónál a költségtérítés kifizetési rendjének. Ha előfordul, hogy adóéven túl történik a kifizetés, akkor sincs gond, hiszen az elszámolási időszak alapján állapítható meg az adómentes költségtérítés összege.
Értelmezési nehézség abból adódhat, hogy utólagos kifizetés esetén az eredeti időszakra kell-e a kifizetést elszámolni, vagy a kifizetés időpontjában. Ilyen esetben önellenőrzésre nincs szükség, az szja-törvény pénzforgalmi szemléletét kihasználva kell az esetleges adókötelezettséget teljesíteni.
