Mit jelent a tényleges főtevékenység?

A koronavírus-világjárvány második hulláma miatt kihirdetett veszélyhelyzetre tekintettel bevezetett gazdaságvédelmi intézkedéseket a Magyar Közlöny 242. számában megjelent 485/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza, amely 2020. november 11. napján hatályba is lépett.

Az egyik gazdaságvédelmi intézkedés értelmében a meghatározott tevékenységi kört tényleges főtevékenységként folytató kifizetők adókedvezményeket érvényesíthetnek. 

A kedvezmény érvényesíthető a szociális hozzájárulási adó, a szakképzési hozzájárulás, a rehabilitációs hozzájárulás és a kisvállalati adó tekintetében.

A Korm. rendelet szerint az adókedvezményre jogosító tevékenységi körök:

• Éttermi, mozgó vendéglátás (TEÁOR 5610)
• Rendezvényi étkeztetés (TEÁOR 5621)
• Italszolgáltatás (TEÁOR 5630)
• Filmvetítés (TEÁOR 5914)
• Konferencia, kereskedelmi bemutató szervezése (TEÁOR 8230)
• Sport és szabadidős képzés (TEÁOR 8551)
• Előadó-művészet (TEÁOR 9001)
• Előadó-művészetet kiegészítő tevékenység (TEÁOR 9002)
• Művészeti létesítmények működtetése (TEÁOR 9004)
• Múzeumi tevékenység (TEÁOR 9102)
• Növény-, állatkert, természetvédelmi terület működtetése (TEÁOR 9104)
• Sportlétesítmény működtetése (TEÁOR 9311)
• Sportegyesületi tevékenység (TEÁOR 9312),
• Testedzési szolgáltatás (TEÁOR 9313)
• Egyéb sporttevékenység (TEÁOR 9319)
• Vidámparki, szórakoztatóparki tevékenység (TEÁOR 9321)
• Fizikai közérzetet javító szolgáltatás (TEÁOR 9604), ha a tevékenységet végző megfelel a közfürdők létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről szóló 37/1996. (X. 18.) NM rendelet szabályainak
• M.n.s. egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenység (TEÁOR 9329)

A másik gazdaságvédelmi intézkedés értelmében a szálláshely-szolgáltatók kérelmezhetik a foglalásaik kieséséből származó költségeik megtérítését.

A Korm. rendelet szerint azok jogosultak a támogatás igénylésére, akik tényleges főtevékenységként

• szállodai szolgáltatás (TEÁOR 5510) tevékenységet,
• üdülési, egyéb átmeneti szálláshely-szolgáltatás (TEÁOR 5520) tevékenységet,
• kempingszolgáltatás (TEÁOR 5530) tevékenységet, vagy
• egyéb szálláshely szolgáltatás (TEÁOR 5590) tevékenységet
  végeznek.

A harmadik gazdaságvédelmi intézkedés értelmében a meghatározott tevékenységi kört tényleges főtevékenységként folytató munkaadók bértámogatást igényelhetnek.

A Korm. rendelet szerint a bértámogatást azok a munkaadók jogosultak igényelni, akik adókedvezményekre is jogosultak. Tehát a fent, 1-18. pontok alatt felsorolt tevékenységi kört tényleges főtevékenységként folytató vállalkozások érvényesíthetik az adókedvezményeket és igényelhetik a bértámogatást.

Kapcsolódó

Bővül a veszélyeztetett ágazatok köre

2020. december 23-ától újabb ágazattal bővült a veszélyeztetett ágazatok köre. Az adózási könnyítések az egyéb szárazföldi személyszállítás tevékenységet főtevékenységként végző vállalkozásokra is kiterjednek.

Mi a tényleges főtevékenység?

A Korm. rendelet szerint tényleges főtevékenységnek a Korm. rendelet alkalmazásában azt a tevékenységet kell érteni, amelyből az adózónak a Korm. rendelet hatálybalépését megelőző hat hónapban a legtöbb bevétele, de legalább bevételének 30 százaléka származott.

E meghatározás alapján – az adóhatóság álláspontja szerint – egy vállalkozásnak egyetlen tényleges főtevékenysége lehet, ez pedig az a vállalkozási tevékenység, amelyből az adózónak a legtöbb bevétele származik. Ez a tevékenység akkor minősül a Korm. rendelet szerinti tényleges főtevékenységnek, ha az abból származó bevétel eléri az összes bevétel 30 százalékát.

A kedvezményekre való jogosultságot úgy lehet megállapítani, hogy
(1) elsődlegesen összesíteni kell a vállalkozási bevételeket,
(2) meg kell állapítani, hogy melyik vállalkozási tevékenységhez köthető a legnagyobb összegű bevétel, és
(3) ha e tevékenység a kedvezményezett tevékenységek körébe esik, akkor meg kell állapítani az adott vállalkozási tevékenységből származó bevételnek az összes bevételhez viszonyított arányát,
(4) ha a megállapított arány a 30 százalékot meghaladja, akkor a kedvezmények alkalmazására van lehetőség.

Összefoglalva: egy vállalkozásnak egy tényleges főtevékenysége lehet, és kizárólag ezen tevékenységéből származó bevételének kell elérnie a Korm. rendelet szerinti arányt, azaz nincs arra lehetőség, hogy több kedvezményezett tevékenysége bevételét is figyelembe vegye a 30 százalékos arányszám eléréséhez.

Elméletben ugyan nem kizárt, hogy több tevékenység bevétele esetlegesen azonos nagyságú és még az összes bevételhez viszonyított aránya is egyező legyen. Ha ilyen eset ténylegesen előfordulna, akkor a kedvezményi szabályok alkalmazásának nincs akadálya, feltéve, hogy legalább az egyik tevékenység kedvezményezett tevékenységnek minősül.

E rendelkezésnek megfelelően, ha például az adózó 2020. november 11. napját megelőző hat hónapban végzett a Korm. rendeletben meghatározott TEÁOR számmal azonosított kedvezményezett tevékenységet, és az abból származó bevétele az adott időszakban a teljes bevételhez viszonyítva a legtöbb volt, de nem érte el a bevétel 30 százalékát, akkor az adózó a Korm. rendeletben meghatározott kedvezményekre nem lesz jogosult. Ugyanúgy nem lesz jogosult a kedvezmények érvényesítésére az adózó, ha a Korm. rendelet hatálybalépését megelőző hat hónapban végzett kedvezményezett tevékenységet, de az abból származó bevétele kevesebb, mint a nem kedvezményezett tevékenységből származó bevétele. Ez utóbbi esetben nincs jelentősége annak, hogy a Korm. rendeletben meghatározott TEÁOR számmal azonosított kedvezményezett tevékenységéből származó bevétele eléri-e a teljes bevétel 30 százalékát vagy sem.

Fontos, hogy a kedvezmények érvényesíthetősége szempontjából nem releváns, hogy az adóhatósági nyilvántartásban az adózónak milyen főtevékenysége van bejelentve. 

Milyen időszakra vonatkozóan kell a bevételt figyelni?

A Korm. rendelet 2020. november 11. napján lépett hatályba, tehát az ezt megelőző hat hónapban elért bevételt kell figyelembe venni. A Korm. rendelet alapján azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy a megelőző hat hónapot pontosan hogyan kell számítani.

Szakmai körökben két állásponttal találkozhatunk. Az egyik álláspont szerint a 2020. november 11. napját megelőző 6 naptári hónapot, vagyis 2020. május 1. és október 31. közötti időszakot kell figyelembe venni. A másik álláspont szerint a 2020. november 11. napját közvetlenül megelőző 6 hónapot, vagyis 2020. május 11. és november 10. közötti időszakot kell figyelembe venni. 

Adószakértőként a második álláspontot képviselem, vagyis az általános határidő számítási szabály alapján kell eljárni. Eszerint a hónapokban megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, akkor a hónap utolsó napján. 

Érdemes megjegyezni, hogy ezt az álláspontot az adóhatóság is megerősítette a koronavírus járvány első hulláma idején megjelent egyik gyakori kérdésre adott válaszában.

A cikkben érintett kedvezmények érvényesítésének további feltételei is vannak, melyeket korábban már részleteztünk.

(Lezárva: 2020. november 17.)