Hol lakunk? Így változik a lakcímünk költözés nélkül
Olvasási idő: 4 perc
A közelmúltban változott a lakóhely eddig használatos fogalma, mely szerint a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe volt, amelyben a polgár él. A változással függ össze az a módosulás is, melynek nyomán a lakóhely fennállásának nem feltétele a lakóhelyen tartózkodás, a polgárnak nem szükséges életvitelszerűen a lakóhelyeként bejelentett lakásban élnie. Mindezzel összhangban módosul a tartózkodási hely fogalma is.
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) módosításának hatályba lépését követően (2022. január 1-től) megváltozik a lakóhely fogalma. Az Nytv. eddig hatályos szabályai alapján a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe volt, amelyben a polgár él.
Az új szabály szerint viszont a polgár lakóhelye annak a lakásnak vagy szállásnak a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál.
A lakóhely fennállásának tehát nem feltétele a lakóhelyen tartózkodás, a polgárnak nem szükséges életvitelszerűen a lakóhelyeként bejelentett lakásban élnie.
A tartózkodási hely új fogalma
Ezzel összhangban módosul a tartózkodási hely fogalma is. Ez a jövőben annak a lakásnak a címe, ahol a polgár – a lakóhely-változtatás szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. A korábbi szabályozás a lakóhely végleges elhagyásának szándéka nélkül tartózkodást írta elő, így ez a módosítás tartalmi változást nem eredményez, a tartózkodási hely esetében továbbra is megmarad a tényleges, életvitelszerű ott tartózkodás, mint fogalmi elem. A lakóhely ugyanakkor a jövőben sem lehet bármelyik lakás, a polgár vagy saját lakásába jelentkezhet be, vagy olyanba, amelynél rendelkezik a szállásadó bejelentkezést jóváhagyó nyilatkozatával. A jövőben azonban nem vezethet a lakcímadat érvénytelenségének megállapítására az a körülmény, hogy a polgár nem él életvitelszerűen a lakóhelyként bejelentett lakásban (Nytv. 26. § (5c) bekezdés).
A lakóhely fogalom megváltoztatásának okai
A módosítást egyébként az indokolta, hogy a lakcímbejelentések egy része nem a valós viszonyokat tükrözte, a lakosság több, mint 6%-a nem a bejelentett lakóhelyén élt.
Ez közjogilag jogellenes állapotot eredményezett, a nem valós helyzetet tükröző bejelentés pedig még büntetőjogi következményeket – intellektuális közokirat-hamisítás – is felvethetett. A törvénymódosítás erre a rendezetlen helyzetre próbál megoldást nyújtani.
Az Nytv. 26. § (1) bekezdése eddig úgy rendelkezett, hogy a Magyarország területén élő, a törvény hatálya alá tartozó polgár köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. Az új szabályok alapján a bejelentést a beköltözéstől vagy a kiköltözéstől számított három munkanapon belül csak abban az esetben kötelező megtenni, ha a lakcímbejelentésre költözéssel összefüggésben kerül sor. A tartózkodási hely címének bejelentése – az Nytv. 26/A. §-ában meghatározott eset kivételével – nem kötelező. Ha viszont a polgár a tartózkodási helyét bejelentette, a tartózkodási hely megszüntetését köteles bejelenteni (Nytv. 26. § (5d) bekezdés)
Az Nytv. új, 26/A. §-a úgy rendelkezik, hogy jogszabály valamely jogosultság adott hellyel összefüggő gyakorlása, szolgáltatás igénybevétele, kötelezettség teljesíthetősége vagy más joghatás feltételeként előírhatja a tartózkodási hely bejelentését, vagy az életvitelszerű ottlakás tényének egyéb módon való igazolását. Ennek előírása azért indokolt, mert elképzelhetőek olyan jogosultságok és szolgáltatások, amelyek kifejezetten az életvitelszerű tartózkodás helyéhez kapcsolódnak. Ilyenek például a köznevelésben való részvétel, szociális vagy egészségügyi ellátások igénybevétele, helyi adózás, kedvezményes parkolás. Ezzel a szabályozási megoldással a jogalkotó a joggal való visszaélés kiküszöbölését próbálja biztosítani. Tehát attól függetlenül, hogy a lakóhely megválasztása nem kötődik az életvitelszerű helyben lakáshoz, egyes jogszabályokban nevesített jogok gyakorlására és szolgáltatások igénybevételére továbbra is csak életvitelszerű ottlakás esetén kerülhet sor. Az Nytv. 26/A. § (2) bekezdése felállít egy vélelmet is: ha a polgár bejelentett tartózkodási hellyel nem rendelkezik – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az ellenkező bizonyításig a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének a bejelentett lakóhelyét kell tekinteni.
A 2022-es változások
Fentiekkel összefüggésben 2022. január 1-től módosul az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény is. A törvényben a lakóhely és a tartózkodási hely együttes megnevezése a „lakóhely” volt, a jövőben a törvény a „lakcím” fogalmat használja az ügyfél lakóhelyének vagy tartózkodási helyének együttes megnevezéseként.
Módosul továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben a közokirat-hamisítás törvényi tényállása is. Ez alapján a jövőben nem minősül bűncselekménynek a nem életvitelszerűen használt lakás lakóhelyként történő bejelentése, ha arra a szállásadó hozzájárulásával, vagy saját tulajdonú ingatlanba történő bejelentkezéssel kerül sor. Ez a kivétel ugyanakkor továbbra sem zárja ki a büntetőjogi felelősségre vonást az olyan cselekmények esetében, amikor a valóságot nem fedő lakcímbejelentést kedvezmények, juttatások jogosulatlan igénybevételére, vagy egyes kötelezettségek alóli jogalap nélküli mentesülésre használják fel.
