Jár-e költségtérítés home office-ban végzett munka esetén?

Mi pontosan a home office? 

A meghatározás nehéz, mert a home office nem jogi kategória. De akkor mi? Azonos a távmunkával? Vagy az otthoni munkavégzéssel? A válasz: egyik sem. A legelfogadottabb meghatározás szerint abban az esetben beszélünk home office-ról, ha a munkáltató csak eseti, ad hoc jelleggel engedélyezi a munkavállaló részére az otthoni munkavégzést.

Az alkalmi jelleggel történő otthoni munkavégzést (home office-t) nem szükséges a munkaszerződésben rögzíteni, a munkáltató egyoldalú utasításban vagy belső szabályzatban is rendelkezhet úgy, hogy biztosítja a munkavállalónak ezt a lehetőséget. Célszerű lehet a munkaszerződésben utalni arra, hogy munkavállalónak előzetes bejelentés alapján lehetősége van a home office igénybevételére.

Amennyiben a munkavállaló például rendszeresen heti egy napon otthonról végzi a munkáját, akkor már megvalósulhat a távmunka szerinti foglalkoztatás, feltéve, hogy a munkáltató és a munkavállaló a munkavégzés kereteiről a munkaszerződésben megállapodnak, és a munkavégzés számítástechnikai eszközzel történik, melynek eredményét a munkavállaló elektronikusan továbbítja a munkáltató részére.

A távmunka és a home office

Fontos, hogy a távmunka kizárólag munkaszerződésben való kikötés esetén jöhet létre az eseti home office munkavégzéssel ellentétben.

Érdemes a home office-t a munkajogi értelemben vett otthoni munkavégzéstől is elhatárolni.

Az otthoni munkavégzés meghatározásakor az Mt. szabályai nyújtanak segítséget. Az Mt. 53. §-a szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. A munkaszerződéstől átmenetileg eltérő foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony év közben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre.

Lényegében a munkáltató egyoldalúan nem rendelheti el, hogy a munkavállaló határozatlan ideig a munkaszerződéstől eltérő helyen (pl. otthon) végezze a munkáját. A munkáltató egyoldalú utasítással, a munkaszerződés módosítása nélkül – akár a járványügyi helyzetre tekintettel – elrendelhet a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen (otthon) történő munkavégzést, de annak mértéke nem haladhatja meg az évi 44 munkanapot vagy a 352 órát. Amennyiben a munkáltató ennél hosszabb időtartamra kívánja a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen (pl. otthon) történő munkavégzést elrendelni, akkor ehhez a munkavállaló hozzájárulása is szükséges.

Jár-e költségtérítés home office esetén?

Home office esetén is érvényes az az általános munkajogi szabály, hogy a munkáltató köteles – a felek eltérő megállapodása hiányában – a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, illetve a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.

Amennyiben a feltételeket közvetlenül a munkáltató biztosítja, vagyis a munkáltató szerzi be a munkavégzéshez szükséges eszközöket, illetve a munkáltató rendeli meg a szükséges szolgáltatásokat, akkor nem keletkezik adókötelezettség, tekintettel arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény 4. § (2a) bekezdés a) pontja ilyen esetben alkalmazható. E rendelkezés szerint nem keletkezik bevétel a munkavállaló részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés stb.) használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik. A hivatkozott rendelkezés alapján abban az esetben sem keletkezik bevétele a munkavállalónak, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a távmunkavégzés hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.

A munkavégzés teljesítésének hatókörében, a feladatok ellátásának feltételeként biztosított dolog, szolgáltatás magáncélú hasznosítása, használata, igénybevétele miatt a személyi jövedelemadóról szóló törvény adóztatható körülményként határozza meg a munkáltató által biztosított telefonszolgáltatás magáncélú használatát. Tehát a munkáltató által, a munkavégzéshez biztosított telefonszolgáltatás esetén magáncélú használat címén adóköteles jövedelem keletkezik.

Amennyiben a munkavégzéshez szükséges eszközöket, szolgáltatásokat a munkavállaló szerzi be, illetve rendeli meg, és a munkáltató nevére szóló számlát kér, majd a felmerülő kiadást megelőlegezi, és részére a munkáltató utóbb – a számlával történő elszámolás ellenében – a kiadást megtéríti, akkor ugyanúgy nem keletkezik adókötelezettség, mint amikor közvetlenül a munkáltató szerzi be, illetve rendeli meg a munkavégzéshez szükséges eszközöket, szolgáltatásokat.

Amennyiben a home office során a feladatok ellátásához szükséges feltételeket a munkavállaló biztosítja, vagyis a munkavállaló szerzi be a munkavégzéshez szükséges eszközöket, illetve a munkavállaló rendeli meg a szükséges szolgáltatásokat, akkor a munkavállaló költségtérítésre jogosult.

A költségtérítésről (a költségek típusairól, a költségtérítés tételes vagy átalányban meghatározott összegéről, elszámolásának, megfizetésének szabályairól) ilyen esetben célszerű akár a munkaszerződés, akár egyéb megállapodás keretei között megállapodni, és célszerű a munkavállalót tájékoztatni a költségtérítés adókötelezettségének teljesítési szabályairól.

A költségtérítés home office esetén a magánszemély bevétele, amelyből az elismert költségek levonása után fennmaradó rész lesz az adóköteles jövedelem.

Figyelemmel arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény kizárólag távmunkavégzés esetére állapít meg elismert költséget, így home office esetén a költségtérítés nem önálló tevékenységből származó bevétel, amely teljes egészében adóelőleg-alap, illetve az éves bevallás benyújtásakor teljes egészében adóköteles jövedelem.

(Lezárva: 2020. október 6.)