Ne feledkezzünk meg a kockázatértékelésről!
Olvasási idő: 8 perc
A munkabalesetek, valamint a foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzése kiemelt jelentőségű. Ugyanakkor az ezt szolgáló kockázatértékelés hiányosságait több esetben tárták fel az ellenőrzések: előfordul olyan eset, amikor a kockázatértékelés egyáltalán nem áll rendelkezésre, de jellemzőnek mondható a tartalmilag rossz vagy hiányos kockázatértékelés is.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért a munkáltató felelős, a megvalósítás módját – a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg. Fontos megemlíteni, hogy a munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltatói felelősséget. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. A munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségek és egyéb terhek a munkavállalóra nem áthárítók.
Rendelkezhetünk széleskörű munkavédelmi ismeretekkel, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a rendelkezések egyes feladatokat munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíthetnek, melyek ellátása csak megfelelő végzettség birtokában lehetséges. A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi szakmai képesítéssel, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munkaegészségügyi [foglalkozás-orvostan (üzemorvostan), munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti.
Mindezek több szempontból is jelentőséggel bírnak, a következőkben azt fogjuk megnézni, hogy mit jelent mindez a kockázatértékelés elkészítésére nézve.
A munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos elvégzéséhez megfelelő szakképzettségű és számú munkavállalót kell biztosítani.
Ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni.
A rendelkezések mind a munkáltatóra, mind a munkavállalóra nézve jogokat és kötelezettségeket is meghatároznak.
Általános munkavédelmi követelmények
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles figyelembe venni a következő általános követelményeket:
a) a veszélyek elkerülése;
b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése;
c) a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése;
d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására, a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülésére;
e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása;
f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel;
g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására;
h) a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest;
i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása.
Fentieket figyelembe véve, a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, melyben minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg kell értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.
A kockázatértékelésben a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket) azonosítani kell, valamint meghatározni a veszélyeztetettek körét, felbecsülni a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét.
A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.
A kockázatértékelés nem egyszeri vizsgálat, és ehhez kapcsolódó dokumentum. Ezt a munkáltatónak első alkalommal – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a tevékenység megkezdése előtt, majd ezt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente el kell végezni. A kockázatértékelés tartalmazhatja továbbá az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét is. Mindez azonban csak lehetőség. A munkáltatónak kötelezően meg kell határozni mindezeket, viszont abban mozgásteret engednek a rendelkezések, hogy mindezt a kockázatértékelésben vagy külön dokumentumban teszi meg. Arra tekintettel, hogy mindez szintén munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül, így ez sem történhet megfelelő szakember bevonása nélkül. Szintén lehetőség van arra, hogy a III. veszélyességi osztályba sorolt 1–9 főt foglalkoztatók esetében a kockázatértékelés kitérjen a megelőzési stratégiára, mindezek kialakítása szintén munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.
A munkáltatók tevékenységük alapján munkavédelmi szempontú veszélyességi osztályba tartoznak az EU tagországok számára kötelezően alkalmazandó, a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere – TEÁOR ’08 – alapján. Arra vonatozóan, hogy mely tevékenységek tartoznak a fent említett III. veszélyességi osztályba, az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 2. számú melléklete pontos választ ad. A besorolás I. – III. osztályokba történik, haladva a veszélyestől a kevésbé veszélyes tevékenységek felé.
Indokolt, három éven belüli esetek
Amint említettük, a kockázatértékelést újból, a kötelezően meghatározott legalább 3 éves időtartamon kívül indokolt esetben is el kell végezni.
Indokolt esetnek tekintendők a következők:
a) az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának megváltozása,
b) minden olyan, az eredeti tevékenységgel összefüggő változtatás, amelynek eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát meghatározó munkakörülményi tényezők megváltozhattak – ideértve a munkaklíma-, zaj-, rezgésterhelést, légállapotokat (gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve mennyiségi változást),
c) az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben bekövetkezett munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés előfordulása, továbbá
d) ha a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki.
A munkáltató feladatai
A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:
a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai;
b) a veszélyek azonosítása;
c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;
d) a kockázatot súlyosbító tényezők;
e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása;
f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja;
h) az előző kockázatértékelés időpontja.
A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a jogszabályban meghatározottak szerint, de legalább 5 évig megőrizni. A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelés elvégzésekor a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló jogszabályban foglalt szempontokat is figyelembe kell venni. A munkáltató a kockázatértékelés alapján, a feltárt kockázatok kezelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket.
A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló
a) munkába álláskor,
b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor,
c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor,
d) új technológia bevezetésekor
elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást minden esetben rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként – a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve – meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni. Mindaddig, amíg a munkavállaló nem rendelkezik ezen ismeretekkel, addig önállóan nem foglalkoztatható. Szintén fontos azt is megemlíteni, hogy az oktatási tematika elkészítése is munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység.
A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében a veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz igazodóan elegendő, de legalább a korábban hivatkozott MüM rendeletben megjelölt időtartamra és képesítési feltételekkel köteles munkavédelmi szakmai képesítéssel rendelkező személyt kijelölni vagy foglalkoztatni, e személy részére valamennyi munkavédelemmel összefüggő információt megadni, és a szükséges tárgyi, szervezési feltételeket biztosítani.
A rendelkezések könnyítést adnak a kis létszámú, kevésbé veszélyes tevékenységet végző vállalkozások számára. A legfeljebb 9 fő munkavállalót foglalkoztató munkáltató (mikrovállalkozás) esetén, továbbá ha a munkáltató a tevékenysége alapján a II. vagy III. veszélyességi osztályba tartozik, és 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat (kisvállalkozás), akkor külön szakember kijelölése (foglalkoztatása) helyett kijelölt munkavállalójával vagy természetes személy munkaadóként maga is elláthatja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatait, amennyiben a kijelölt személy vagy ő maga rendelkezik az azok ellátásához a munkáltató tényleges szakmai tevékenységére tekintettel szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal.
A szükséges foglalkoztatás külső szolgáltatás útján is megvalósítható. Az igénybe vett külső szolgáltatás – függetlenül a formájától – nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért.
A munkáltatónak tájékoztatási kötelezettsége áll fenn. A munkavállalóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos, munkáltatót terhelő feladatokat ki látja el.
