A klímaváltozás munkavédelmi következményei

A fizikai és szellemi munkát végző ember közérzetét, biztonságát és egészségét nem veszélyeztető munkavégzését, munka- és teljesítőképességét nagymértékben meghatározza munkakörnyezetének a klímája is. A munkahelyi mikroklíma meghatározó – egyúttal a legsebezhetőbb – eleme maga a munkavállaló, aki a környezetével állandó, dinamikus kölcsönhatásban áll. Az emberi szervezetnek a legfontosabb életműködései fenntartásához és a munkavégzéshez viszonylag állandó hőmérsékletre van szüksége, mivel csak szűk határok közötti testhőmérséklet-változás (37 ± 0,8oC) mellett képes a munkakörnyezet klimatikus feltételeihez alkalmazkodni. A legtöbb munkavégzés során az optimális munkahelyi hőmérséklet 16oC és 24oC között van a komfortot jelentő relatív páratartalom (30% – 70%) és az „érzékelhető” (0,1 m/s) légsebesség mellett. 

Zárttéri hőmunka és szabadtéri melegben végzett munka

A zárttéri melegüzemi hőmunkát végzők – a kohászat, fémmegmunkálás, öntödék, vegyipar, üveggyártás, pékségek, vendéglátás, mosodák dolgozói stb. – esetén kevésbé jelent kockázatnövelő tényezőt a külső környezet hőterhelése, amennyiben a (jelenlegi) munkavédelmi előírások szerinti megelőző és védelmi intézkedések megfelelőek a hőterhelés (a hőstressz) hatásainak kivédésére, de legalább a csökkentésére. A beltéri hőmunkát végzők egészségének és biztonságának a védelmére, a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzésére a hatályos előírások (a munka törvénykönyve, a munkavédelmi és az egészségügyi törvény vonatkozó szakaszai és a külön jogszabályok) betartása és további védelmi és megelőző munkáltatói intézkedések bevezetése még az extrém hőségek esetén is garanciát jelenthetnek. A zárttéri munkahelyek hőmérsékletére és a munkahelyi klímára vonatkozó követelmények (beleértve a klímaparaméterek mérését és értékelését, a klímaindexek és a munkavállalók hőérzetének a meghatározását, a megengedhető levegőkörnyezeti értékek biztosítását és a munka nehézségi fokának a megítélését is) és a munkavállalók egészségvédelmét szolgáló, a kockázatértékelésen alapuló védelmi és megelőző intézkedések mellett a fokozottan terhelő klíma esetén a munkavállalók egészségének ellenőrzésére, a munkaköri alkalmassági vizsgálatok végzésének gyakoriságára is szigorú előírások vonatkoznak. 
A zárttéri munka esetén a munkavállalók hőterhelése a technológiai folyamatokból származó hőből (ami főleg sugárzó hőt jelent) és az izommunkából származó metabolikus hőből tevődik össze, amit az egyéni védőeszköz viselése is befolyásolhat. A munkakörnyezeti hőhatások általában kivédhetők, de legalább csökkenthetők műszaki, kollektív védelemmel, munkaszervezési intézkedésekkel, egyéni védőeszközökkel és egészségügyi ellenőrzés révén. 

Az extrém meleg külső környezeti hőmérséklet, a hőhullámok elsősorban a szabadtéren, a tűző napon dolgozó munkavállalók – a mezőgazdasági, erdészeti, építőipari, közlekedési, szállítási, szolgáltatási, mentési, katasztrófavédelmi stb. munkát végzők – egészségét veszélyezteti leginkább. Szabadtéren melegben, hőhullámok idején munkát végzők esetén azonban elsősorban a Nap sugárzó hőjének a kivédése a legfontosabb egészségvédelmi feladat. A szabadtéri munkavégzésre (pl. az építőipari munkahelyekre és építési tevékenységekre, a mezőgazdasági munkákra, a külszíni bányafejtésre stb.) vonatkozó előírások csupán általában említik a kedvezőtlen klímakörnyezet, az időjárás elleni védelmet, legfeljebb az óránkénti 5–10 perces pihenőidők közbeiktatásáról, a folyadékveszteség ivóvízzel történő igény szerinti pótlásáráról és megfelelő hőmérsékletű pihenőhelyek biztosításáról rendelkeznek. 
A hőterhelés határértéke, az egészségkárosodás várható bekövetkezésének egyik legfontosabb elhatárolója a (szájüregben a nyelv alatt vagy a végbélben mért) 38,0oC–38,2oC maghőmérséklet, ami 0,5oC-kal kevesebb, mint a test mélyen fekvő szöveteinek, a hasi szerveknek, a zsigereknek a hőmérséklete. A szervezet túlmelegedése 40oC maghőmérséklet körül már igen jelentős, a szervezet károsodása hamarosan bekövetkezhet. A sugárzó (infravörös) hő 97-98%-át elnyeli a szervezet, a test túlmelegedését a bőrön (és verejtékmirigyeken) keresztüli párologtatás révén igyekszik megakadályozni és a felesleges hőtől megszabadulni. A hőszabályozás során a belső (metabolikus) hőt a vér szállítja a bőr felszínére, ahol a hőleadás történik (1 liter verejték elpárologtatása 600 kcal hőt von el a szervezettől). Az izzadás azonban sóveszteséggel is jár, ezért 5-6 liter folyadékvesztést követően sópótlás (ásványvíz, sózott víz) nélkül kiszáradás következhet be. Extrém hőterhelés mellett végzett fizikai munka esetén az izommunka (a vér által szállított oxigén igénye) miatt kevesebb vér áramlik a bőrbe, ezért csökken a hőleadás és a verejtékezés, különösen magas páratartalom esetén és a hőterheléshez kevésbé alkalmazkodott (nem akklimatizált) munkavállalónál a keringés és a légzés összeomlása következhet be. 

Munkahelyi hőstressz – melegártalom

Munkahelyi hőstressz (melegártalom) tehát akkor következik be, amikor a szervezet a felesleges hőtől nem, vagy csak nehezen tud megszabadulni, ezért a hőpangás miatt – megfelelő intézkedések hiányában – súlyosabb egészségkárosodás is bekövetkezhet: a kezdeti hőájulások és az izmok erős izzadás okozta hőséggörcsei mellett hőkimerülés, hőguta és napszúrás tünetei is előfordulhatnak. 

• Hősyncope (hőájulás): a bőr ereinek a kitágulása miatt agyi hypotenzió és hirtelen eszméletvesztés következik be.
• Hőséggörcsök: oka a meleg környezetben intenzív erőkifejtés miatt bekövetkező profúz izzadás, ami jelentős sóvesztéssel (depléció) és folyadékveszteséggel (dehidráció) jár, a vázizomzatban (has és végtagok) fájdalmas görcsöket (kontrakciókat) vált ki, a testhőmérséklet mérsékelten megemelkedhet. 
• Hőkimerülés: meleg környezetben tartósan végzett nehéz fizikai munkavégzés során elégtelen sóbevitel miatt következik be súlyos tünetekkel (erős izzadás, gyors szívverés, rendkívüli fáradtság és szomjúság, szédülés, fejfájás, hányinger, hányás, ingerlékenység, zavartság, szapora és felületes légzés, hőemelkedés). A verejtékezés megszűnésével hőguta jön létre.
• Hőguta: kialakulása rendkívül meleg környezetben vagy a tűző napon és magas páratartalomban végzett intenzív munkavégzés esetén a szervezet hőszabályozásának elégtelenségét jelzi. A hőguta életveszélyes állapot, halálhoz vezethet, mivel a verejtékezés leáll és a szervezet nem képes leadni a felesleges hőt. A hőpangás miatt kialakuló főbb tünetek: 40oC feletti testhőmérséklet, zavartság, koordinálatlan mozgás, forró, száraz bőr vagy rendkívüli izzadás, lüktető fejfájás, görcsök és kóma (tudatvesztés).
• Napszúrás: az erős napsugárzás agyi vérbőséget, haemorrhagiás „meningitist” okoz, aminek a tünetei: fejfájás, szédülés, tudatzavar, eszméletvesztés és a bőr égéses gyulladása. 
  (Munkavédelmi szempontból a hőséggörcs, a hőkimerülés és a hőguta foglalkozási megbetegedésként, a napszúrás munkabalesetként ítélendő meg.) 

Védelmi és megelőzési feladatok

A munkáltatók a hőstressz okozta melegártalmak megelőzésére és kivédésére az alábbi intézkedések végrehajtására kötelezettek:

• a munkahelyi kockázatértékelésben ki kell térni a kedvezőtlen klímában (melegben) történő zárt, telepített munkahelyeken a munkavégzés valamennyi (tárgyi, szervezeti, szervezési és személyi) tényezőjére, beleértve a megterhelés – igénybevétel vizsgálatát, a fizikai munka intenzitását (munka-energia forgalom becslését), a klímaparaméterek akkreditált mérését, a klímaindexek meghatározását és a változások követését is; 
• szabadtéri munkahelyeken az időjárás elleni védelmet (a környezeti hőterhelést is beleértve) műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel (pihenőidők közbeiktatásával), egyéni (fej, tarkó, bőr) védelem, lehetőleg árnyékos pihenőhelyek és védőital (folyadékpótlás: 20 percenként 2 dl hűtött víz) biztosításával kell megoldani;
• a munkaköri alkalmassági vizsgálatok írásos rendjének meghatározása során rögzíteni szükséges a sérülékeny munkavállalói csoportok hőexpozícióban történő foglalkoztatásának tiltó és korlátozó előírásait, illetve a hőhullámok idején az időszakos alkalmassági vizsgálatok gyakoriságának (akár hetente végzendő) indokait és feltételeit; 
• az egyéni védőeszközök juttatásának írásos szabályzatában a hőmérséklet okozta veszélyeket, kiemelten a sugárzó hő elleni védelemre is ki kell térni;
• az általános megelőzési intézkedések körében a szellőzés, szellőztetés, a légtechnika műszaki követelményeit, míg a munkaszervezési intézkedések között a munka-pihenési rendet, az akklimatizációt, a megfelelő pihenőhelyek és szociális helyiségek, az elsősegélynyújtó helyek, a védőital (a hűtött ivóvíz) biztosítását kell meghatározni, 
• a munkavállalók munkavédelmi oktatása során ki kell térni a hőstressz és a melegártalmak, az UV sugárzás ismertetésére is (a megfelelő ruházat, a bőrvédelem, a folyadékfogyasztás, a betegségek és a gyógyszerek, az egyéni érzékenység, a helyes táplálkozás, az alkohol- és a koffeinfogyasztás kérdéseit is beleértve), valamint az egészségügyi felügyelet és az elsősegélynyújtás kérdéseire is.

A szélsőséges hőség, a hőhullámok gyakoribbá válása elkerülhetetlen. A hőstressz nemcsak a munkavállalók biztonságát és foglalkozási egészségét fenyegeti, de kihat a munkavégző képességükre és a termelékenységre, ezáltal a gazdaságra is . Az extrém hőség negatív gazdasági hatása a jövőben is elsősorban a kültéri munkák esetén jelentkezik, ahol az éves munkaórák 2–4%-a már ma is elvész. Az elkövetkező évtizedekben többszörösére nőhet a hőség miatti munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések száma, az elveszett munkaórák száma is megduplázódhat, a termeléskiesés a GDP-t több %-kal csökkentheti .  
Az EU jelenlegi munkavédelmi szabályozása a munkahelyi klímakockázatok kezelésére nem elégséges, átfogó rendeletre, ágazatspecifikus irányelvekre, egységes módszertanra, szabványokra, stratégiai iránymutatásra, cselekvési tervre és kampányokra van szükség a felkészültség és az alkalmazkodás javítása érdekében.