Klímaváltozás és fenntarthatóság az építőiparban
Olvasási idő: 10 perc
Az építőipar meghatározó szerepet játszik a globális felmelegedésben, és kiemelt felelőséggel tartozik a globális üvegházhatású gázok kibocsátásáért. A teljes kibocsátás megközelítőleg 15 százaléka közvetlenül köthető az építőipari tevékenységekhez, az épületek fenntartásával együttesen pedig 39 százalékát teszi ki a világ karbonkibocsátásának. Mit tehet az építőipar a fenntarthatóság és a káros következmények mérséklése érdekében?
Az építőanyagok, építési alapanyagok előállítása óriási energiát igényel, ebből kifolyólag nagy mennyiségű üvegházhatású gáz keletkezik. Mivel világszinten egyre több építkezés zajlik, valamint az igények is globálisan soha nem látott szinten vannak, még több káros anyag jut a légkörbe, így az építőanyagok előállítása is ökológiai lábnyomot hagy. Mindezt csak tovább fokozza az építőanyagok szállítása, hiszen az építőanyagokat általában több száz vagy akár ezer kilométeres távolságba is szükséges szállítani a felhasználási helyre. Elsősorban közúti, folyami, tengeri és vasúti szállítási forma a jellemző, illetve ezek kombinációja is lehetséges. Ráadásul a kivitelezés, az építkezés befejeztével legkevésbé sem zárul le az építőipar környezetre gyakorolt hatása. Az épületek 50–70 éves élettartama alatt üzemeltetési és karbantartási költségei révén még hosszú ideig terhelik a környezetet. Az életciklus végeztével pedig elérkezik a bontás ideje, amely a kivitelezéshez hasonlóan kiugró mennyiségű káros anyagot juttat a légkörbe.
Az említett problémák kezelése és a környezeti célok elérése érdekében változtatnunk kell azon, ahogyan új épületeinket tervezzük és a meglévőket felújítjuk, hogy csökkenteni tudjuk azok környezetre gyakorolt hatásait.
A fenntartható építészetként ismert fogalom ismérve olyan intézkedések és technológiák alkalmazása, amelyeknek köszönhetően lehetővé válik funkcionális építmények létrehozása a klímasemlegesség megőrzése mellett.
Környezetbarát nyers- és alapanyagok használata
A környezetbarát anyagok csoportjába soroljuk a megújuló nyersanyagokat, valamint azokat az anyagokat, amelyek megfelelő eljárásokkal újrahasznosíthatók. Egyre szigorúbb szabályok vonatkoznak az épületekre és az építési anyagokra. Az építőipari cégek ennek megfelelően egyre inkább igyekeznek olyan anyagokkal dolgozni, amelyek megfelelnek a fenntarthatósági elvátásoknak.
Az építőanyagok szállítási láncának rövidítése
A fenntartható építészeti beruházás egész folyamatát szem előtt tartja. Így különösen fontos, hogy az adott alapanyagot a felhasználási hely közelében állítsák elő, ezzel is csökkentve a szállítási távolságot, költséget és ökológiai lábnyomot.
Az EU-s célok eléréséhez a gyártóknak 2025-re a 2019–2020-as szinthez képest 15 százalékkal, 2030-ra pedig 30 százalékkal kell csökkenteniük az új tehergépjárművek szén-dioxid-kibocsátását. A szükséges kibocsátáscsökkenést többféleképpen is el lehet érni: a meglévő dízeles járművek hatékonyságának növelésével, a bioüzemanyag magasabb arányával, illetve a zéró kibocsátású járművek elterjedésével. Az EU nemrég mutatta be az Alternative Fuels Infrastructure Regulation (AFIR) elnevezésű javaslatcsomagot, amely a fő európai útvonalak mentén az elektromos és a hidrogénmeghajtású tehergépjárművek számára biztosítaná a megfelelő infrastruktúrát. Egy tanulmány szerint az elektromos tehergépjárművek fenntartása és működtetése, a furgonok, valamint a nehéz tehergépjárművek esetén már 2025-ben alacsonyabb lesz a belsőégésűekénél. A következő években – a széles körű használatnak köszönhetően – valószínűsíthető, hogy a hidrogén előállítási költsége is jelentősen csökken majd.
A gyártás során a lehető legkevesebb káros és feleleges anyag keletkezzen, a fel nem használt anyagok lehetőleg legyenek újrahasznosíthatóak.
A technológia fejlődésével a gyártók is törekszenek arra, hogy a termékük egyre jobban környezetbaráttá váljon. Folyamatosan fejlesztenek, új anyagokat dobnak piacra, amelyek kisebb energiabefektetéssel és kevesebb károsanyag-kibocsátás mellett gyárthatóak.
Energiatakarékos technológiák kihasználása
Magyarországon az elmúlt néhány évben a naperőművi termelés nőtt a legnagyobb mértékben. Ma már probléma nélkül megoldható a megújuló energia használata egy átlagos családi ház esetében is. Erre szolgál a geotermikus energia, napelemek, napkollektorok és szélkerekek. Azonban leginkább új épületeknél jöhetnek szóba a meg¬újuló energiaforrásokon alapuló technológiák, hiszen meglévő épületek esetében számos járulékos költséggel jár, hogy az ingatlant alkalmassá tegyük megújuló energia használatára.
A levegő mozgási energiáját is régóta hasznosítja az emberiség, napjainkban a modern szélturbinákat áramtermelésre használják, ahol a lapátok forgási energiáját alakítják át elektromos árammá. Ellenben, ha valóban jelentős hatást akarunk gyakorolni az éghajlatváltozásra, akkor bonyolultabb jelenségekre és megoldásokra kell összpontosítanunk, mint a villamosenergia-tárolás, üzemanyagok, cement, acél, zöld műtrágyák.
A Föld hője az évszakoktól függetlenül kimeríthetetlen energiaforrást jelent a geotermikus hőszivattyúk számára. A különböző hőmérsékleti szinteken hozzáférhető geotermikus energiát más-más módon lehet hasznosítani. Kijelenthető, hogy többet kell fektetnünk a legösszetettebb technológiák kutatásába és fejlesztésébe, illetve az ehhez kapcsolódó innovációk fejlesztésére.
Az épületek optimális elhelyezése a városi térben
A fenntartható építészet feltételezi a beruházás olyan elhelyezését is, hogy az illeszkedjen az adott környezetbe, miközben a funkcionális igényeket is kielégíti. Ez vonatkozik például az épületeknek a városi közlekedési csomópontok közelében történő elhelyezésére is. Ennek köszönhetően a tömegközlekedés egyszerű elérhetősége észszerű alternatívát kínál a gépkocsikkal szemben.
Az épületek hűtésének, fűtésének természetes módjai
A fűtés és a légkondicionálás okozza az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás legnagyobb részét. A modern, fenntartható építészetben már eltérünk a kizárólag mechanikus HVAC-rendszerek alkalmazásától. Ehelyett – az érvényes trendeknek megfelelően – a belső terek hűtésének és szellőztetésének természetes módszereit kell előnyben részesíteni. Ide tartoznak a túlmelegedés megakadályozását célzó különféle intézkedések, mint például a napsugárzás hatása elleni és a magas külső léghőmérséklet elleni védelem.
Újabb haladék a nulla energiaigényű épületeknek
A májusi kormányalakítás óta működő építésügyi minisztérium első rendelete a szigorú európai energetikai követelményeket kívánja átültetni a magyar gyakorlatba, egyelőre csak halasztással. 2021-től elvileg már csak közel nulla energiaigényű épület kaphatna használatbavételi engedélyt, ezt azonban egyelőre idehaza még nem tudjuk kivitelezni.
A fenntarthatóság
Ha egy tetszőlegesen kiválasztott szakterületet, terméket, szolgáltatást vagy projektet szeretnénk értékelni a fenntarthatóság függvényében, akkor annak jellemzőit, hatásait minden esetben három megközelítésből kell vizsgálnunk.
Ez a három fenntarthatósági megközelítés pedig a gazdasági igény, a szociális/társadalmi felelősség és a környezeti igény/felelősség.
Az ENSZ 2015-ben „Fenntartható Fejlődési Keretrendszer 2030 – Agenda 2030” címmel 17 globális fenntarthatósági célt fogalmazott meg a 2015 és 2030 közötti időszakra vonatkozóan, amelyek elérésével biztosítani látták egy társadalmilag felelősségteljesebb, környezeti értékeket szem előtt tartó gazdasági ökoszisztéma meg¬valósulá¬sát. A 17 fenntarthatósági cél elemei közé tartozik többek között: kutatás és innováció, fenntartható mobilitás, energia- és erőforráshatékony építés, felelős fogyasztás és termelés, fellépés az éghajlatváltozás ellen.
A fenntarthatósági célok közül csak néhányat megnevezve is látható, hogy az építőipar könnyen összefüggésbe hozható az ENSZ kiemelt céljaival. A vállalatok fenntarthatósági jelentéstétele többféleképpen valósulhat meg, amelyek leggyakrabban a GRI-indikátorok (Global Reporting Initiative, GRI) szerint készülnek. A GRI egy olyan keretrendszernek tekinthető, amely a világ bármely szervezete számára egyaránt alkalmazható. A fenntarthatósági jelentés célja, hogy a szervezetek feltárják tevékenységük lényeges társadalmi, környezeti, vállalatirányítási és gazdasági szempontjait, ez pedig lehetővé teszi, hogy a működés során a szervezet tudatosan törekedhessen a hosszútávú fejlődésre. Az eredeti 17 cél mellett javasolt GRI-indikátorokkal együttesen egészen egyszerűen meghatározhatjuk azokat a területeket, amelyekhez az egyes iparági szereplők kapcsolódni tudnak. Gyakorlatilag a vállalat egészére vonatkozó, általános indikátorok negyedik dimenziójaként foghatók fel.
A fenti listában szereplő fenntarthatósági célok közül ma kiemelt jelentősége van a klíma-védelemnek. Ez nem is meglepő, hiszen napjaink egyik legsürgetőbb kérdése, hogy a változó klimatikus viszonyok milyen hatással lesznek a jelenlegi gazdasági berendezkedésünkre, rendszereinkre, illetve milyen mértékben kellene változtatnunk a már megszokott metódusokon ahhoz, hogy valóban hosszú távra tudjunk tervezni.
Az EU által elfogadott új klímarendeletben számos olyan kezdeményezés van, amelyek gyakorlati megvalósítása igényli az építőipari szereplők, vállalkozások bevonását annak érdekében, hogy a 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célt elérjük. Ilyen többek között az energia- és erőforráshatékony építés, aminek keretében az innovatív megoldások mielőbbi gyakorlatba ültetése a cél. Az Európai zöld megállapodás célja, hogy Európa 2050-re klímasemleges kontinenssé váljon.
Mindezek mellett az építőiparnak is át kell állnia a lineáris módszerekről az ún. körforgásos gazdasági modellre. A körforgásos gazdaság nemcsak az építőanyagok gyártásában és felhasználásában jelenhet meg, hanem az épületek fenntartásában is.
(Cikkünket teljes terjedelmében az Építőipari Vállalkozói Értesítő szeptemberi számában olvashatják)
